A közzétett tájékoztatásból az is kiderül, hogy vadállatoktól származik a fertőzés – a marhák a kórt a legeltetés során kapták el.
A téma tehát aktuális, ezért megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt, és segítségükkel a megelőzéshez adunk gyakorlati tanácsokat.
Mi is pontosan a gümőkór?
Más néven tuberkolózis, vagyis tbc. A betegséget emberben és állatban is a mycobaktériumok okozzák, és képes emberről állatra és állatról emberre terjedni, vagyis fennáll a zoonózis veszélye.
Az 1954-ben bevezetett védőoltással (ún. BCG-oltás) sikerült visszaszorítani a tbc-t, azóta is minden újszülöttet beoltanak a kór ellen. Ez azonban a felnőttkori tbc-t nem akadályozza meg, és nem alkalmas a fertőzés terjedésének megelőzésére sem.
A kórokozó mycobacterium bovis és mycobacterium tuberculosis baktériumok lassú fejlődésű és lezajlású fertőző betegséget váltanak ki. Fontos hangsúlyozni: gümőkór elleni vakcina állatok számára nem létezik!
A gümőkór cseppfertőzéssel terjed. A testváladékokkal a környezetbe kerülő mikrobákat szájon át veszi fel, vagy belélegzi az állat. A fertőzött tehén teje is lehet fertőzési forrás a borjak számára!
A fertőzött állatokon kezdetben enyhe láz, levertség tapasztalható. Étvágytalanokká válnak, nyirokcsomóik megduzzadnak, tejtermelésük lecsökken, lefogynak. Kialakulhat köhögés, illetve hasmenés, attól függően, hogy a betegség a tüdőt vagy a bélrendszert támadja meg.
Tüdőgümőkór esetén az állatok kezdetben szárazan köhögnek, majd ezt váltja fel a nedves köhögés, nyálkahártyáik kékesszürke árnyalatúvá színeződnek, mellhártya- és tüdőgyulladásra utaló tünetek jelentkeznek, az állatok lesoványodnak. A bélrendszerben kialakuló betegség esetén hasmenés, és az ürülékben megjelenő gyulladásos váladék alakulhat ki. A betegség egyébként érintheti az ivarszerveket, a bőrt, az idegrendszert és a húgyutakat, csontokat és ízületeket is.
Mint láthatjuk, a betegség tünetei igen változatosak, nem specifikusak, más betegségekre is utalhatnak, ezért fontos, hogy egyéb vizsgálattal kiderítsük a gyanúnkat. Az is előfordulhat, hogy a fertőzés legcsekélyebb jelét sem tapasztaljuk az állatokon, a tünetek a fertőzés után hónapokkal jelennek meg, mégis, az eltelt idő alatt állományunk egyes egyedei a betegség hordozói, terjesztői. A kór kialakulását megkönnyítik a rossz tartási körülmények, a magas páratartalom, a nem kielégítő szellőztetés, valamint a nem teljes értékű étrend.
Mivel emberre és állatra egyaránt veszélyt jelent akár egyetlen fertőzött szarvasmarha is, feltétlen kérjünk vizsgálatot a betegségre vonatkozóan!
A megelőzésen a hangsúly
Fontos megvédeni a nem fertőzött állatokat, a fertőzött állományokat pedig mentesíteni. A hatósági állatorvossal minden szarvasmarhánál évente kötelező intradermális tuberkulin vizsgálatot végeztetni! Továbbá a laboratóriumi baktériumtenyésztés ad minden kétséget kizáró eredményt. A vágóhídi húsvizsgálat, illetve élő vagy elhullott állat vizsgálata, boncolása során mindenképpen hatósági laboratóriumi vizsgálat szükséges a gümőkór gyanújának feltérképezésére, mellyel kétséget kizáróan igazolni lehet a fertőzöttséget. Ezzel a vizsgálattal az is megakadályozható, hogy az esetlegesen fertőzött állatok húsa közfogyasztásra kerüljön.
Jelenleg hazánk teljes területe mentes a betegségtől, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgálatok egy-egy esetben nem állapítják meg a gümőkór jelenlétét. A betegség fenntartói a vadon élő állatok, Magyarországon a gazdasági haszonállatok fertőződése általában a vadállatokkal közösen használt legelőkről történik. Haszonállatokban jellemzően legelőkön tartott húsmarha állományokban szokott évente egy-egy eset előfordulni. Hazánk hivatalos mentességét az évente előforduló pár eset nem befolyásolja, mivel a fertőzött telepek száma az utóbbi években mindig a jogszabály által megengedett érték alatt maradt – emiatt lehetséges az export is.
Állattartó telepek főbb állategészségügyi követelményei
|
A megelőzésben nagyon fontos szerepe van az általános járványügyi előírások szigorú betartásának. A mentesség fenntartása érdekében a szarvasmarha-állományoktól távol kell tartani minden más fajú állatot (kutyát, macskát, rágcsálókat, vadon élő kérődzőket stb.), amelyek gümőbaktériumok hordozói és terjesztői lehetnek. Ugyanezen okból gondoskodni kell arról is, hogy a szarvasmarha-állományunkkal csak olyan emberek dolgozzanak, akiknek nincs és korábban sem volt gümőkóros fertőzöttségük – Egészségügyi Kiskönyv és tüdőszűrő vizsgálat meglétével ellenőrizhetjük.
Az idei esetek is jól példázzák a vadállomány gümőkórral való érintettségét. A Nébih laboratóriumaiban ezzel kapcsolatban vadon élő állatokból származó mintákat is vizsgálnak. Ezekből kiderül, hogy Magyarország egyes területein – különösen a Dunántúlon és a Dunazug-hegyvidék környékén – a vadállomány endémiásan fertőzöttnek minősül, tehát a betegség e jól körülhatárolt földrajzi területeken tartósan előfordul a vadállományban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az e területeken legeltetett háziállat-állományok közül egy-egy szinte minden évben megfertőződik a vadállomány gümőkór-fertőzöttsége miatt. A vizsgálatok azonban eddig nem erősítették meg máshol az országban a hazai vadállományban a kórokozó jelenlétét. Amennyiben tehát máshol, például a Dunától keletre jelenik meg a gümőkór, ott nagy valószínűséggel a betegség egy másik fertőzött szarvasmarha-állományból származik.
