0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A tapasztaltabb macskatartók hajlamosabbak „túlszeretni” a kedvenceiket

A magukat „macskásoknak” tartó emberek nem mindig tudják, mi a jó a kedvencünknek, és hajlamosak többször szeretgetni állataikat, mint amennyit azok igényelnék. Ez pedig befolyásolhatja kedvenceik viselkedését is.

A macskák jólétével foglalkozó tudósok a Nottingham Trent Egyetemen és a Nottinghami Egyetemen azt vizsgálták, hogy az emberek személyiségjegyei, demográfiai adatai, korábbi macskás tapasztalata hogyan befolyásolta azt, ahogy az állatokhoz viszonyulnak – írja a Phys.org.

A tanulmányt a Battersea Kutya- és Macskamenhellyel együtt végezték, a londoni macskáknak otthont adó telephelyükön. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők milyen módon közeledtek a macskákhoz, hol érintették meg őket leggyakrabban, és egyáltalán hogyan foglalkoztak velük.

Korábbi tanulmányokból már kiderült, hogy

a macskák szeretik, ha ők irányíthatják az együtt töltött időt, és akkor nyúlnak hozzájuk, amikor ők szeretnék.

Általánosságban azt figyelték meg, hogy minél kevesebbszer „tapizták” az állatokat, és minél inkább figyelték a testbeszédüket, valamint simogatáskor főleg a fülük tövénél, pofájukon és álluk alatt érintették meg őket, annál jobban érezték magukat a macskák, és ily módon az agresszív viselkedés is kiküszöbölhető.

A mostani tanulmányban résztvevő 120 önkéntest arra kérték, hogy töltsenek el öt percet három, számukra ismeretlen macskával egy szobában. Az egyetlen kikötésük az volt, hogy ne kergessék a macskákat, hanem várják meg, amíg azok odamennek, ezt leszámítva pedig kedvükre foglalkozhattak velük.

Meglepő módon a kutatók azt találták, hogy

a magukat tapasztalt macskásoknak valló résztvevők voltak azok, akik legtöbbször érintették meg az állatokat azokon a testtájaikon (például a faroktőnél és a hasnál), melyet általában nem kedvelnek a cicák.

Ráadásul a több macskával együtt élő résztvevők kevesebb választási lehetőséget biztosítottak az állatoknak arra, hogy ők döntsék el, mikor szeretnének kapcsolatot teremteni. Sőt, többször simogatták a cicák érzékenyebb testtájait, mint a farkukat, lábukat, vagy a hátukat.

A résztvevők emellett kitöltöttek egy személyiségtesztet is, ami alapján öt különböző csoportba sorolták őket: elfogadó, lelkiismeretes, extrovertált, nyitott (kíváncsi), neurotikus (szorongó).

Ez alapján az idősebbek és a neurotikus személyiségjeggyel bírók többször próbálták felvenni és korlátozni a macskák szabad mozgását, míg az extrovertáltak igyekeztek többször kapcsolatot teremteni velük és olyan testtájakat is megérinteni rajtuk, melyeket a cicák kevésbé kedvelnek.

Ezzel ellentétben az elfogadó személyiségűek kevésbé érintették ezeket az érzékeny testtájakat. Azt is megállapították, hogy

akik korábban dolgoztak macskákkal vagy állatokkal sokkal inkább viselkedtek megfelelően, és hagyták, hogy a cicáknál legyen a döntés a kapcsolatfelvételben, valamint sokkal figyelmesebbek voltak a testbeszédet illetően.

A kutatók kiemelik, hogy az emberek korábbi tapasztalatai, személyiségük és a saját képességeikről alkotott elképzeléseik potenciálisan jelentős hatással lehetnek a macskák és más háziállatok viselkedésére és jólétére.

Dr. Lauren Finka vezető kutató elmondta: „Eredményeink azt sugallják, hogy bizonyos tulajdonságok, amelyekről azt feltételeztük, hogy valaki jobban bánik tőlük a macskákkal – a saját bevallásuk szerinti tudás, a macskatartási tapasztalatok és az idősebb kor – nem mindig megbízható mutatói annak, hogy valaki alkalmas-e bizonyos macskák örökbefogadására, különösen a speciális kezelési vagy viselkedési igényűek esetében. A jó hír azonban az, hogy

ezeket az információkat felhasználva olyan célzott oktatási anyagokat készíthetünk, amiből mindenki megtanulhatja, hogyan lehet a legjobban együttműködni a macskákkal, hogy a lehető legnagyobb mértékben élvezhessék a velünk való interakciókat.

A Battersea például nemrégiben kifejlesztett egy animációt, amely bemutatja, hogyan viselkedhetünk optimálisan a macskák közelében. Természetesen minden macska egyéniség, és sok macskának sajátos preferenciái vannak arra vonatkozóan, hogyan kell velük foglalkozni. Van azonban néhány jó általános alapelv is, amelyet követni kell annak érdekében, hogy minden macska a lehető legkényelmesebben érezze magát, és hogy a sajátos igényeiket kielégítsük.”

„Fontos, hogy a menhelyeken belül is kerüljük a macskatartási tapasztalattal nem rendelkező potenciális örökbefogadók hátrányos megkülönböztetését, mert megfelelő támogatással fantasztikus macskatartók lehetnek belőlük.”

A tanulmány, amelyben az SRUC és az Edinburgh-i Egyetem is részt vett, a Scientific Reports című folyóiratban jelent meg.

Forrás: phys.org