0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vízcseppként vert hullámokat

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Dr. Szendrő Zsolt nyúltenyésztésben elért szelekciós, reprodukciós, viselkedési, tartási, állatjólléti, illetve hústermelési és húsminőségi kutatási eredményei jelentősen hozzájárultak a hazai és nemzetközi tenyésztés hatékonyságának növeléséhez. Ehhez egy életpályára, elhivatottságra és munkaszeretetre volt szüksége.

Nyugdíjazása ellenére továbbra is aktívan tevékenykedik, tudományos és népszerűsítő publikációkat készít, és már olyan dolgokra is jut ideje, amit korábban a munkája háttérbe szorított.

Az Akadémiai és Szent-Györgyi Albert-díjjal kitüntetett tudóst, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzor emeritusát idén májusban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává fogadta, ezért lapunk állandó szerzőjét felkerestük Kaposváron, ahol szakmai stábjával világhírű nyúlkutató bázist hozott létre.

Adja magát a kérdés, miért éppen a nyulak?

– Gödöllői egyetemi éveim során témát kellett választanom a diplomamunkámhoz. Barátommal úgy gondoltuk, a könnyebb utat választjuk, a marhához, sertéshez sok oktató ért, a nyúlhoz viszont csak kevesen. Komolyan vettem a feladatot, és sok tudományos és más publikációt elolvastam a nyúlról, még a Környei Állami Gazdaság nyúltelepére is ellátogattam, hogy minél több tudásra tegyek szert.

Gödöllőn a Kis­állattenyésztési Kutatóintézetbe is elmentem, ahol az osztályvezető, Holdas Sándor, órákon át mesélt az ott folyó nyúltenyésztési kutatómunkáról.

1969-ben, a diploma megszerzése után, Gödöllőn kerestem állást. A kutatóintézet Nyúl- és Prémesállat-tenyésztési Osztályán éppen üresedés volt. Így lettem az ottani nyúltelep brigádvezetője 1970–1987 között. Közben a Bikali Állami Gazdaság 10 ezres anyanyúltelepén a vezetés egy kutatócsoportot hozott létre. Mivel az intézetben nem volt reális lehetőség a brigádvezetőnél feljebb lépni a ranglétrán, ezért éltem a lehetőséggel, kutató lettem, Gödöllő és Bikal között ingáztam. Feleségem szülés előtt állt, a bikali munkát abba kellett hagyni, de az intézetben maradhattam, így időközben genetikai szakmérnöki végzettséget szereztem. Itt oktatott Tóth Sándor, akinek előadásai valamit elindítottak bennem. Számos kísérletet állítottam be, különféle értékeléseket végeztem, az eredményeket publikáltam. Az egyetemi doktori után kandidátusi (ma PhD) fokozatot szereztem.

Kívülről úgy látszott, hogy innentől kutatói pályám töretlenül halad felfelé, pedig komoly nehézségek is akadtak.

Hogyan került Kaposvárra?

– Gödöllőn az osztályvezetővel nem jöttem ki, a főnököm nem nézte jó szemmel, hogy eredményes kutató lettem. (Van ilyen, nem is kevés.) Olyan helyet kerestem, amit a szakmai fejlődésemhez megfelelőnek véltem. Kandidátusi fokozattal szívesen fogadtak Kaposváron. Sajnos itt egy kiváló gyakorlati szakemberrel – a tanszékvezetőmmel, akit ma is tisztelek – lett konfliktusom. El akartam hagyni az országot, de nem sikerült jó kutatóhelyet találni. Kértem az intézmény vezetőjét, Horn Pétert, hogy a tanszéktől független, önálló kutatócsoportban folytathassam a munkám. Ellentételezésként megígértem, hogy megszerzem az MTA doktori címet. Saját mércém alapján tudtam, hogy erre még nem álltam készen, ugyanakkor nem volt más választásom. A kutatócsoportot kezdetben két kollégával alkottuk (egyiküktől, Radnai Istvántól, 75. születésnapomra most kaptam a közös munkát megköszönő levelet), majd a doktori képzés elindulása után több PhD-hallgató is csatlakozott hozzánk. Ekkor a nyulasok már az általam vezetett tanszékhez tartoztak.

Több mint 20 évig teljesen önállóan dolgoztunk, csak elő kellett teremteni azt a pénzt, amivel az akkor már 450 anyás kísérleti nyúltelepet fenn lehetett tartani, beleértve a dolgozók fizetését, a takarmányt, az energiát, emellett a kutatási kiadásokat, a folyamatos fejlesztéseket, a konferenciákra utazást.

Így hoztuk létre Kaposváron a világ egyik legjobb kutatóbázisát. A nyulakat 1992-től CT-vel vizsgáljuk és választjuk ki a legjobb hústermelőket, különböző tartási rendszerekben 24 órás videofelvételek elemzésével nézzük az állatok viselkedését, eltérő világítási programok vagy hőmérséklet mellett tudjuk az anya- és a növendéknyulak termelését vizsgálni.

A publikációkról se feledkezzünk meg!

– Az ezernél több közleményből mintegy 200 tudományos cikket publikáltunk részben olasz, de belga, francia, német, amerikai, spanyol és több más országbeli kutatókkal közreműködve. Az olaszokkal igazi kooperációban dolgoztunk, ugyanis nekünk kiváló lehetőségeink voltak különféle kísérletek elvégzésére, ők pedig a húsminták nagyon drága laboratóriumi vizsgálatát végezték. Egyik terület volt a takarmányozás, ami alapvetően befolyásolja a húsminőséget.

A másik a tartási és az állatjóléti vizsgálatok, természetesen a húsminőséggel együtt, de volt fajta-összehasonlítás vagy szelekciós kísérlet is.

A kaposvári kutatási területek közül első helyen az előbb említett tartást és állatjólétet kell kiemelni. A korábbi akadémiai székfoglalóm előadásának is erre utaló címet adtam: Mi a jó a nyulaknak, kérdezzük meg a nyulakat is! Manapság az állatvédők azt hangoztatják, hogy mélyalmon kell őket tartani, mert az kényelmes. A nyúl azonban tudja, mi jó neki, ahol a legtöbb időt tölti, azt preferálja. És a nyúlnak esze ágában nincs a mélyalomra menni, mert bundában van, meg akar szabadulni az emésztés során keletkező hőtől, ezért inkább a kényelmetlen drótrácsra megy. Ráadásul a mélyalomba keveredő ürüléket az állat elfogyaszthatja, az ürüléktől megfertőződhet, amibe akár bele is pusztulhat. Ugyanez a helyzet, mikor az állatvédők azt skandálják, hogy a nyulat tartsuk minél nagyobb, magasabb, lehetőleg tető nélküli ketrecben. De könyörgöm, a nyúl prédaállat, bokrok alatt, a szűk üregében érzi magát biztonságban. Ezért először „kérdezzük meg” az állatot, mit szeretne!

Ebben a témakörben két világkongresszuson is kaposváriak tartották a bevezető előadást, emellett a legjobb külföldi lapokban több review (összefoglaló) cikkünk is megjelent.

Számos eredményt publikáltunk, reprodukció, szelekció, takarmányozás stb. témakörben is.

Milyen fajtákkal végezték a vizsgálatokat?

– Kaposváron új-zélandi fehér és kaliforniai fajtákkal kezdtünk dolgozni. Hatvan anyanyúllal végeztük a teljesítményvizsgálatokat. A környei és egyéb szaporítótelepek bakjaitól vettünk spermát, termékenyítettük az anyanyulainkat, mértük az ivadékaik súlygyarapodását és a vágási tulajdonságokat. Többek között a legjobb bakoktól származó ondó felhasználásával javítottuk az állományunkat, amely aztán jobbnak bizonyult, mint az eredeti új-zélandi fehér és a kaliforniai fajták. Az állományt Pannon fehér néven új fajtaként bejelentettük és megkaptuk az állami elismerést. Igen ám, csakhogy jöttek a hibridek, amelyek szaporábbak voltak, mint a mi fajtánk.

Következő lépésben létrehoztunk egy anyai vonalat, amelynek (Kaposvári Egyetem első két betűjéből) Pannon Ka lett a neve.

Ez a fajta szaporaságban, tejtermelésben és nevelőképességben a Pannon fehérnél jobb, azonban súlygyarapodásban gyengébb volt. Ezért egy nagytestű, befejező apai vonalat is létrehoztunk, ami pedig a Pannon nagytestű nevet kapta. Tudomásom szerint Magyarországon egyetlen más kutatóintézetnek vagy egyetemnek sincs saját állatfajtája. A kaposvári fajták, a szokásos keresztezési séma szerint, az Olívia Kft. nyúltelepén és több kisebb telepen termelnek. A legtöbb magyar tenyésznyúl kaposvári eredetű.

A nyúltenyésztés terén az oktatásban betöltött szerepe is elévülhetetlen. Számos tanítványa az elő­adásainak köszönhetően szerzett PhD-fokozatot.

– Nem titkolom, imádtam előadásokat tartani. Nagyon szerettem volna, ha a hallgatók új szemlélettel lennének gazdagabbak. Szerencsére sok hallgatót érdekelt a téma, pedig a többi gazdasági állatfajhoz viszonyítva egy lényegtelen állat tenyésztéséről volt szó.

Hiszem, hogy minden témáról lehet élvezetes, de unalmas előadást is tartani.

Valószínűnek tartom, hogy sikerült felkeltenem a hallgatóság érdeklődését, és ezért lett sok szakdolgozatos, majd PhD-hall­gatónk. A konferenciák előadását sem szabad felolvasva megtartani! Még gyengébb nyelvtudás esetén is az előadónak magát kell adnia! Azt sem mondhatom, hogy más stílusban adtam elő az egyetemen, mint mondjuk a világkongresszus nyitóelőadásán. Szerencsés, ha az előadónak humora is van.

Megütötte a fülemet, hogy a nyulat az előbb tenyésztés szempontjából lényegtelen állatként aposztrofálta. Hiszen egy életpályát fűzött föl ennek az állatnak a vizsgálatára! Mi az oka ennek?

– Voltaképpen az állat faja ilyenformán teljesen mindegy, engem a munka, a kutatás érdekelt. Abból a szempontból volt a nyúl jó lehetőség, mert egy olyan állatról van szó, amivel gyorsan lehet produktumot felmutatni, egy ötlet kipróbálása, vagyis a kísérlet elvégzése általában néhány hetet vesz igénybe. Így sok területen, sok eredményt lehetett elérni és publikálni.

Ha azt kérdezné, hogy mi köt engem a nyúlhoz, annyit mondanék, az az ötven év, amit róla olvastam, kitaláltam, kutattam, másokkal megismertettem.

Szendrő Zsolt több évtizedes munkásságát számos elismeréssel illeték. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjjal, majd ugyanebben az évben a Tudományos Életért Alapítvány aranygyűrűjével díjazták; 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét; 2007-ben megosztott Akadémiai Díjat vehetett át; 2008-ban a Világkongresszus legjobb előadása címet kapta; 2012-ben Szent-Györgyi Albert-díjban részesült; továbbá a Nyúltenyésztési Világszövetségnek alelnöke lett; 2016 óta az MTA levelező tagja, 2022-ben pedig az MTA rendes tagjává választották.

Fontos megfigyeléseket tett a nyulak tartásának az állatjólétre gyakorolt hatásáról. Megállapította, hogy szelekcióval hatékonyabban lehet a zsírtartalmat növelni. Több gyógy- és fűszernövény kedvező hatását is kimutatta a termelésre és a húsminőségre. Vizsgálta a hőstressz hatását a nyulakon. Bebizonyította, hogy már a fiatal szopósnyúl is képes szilárd takarmányt fogyasztani. Független hivatkozásainak száma meghaladja a 3600-at. Vezetésével 15-en szereztek PhD-fokozatot. Tanítványai és munkatársai közül négyen az MTA doktorai, öten egyetemi tanárok lettek.

Ugyan­akkor tisztában vagyok vele, hogy munkásságom nem vetett nagy hullámokat, de mint a tengerbe ejtett vízcseppek kis hullámai, azért egyhamar nem múlnak el nyomtalanul.

Ötven év a szakmában. Ennyi idő alatt bizonyára átfogó képet kapott a világ és a hazai nyúltenyésztéséről.

– Az 1961-es FAO adatok szerint 90 százalékban Európa, ezen belül is Franciaország, Olaszország és Spanyolország uralta a húsnyúltermelést. Napjainkra azonban nagyot fordult a világ, ezekben az országokban drasztikusan lecsökkent a termelés, míg Kínában jelentősen nőtt, olyannyira, hogy jelenleg ez az ország állítja elő a húsnyúl 80 százalékát. Ez a változás az emberek elkényelmesedéséből is eredeztethető. Bár számos tanulmány bizonyította már, hogy a nyúlhús mennyire egészséges, a fiatalok nem akarnak babrálni vele a konyhában, inkább elmennek gyorsétterembe. Emellett a nyúlhús drága, nem utolsósorban pedig az állat maga cuki. Ami cuki, azt pedig nem szívesen teszik tányérjukra az emberek.

A magyar tenyésztés világszinten nem áll rosszul, mennyiségben harmadik helyen vagyunk, dollárban számolva viszont mi vagyunk a világ legnagyobb exportőrei.

A nyulak jelentős részét Németországba és Svájcba szállítjuk, ahol kifejezetten magasak az állatjóléti elvárások, ezért a magyar nyúlhúst az átlagosnál magasabb áron vásárolják.

Ugyanakkor a háborús helyzet miatt az eddiginél még jobban megemelkednek a takarmányárak, ami nehéz helyzetbe sodorja a tenyésztőket. Feltételezem, egy ideig nem lesz nyereséges az ágazat, mert ezt az állapotot már a magyar nyúl sem bírja.

Nyugdíjazását követően hiányzik a kutatói munka? Mivel tölti mindennapjait?

– Nem vagyok teljesen nyugdíjas, mert professzor emeritusként még dolgozom és az akadémiától is kapok feladatokat. A nyulakkal való kapcsolatom azonban megszűnt (nem miattam). Nem tudom szavakba önteni, mennyire hiányzik a kutatás… Kissé üresnek éreztem az életem. „Ha nincs kutatómunka, akkor mi lesz?” – tettem fel magamnak a kérdést, mivel 50 évig megállás nélkül ezt csináltam. Idővel aztán elkezdtem új utakat keresni, segítek másoknak, rendszeresen publikálok a Kistermelők Lapjában és tudományos folyóiratokba is küldök néha cikket.

Az MTA felkért, hogy hármasban reagáljunk az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Tanácsa által készített, szakmailag erősen vitatható anyagra.

Az ehhez szükséges irodalmi anyag összegyűjtése közben élvezettel olvastam az újonnan szerzett ismereteket (nyúlról nincs benne szó). De szerencsére már másra is van időm: a TV-ben megnézek egy-egy focimeccset, az unokámat tologatom a babakocsiban Kaposvár főterén. Ez hiányzott, mivel a kutatás miatt a gyerekeimre nem jutott elegendő időm, viszont az unokáimra szerencsére igen.

Forrás: Kistermelők Lapja