A Magyar Borszakírók Körének alapítója és elnöke volt. Már szinte a kezdetektől, 1994-től tagja a Magyar Bor Akadémiának, és szerves részét képezte a Magyar Sommelier Szövetségnek, valamint a Tokaji Borlovagrendnek.
Barátok, ismerősök, a borász és gasztro szakma képviselői vettek végső búcsút. Álljon itt rövid kivonat Nyikos István borakadémikus búcsúztató beszédéből.
Hivatalos nyugállományba 2013-ban, 62 évesen került, nyugállományba mégsem vonult. „…akkor már régen kivívtad magadnak a magyar bor nagyköveti státuszát. Ezzel a feladattal soha, senki nem bízott meg és senki sem finanszírozta, mindent, amit elértél azt magad menedzselted.
Képviselted a magyar bort a világ minden pontján, hét nyelven kommunikáltál – a spanyol mellett angolul, németül, franciául, olaszul, oroszul és japánul is. És nem a bögrecsárdák színvonalán és nem középiskolás fokon…
Idehaza sem tétlenkedtél. Szorgalmasan róttad a hazai borversenyeket és ami még fontosabb, tudósítottad róla a nagyvilágot. Szigorú bíráló voltál, tűpontos, megvesztegethetetlen és részrehajlás nélküli. Mindig a minőséget tekintetted iránytűnek.
…kineveztek Magyarország mexikói nagykövetének, és örömmel újságoltad, hogy borakadémiai tagságod a legmagasabb körökhöz nyitott ajtót Mexikóban. A Magyar Bor Akadémia mintájára – kezdeményezésedre – megalakult a Mexikói Bor Akadémia. Diplomata körökben irigykedve vegyes elismeréssel nyugtázták, hogy a bort kedvelő mexikói köztársasági elnök egyedül a magyar nagykövetséget tisztelte meg látogatásával, reménykedve, hogy ott Neked köszönhetően remek borokat kóstolhat…
Mexikóban rövid idő alatt intézmény lettél. Tiszteletbeli tagjai sorába fogadott a Szőlészek Társasága, a Kulturális Intézet, a Nemzeti PR Intézet, a Nemzetközi Jogi Akadémia, és természetesen tagja lettél a Mexikói Bor Akadémiának.
Akkreditált nagykövetként Guatemala, Costa Rica és Jamaica ügyei is hozzád tartoztak. Újabb állomáshelyeden Peruban a bolíviai ügyeket is kezelted, és a borról sem feledkeztél meg. A limai San Martin Egyetem vendégprofesszor státusszal tisztelt meg, de ugyanezt megkaptad a következő állomáshelyeden, Santiago de Chilében is, ahol az egyetemen borászati kurzusokat tartottál.
A világra nyitott magyar borászoknak számos alkalommal segítettél a szakmai kapcsolatok kialakításában és ápolásában.”
