0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Akvarisztika szívvel-lélekkel

A haltartás, vagyis az akvarisztika hagyományai az ókorba nyúlnak vissza. Először étkezési céllal tartottak halakat mesterséges tavakban, de hamar elkezdődött a halak szín vagy forma szerinti tenyésztése is. A halak mint díszállatok sikere azóta is töretlen, főleg mióta beköltöztek a lakásokba, és az akváriumok a lakás díszei lettek.

Az akvarisztika hazai jelenéről beszélgettem Pataki Antallal, aki 1986 óta foglalkozik halak és akvarisztikai felszerelések forgalmazásával Tatabányán. Természetesen nála is egy hallal kezdődött minden, amelyet egy horgásztól kapott. Innen pedig nem volt megállás, beszippantotta az akvarisztika. Azok közé tartozott, akik nem növik ki gyerekkori álmaikat, márpedig ő azóta „hivatásos akvarista” akart lenni. Ilyen képzés persze nem volt, de állattenyésztést azért lehetett tanulni, így agráregyetemre ment. Ahogy elvégezte, díszállatszaküzletet nyitott. Vállalkozása a nevét a kedvenc halfajtája, a zebradánió után kapta. Azóta pedig „hivatásos akvarista”.

– Az egyetem elvégzése után először kiskereskedést nyitottam. 6 évvel később az öcsém kitalálta, hogy importáljunk díszhalakat Szingapúrból, mert ott egy forintba kerül egy neonhal.

Ugyan kiderült, hogy ez azért nem így van, és a szállítás sem egyszerű, de belevágtunk. Ez aztán idővel azt eredményezte, hogy a kiskereskedelmi rész elsatnyult, nem volt időm mindkét részével foglalkozni a vállalkozásnak. Így végül nagykereskedés lettünk, el is költöztünk egy nagyobb helyre, ami jobban kiszolgálta egy nagyker igényeit. Időközben öcsém kilépett a vállalkozásból, egyedül folytattam tovább a cég vezetését. Viszont a 2008-as válság arra kényszerített, hogy ismét két lábra álljak, és kiszolgáljam a helyi vásárlók igényeit is. Szerencsére volt igény a kínálatunkra, ami abból adódhatott , hogy azok, akik komolyabban foglalkoznak akvarisztikával, igényelnék a különlegesebb halakat, de a kiskereskedők a legtöbb helyen csak a szokásos, kommersz fajtákat tartják, mi viszont ritkaságokat is.

Hogy látja, mennyit változott az akvarisztika az elmúlt időszakban?

– Amikor belevágtam és utána is sokáig az volt a jellemző a „vérbeli” akvaristára, hogy nemcsak tartani, hanem tenyészteni is akarta a halakat.

Ma pedig inkább az a jellemző, hogy szívesen tartják a halakat, az akvárium mint lakásdísz funkcionál, de kevesen maradtak azok, akik tenyészteni szeretnének.

Hogy alakul a halak népszerűségi sorrendje? Illetve milyen egyéb fajokat tartanak?

– Guppi, molli, xifo, platty, vitorláshal, betta, harcsafélék, szumátrai díszmárna, dániók – az „alaphalak” népszerűsége töretlen. Talán azért is, amit az előbb említettem, hogy ma a haltartás a népszerű, így szívesen megveszik a mások által kitenyésztett nagyon szép változatokat. Továbbtenyészteni nem akarják halaikat, ha kell, ismét a boltból pótolják a létszámot.

A halak mellett népszerűek az édesvízi garnélák, a különféle csigák, de árulunk vízi teknősöket is, illetve a halak nélküli akváriumnak, vagyis az akvakertészetnek is vannak rajongói. Azért azt is érdemes megjegyezni, hogy bár sokan nem akarják tenyészteni a halaikat, de közülük sokan belemélyednek a haltartás rejtelmeibe, sokakat érdekel a vízkémia, a szűrés, a meg­világítás, a megfelelő körülmények megteremtése a tartott növényeknek, halaknak, egyéb fajoknak.

Szóval ez is akvarisztika, csak tenyésztés nélkül.

Mi a helyzet a tengeri halak tartásával? Külföldön népszerű, valaha könyv is jelent meg róla itthon, amiből felbuzdulva jó páran belefogtak.

– Igazából a tengeri akvarisztikára nincs nagy rálátásom, mivel bevallom, engem nem érdekel. Próbálkoztunk vele, de hamar abbahagytuk, mert nem volt kereslet rá. Úgy tűnik, hogy ugyan volt egy ideig felívelése, de végül nem lett túl népszerű ág. Köszönhető ez annak is, hogy jóval költségesebb, mint az édesvízi akvarisztika. A tengeri állatok érzékenyebbek, igényesebbek, mint az édesvíziek, így nagyon sok feltételnek kell megfelelni a tartásuk során.

Volt változás a berendezések terén? Itt is volt „technológiai robbanás”?

– Természetesen! Nagyon sokat fejlődött minden tartáshoz szükséges berendezés. Viszont az alaptézis maradt: mindig csak annyit szabad a halaknak enni adni, amennyi azonnal elfogy. Az akváriumban ne maradjon bomló eleség! Hiába a legmodernebb szűrő, a vizet még mindig az akvaristának kell karbantartania. A vízcsere továbbra is fontos teendő.

Szóval az a cél, hogy a legkevesebb szennyező anyag halmozódjon fel.

A világítás a másik sarkalatos pont, egyrészt mert egy jól megvilágított akvárium mutat csak igazán szépen, másrészt a növényeknek és a halaknak sem mindegy, milyen mesterséges fényben vannak napi 24 órát. Most egy érdekes átmeneti időszak van a világítóberendezések terén: nagyon jó minőségű akvarisztikai fénycsöveket gyártottak, ami már szinte minden igényt kielégített, de aztán megjelentek a ledek, és a fénycsövek visszaszorultak. Ez a technológia viszont még nem kiforrott. A led vagy olcsó, és akkor nem elég erős a növényeknek, vagy ha megfelelő spektrumú, akkor meg eléggé drága. Ráadásul egy led nem cserélhető. Tehát ha meghibásodik, akkor az egész világítóberendezést cserélni kell. Ezek mellett a színtartomány abszolúte nem mindegy. Fehér fény kell, hogy minden szépen mutasson, ami például nem feltétel egy szárazföldi mesterségesen nevelt zöldség esetében, ami lilában is jól érzi magát.

Visszatérve arra, hogy napjaink akvaristáinak egy része mélyebben érdeklődik a tartástechnológia iránt, hogy áll az ismeretterjesztés?

– A jó kereskedő abban érdekelt, hogy az akvarista élvezze a haltartást és hosszú távon együttműködjenek. Így természetesen szívesen segítünk, adunk tanácsot.

Ha például valaki nagyon összeférhetetlen halakat akar vásárolni, akkor inkább lebeszéljük egyik vagy másik fajtáról, illetve javaslunk egy ideális társítást.

Azt is hozzátenném, hogy még mindig alapmű, és javaslom minden kezdő akvaristának olvasásra, a Horn Péter és Zsilinszky Sándor szerzőpáros által jegyzett „Akvarisztika” című könyvet – ha be tudják szerezni. Az én generációm, és még az utánam jövők is ebből a könyvből tanulták meg az akvarisztika rejtelmeit.

Beszéljünk pár szót az importálásról. Nagy távolságból szerzik be a halakat. Mennyire nehéz megfelelni a jogszabályoknak, illetve mennyire tudja a mai technológia kiszolgálni a halak igényeit?

– Kezdettől importra szorulunk, mert itthon nincs olyan volumenű tenyésztés, ami kiszolgálna minden igényt megfelelő mennyiségű és minőségű hallal – különösen nem ennyi fajtából. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy a halak előállítási költsége sem lenne versenyképes. Ahol nem kell fűteni, zártan nevelni a halakat, ott olcsóbban tudnak halat tenyészteni. A szállítási költség így is magas, és a mostani helyzetben egyre magasabb.

Nehéz szabad helyeket találni a repülőjáratokra is, így most abszolút nem ideális a díszhalimport helyzete.

A halak szállítása nagyjából ugyanúgy zajlik régóta, mert ez az előírás: dupla zacskóban, oxigénnel feltöltve, hungarocell dobozban történik a szállítás. Minden résztvevőnek az az érdeke, hogy az állatok épségben érkezzenek meg a rendeltetési helyükre. Ami változott, és némileg megnehezíti a helyzetet, az az uniós szabályozás. Olyan plusz bürokratikus elemeket vezettek be, ami meghosszabbítja a szállítási időt, ami a halak esetében igencsak fontos tényező a korlátozottan rendelkezésre álló oxigénmennyiség miatt. A szabályozás korábban fennakadásokat eredményezett, de szerencsére ma már eléggé odafigyelnek a gyors ügyintézésre.

Megérkezés után karanténozunk, utána kerülnek csak eladásra a halak. Egy időben elterjedt, hogy az import halak nem olyan életrevalóak, de azt kell mondanom, hogy nem ez a tapasztalatunk. Bár az itteni körülmények nagyon mások, mint ahonnan érkeznek, elég hamar akklimatizálódnak és nincs velük probléma.

Hiába a legszebb importhal, ha nem úgy etetik, ahogy az igénye diktálná – akkor nem tud teljes egészében kibontakozni a szépsége. Régebben alapvető volt az élő eleség mint a legtermészetszerűbb élelem. Ma mi a helyzet?

– Mi már jó ideje nem árulunk élő eleséget. A beszerzése is nehézkessé vált, illetve a tárolása is problémás volt. De vannak már teljes értékű szárazeledelek, illetve a fagyasztott eledel kitűnő alternatívája az élőnek.

Szerintem, ha ezeket változatosan adják a halaknak, akkor az állatok minden igényét ki lehet velük elégíteni.

Hogy látja az akvarisztika helyzetét a mai körülmények közt? Merre tart a díszhaltartás mint hobbi?

– Az elmúlt 4-5 évben, de különösen a koronavírus-járvány idején, nagyon felfutott az érdeklődés az akvarisztika iránt. Ez nem is csoda, hiszen mikor máskor forduljanak az emberek ehhez az otthoni hobbihoz, ha nem akkor, amikor hosszú ideig az egész család otthon van. Most azonban megérezzük a világban zajló események hatásait. Fontos lenne a stabilitás, mert bármely nehézség esetén az első, amit az emberek feladnak, azok a nem mindennapos szükségletek. De azért egyáltalán nem vagyok pesszimista! Látom, ahogy azok a szülők, akik az elmúlt 36 évben nálunk vásároltak, most elhozzák a gyerekeiket, akik szintén érdeklődnek az akvarisztika iránt. Szóval a mai gyerekeket sem csak az internet meg a virtuális valóság érdekli, hanem úgy tűnik, a valódi világnak a lakásban megfigyelhető része is.

Vétek Tímea

Forrás: Kistermelők Lapja