0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Talajtakarás a sorközben

Júliusban a szőlő gyomirtásának lehetőségeit értékeltük ökológiai szempontból. A gyomnövények egy részét nem szükséges rendszeresen irtani, mert védik a talajfelszínt és a szőlőre nincsenek káros hatással. A sorközbe vetett takarónövények még hasznosabbak.

Téves az a korábbi nézet, hogy minden gyomnövény káros, ami a szőlőültetvényben található. Számos megfigyelés igazolja, hogy a jól összeállított talajtakaró növényzet nemcsak a talajt védi az eróziótól, hanem a gyomnövények gyökérzete képes lazítani a talajt, a lehengerezett vagy bedolgozott szerves anyag a tápanyagháztartás számára kedvező, azon kívül bizonyos gyomnövények hasznos élő szervezetek számára élőhelyet, kiegészítő táplálékforrást nyújtanak.

Ahhoz, hogy mindezen kedvező hatásokat élvezni tudjuk, ismernünk kell a területen lévő gyomfajok előnyeit és hátrányait, hasznosságukat.

Korábbi felméréseink alapján szőlőültetvényeink leggyakoribb gyomnövénye a szép nyírt gyep képét mutató, de a kultúrnövény számára veszélyes és konkurens faj, a tarackbúza. A szőlőültetvények sorközeiben előforduló gyomok listája nagymértékben függ a technológiától, a sorközök művelésétől. Amikor a sorközökben állandó talajművelést végeznek, vagy forgatják a soraljat vagy a sorközt, felszaporodnak bizonyos magról kelő egyéves gyomfajok. Ezek megfelelő gyomszabályozással könnyen kezelhetők, veszélyt csak akkor jelentenek, ha magot hoznak. Ilyen például a kakaslábfű, a szőrös disznóparéj vagy a fehér libatop. Jelentős mennyiségben ugyancsak a művelt területeken szaporodik fel, leggyakrabban a sorok alatt az apró szulák, a gólyaorr, valamint a mezei aszat. A vegyszeres gyomirtás miatt azok a gyomnövények terjedhetnek el, amelyeknél rezisztencia alakul ki a gyomirtó szerrel szemben. Ilyen például a mezei zsurló, a talaj elsavanyodásának egyik jelzőnövénye.

A sorközi növényflóra ismertetésével együtt kell említeni a hasznos élő szervezetek felszaporításának lehetőségét is.

Megfelelő takarónövény esetén optimális élőhelyet nyújthatunk ezeknek a szervezeteknek, melyek felszaporodása csökkenti a vegyszeres kezelések számát. Nemcsak a hasznos élő szervezetek számára van pozitív hatással, hanem a talaj minőségére is, ugyanis jelentősen javul a talajélet.

A takarónövényzet megválasztásánál figyelembe kell venni az ültetvény elhelyezkedését, talajtípusát, csapadékviszonyait, és ismerni kell az eredeti gyomflóra összetételét is.

Milyen célt szolgál az optimális takarónövény?

  • Javítja a talajszerkezetet és annak porozitását intenzív gépesítés ellenére is.
  • Megakadályozza a talaj tömörödését, így jobb lesz a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban.
  • Kevesebb mechanikai művelést igényel a terület, így minimalizálható a tőkék és a gyökerek károsodása.
  • Csökken a tápanyag-lemosódás.
  • Télen nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog, kevésbé ingadozik a talaj víztartalma.
  • Méhlegelő és élőhely a hasznos szervezetek számára.

Előzetes felmérések alapján akár egyedüli talajtakaróként is használható faj a pirók ujjasmuhar mint allelopátiával rendelkező, de konkurenciát nem mutató gyomnövény, vagy a termesztett szántóföldi kultúrnövény, a rozs. Ettől függetlenül azonban, ha mód nyílik rá, ne gyomnövényre alapozzuk a technológiát, inkább magkeverékekben gondolkodjunk. Az optimális keverék a következő fajokat tartalmazza: baltacim, bíborhere, komlós lucerna, fehérhere, pannon bükköny, pohánka, mézontófű, fehér mustár.

A kiválasztott fajok jól alkalmazkodtak a hazai körülményekhez, de ettől eltekintve érdemes ismerni a terület talaj- és csapadékviszonyait, a keverék ugyanis variálható az adott ültetvény igényeihez igazodva.

A vetett sorközt általában a virágzásig érintetlenül hagyjuk, majd hengerrel megroppantjuk, hogy ne nőjön bele a fürtzónába. A szár megtörésével a növények képesek magot hozni, így a következő évben tökéletesen felújulnak, újravetik magukat, vagy az évelők újrasarjadnak. Takarónövényt minden második sorba célszerű vetni, és addig fenntartani, amíg megtartja gyomelnyomó képességét.

Az így művelt sorközökben kedvező a talajállapot, a kiemelt fajok ugyanis jó talajdrénező gyökeret fejlesztenek, átjárhatóbbá teszik a talajszelvényt mind a levegő, mind a csapadékvíz számára. További eredmény, hogy a sorközi növényzet, szemben a művelt területtel, élénkebb talajéletet eredményez, valamint képes tompítani a szélsőséges klimatikus hatásokat.

Forrás: Kerti Kalendárium