Téves az a korábbi nézet, hogy minden gyomnövény káros, ami a szőlőültetvényben található. Számos megfigyelés igazolja, hogy a jól összeállított talajtakaró növényzet nemcsak a talajt védi az eróziótól, hanem a gyomnövények gyökérzete képes lazítani a talajt, a lehengerezett vagy bedolgozott szerves anyag a tápanyagháztartás számára kedvező, azon kívül bizonyos gyomnövények hasznos élő szervezetek számára élőhelyet, kiegészítő táplálékforrást nyújtanak.
Korábbi felméréseink alapján szőlőültetvényeink leggyakoribb gyomnövénye a szép nyírt gyep képét mutató, de a kultúrnövény számára veszélyes és konkurens faj, a tarackbúza. A szőlőültetvények sorközeiben előforduló gyomok listája nagymértékben függ a technológiától, a sorközök művelésétől. Amikor a sorközökben állandó talajművelést végeznek, vagy forgatják a soraljat vagy a sorközt, felszaporodnak bizonyos magról kelő egyéves gyomfajok. Ezek megfelelő gyomszabályozással könnyen kezelhetők, veszélyt csak akkor jelentenek, ha magot hoznak. Ilyen például a kakaslábfű, a szőrös disznóparéj vagy a fehér libatop. Jelentős mennyiségben ugyancsak a művelt területeken szaporodik fel, leggyakrabban a sorok alatt az apró szulák, a gólyaorr, valamint a mezei aszat. A vegyszeres gyomirtás miatt azok a gyomnövények terjedhetnek el, amelyeknél rezisztencia alakul ki a gyomirtó szerrel szemben. Ilyen például a mezei zsurló, a talaj elsavanyodásának egyik jelzőnövénye.
Megfelelő takarónövény esetén optimális élőhelyet nyújthatunk ezeknek a szervezeteknek, melyek felszaporodása csökkenti a vegyszeres kezelések számát. Nemcsak a hasznos élő szervezetek számára van pozitív hatással, hanem a talaj minőségére is, ugyanis jelentősen javul a talajélet.
A takarónövényzet megválasztásánál figyelembe kell venni az ültetvény elhelyezkedését, talajtípusát, csapadékviszonyait, és ismerni kell az eredeti gyomflóra összetételét is.
Milyen célt szolgál az optimális takarónövény?
- Javítja a talajszerkezetet és annak porozitását intenzív gépesítés ellenére is.
- Megakadályozza a talaj tömörödését, így jobb lesz a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban.
- Kevesebb mechanikai művelést igényel a terület, így minimalizálható a tőkék és a gyökerek károsodása.
- Csökken a tápanyag-lemosódás.
- Télen nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog, kevésbé ingadozik a talaj víztartalma.
- Méhlegelő és élőhely a hasznos szervezetek számára.
Előzetes felmérések alapján akár egyedüli talajtakaróként is használható faj a pirók ujjasmuhar mint allelopátiával rendelkező, de konkurenciát nem mutató gyomnövény, vagy a termesztett szántóföldi kultúrnövény, a rozs. Ettől függetlenül azonban, ha mód nyílik rá, ne gyomnövényre alapozzuk a technológiát, inkább magkeverékekben gondolkodjunk. Az optimális keverék a következő fajokat tartalmazza: baltacim, bíborhere, komlós lucerna, fehérhere, pannon bükköny, pohánka, mézontófű, fehér mustár.
A vetett sorközt általában a virágzásig érintetlenül hagyjuk, majd hengerrel megroppantjuk, hogy ne nőjön bele a fürtzónába. A szár megtörésével a növények képesek magot hozni, így a következő évben tökéletesen felújulnak, újravetik magukat, vagy az évelők újrasarjadnak. Takarónövényt minden második sorba célszerű vetni, és addig fenntartani, amíg megtartja gyomelnyomó képességét.
Az így művelt sorközökben kedvező a talajállapot, a kiemelt fajok ugyanis jó talajdrénező gyökeret fejlesztenek, átjárhatóbbá teszik a talajszelvényt mind a levegő, mind a csapadékvíz számára. További eredmény, hogy a sorközi növényzet, szemben a művelt területtel, élénkebb talajéletet eredményez, valamint képes tompítani a szélsőséges klimatikus hatásokat.