0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ki győzi költséggel a növénytermesztést?

Hajmeresztő dolgok történtek az utóbbi évben. Hasonlót átéltünk már 2010–11-ben, az „arab tavasz” idején, bár még akkor sem volt annyira súlyos a helyzet, mint most, Oroszország ukrajnai inváziójakor. Mégis, a világ termelését és tartalékait vizsgálva arra következtethetünk, hogy az áremelkedés nem indokolt.

A helyzet azonban ennél bonyolultabb, mert a világpiaci zavarokat valójában a megnövekedett importigény kielégítésében bekövetezett fennakadások okozzák. Dr. Potori Norbert, az AKI agrárgazdasági igazgatója az utóbbi napokban több rendezvényen elemezte a kialakult gabonapiaci helyzetet, egyúttal előrejelzést is próbált adni a termelési költségek és a terményárak alakulásával kapcsolatban.

A gabonaféléknél közel hasonló léptékű drágulás történt, mint 2010–2011-ben, ami annak idején kiváltotta az úgynevezett arab tavaszt. Azt az időszakot is terhelték geopolitikai konfliktusok, de talán nem volt annyira súlyos a helyzet, mint Oroszország ukrajnai inváziójának következményei.

A nemzetközi terményszállítás akadozása és a félelem akkor is égbe repítette az árakat. Ilyenkor a szakma a piaci fun­damentumoktól való elrugaszkodásáról beszél.

Pedig ha megvizsgáljuk, hogy egy-egy terményből hány napra elegendő tartalék áll a világ rendelkezésére, akkor – a 2010-2011-es szezont bázisnak véve – kiderül, hogy búzából az akkori 111 nap helyett 2021–2022-re 127, 2022–2023-ra 124 nap a világkészlet. A kukorica esetében az akkori 56 nap múlt évre 93 napra nőtt, és erre az esztendőre ugyanennyit valószínűsítenek. A főbb növényolajok esetében a kiindulási időszak 45 napos készletétől múlt évre 53 napig jutottunk, és erre az évre ugyanennyivel számolhatunk. Tehát ezek a számok önmagukban egyáltalán semmiféle áremelkedést nem indokolnak.

Ha a termelést vizsgáljuk a 2010–2011-es bázishoz viszonyítva, akkor eszerint 2021–2022-ben a világ összes búzatermése 20 százalékkal több volt tavaly, és ez várható a 2022–2023-as gazdasági évben is. A kukoricatermelés az akkorihoz képest 46 százalékkal ugrott meg 2022-re, ebben az évben pedig 39 százalékos többletet prognosztizálnak a 2010–2011-es szezonhoz képest.

A főbb növényolajokból 39 százalékkal termeltek többet globálisan az előző esztendőben, ebben az évben pedig 47 százalékos növekménnyel számolnak a hozzáértők.

Talán az arányoknál is többet árul el, ha a tényleges számokat nézzük. Kukoricából a 2010–2011-es évhez képest összességében mintegy 400 millió tonnával több termett a 2021–2022-es szezonban, ami óriási változás. Összességében megállapíthatjuk, hogy a termelés oldaláról sem indokoltak a magas árak.

A magyarázat valójában az import növekedése. Ha megvizsgáljuk néhány termény kereskedelmét, megállapíthatjuk, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt kisebb világtermelés mellett is „csupán” a búza 20 százaléka került világpiaci forgalomba, addig tavaly, a jóval nagyobb hozam mellett, már 25 százaléka.

Mit jelent ez az 5 százalékpontos növekmény, ami első hallásra nem tűnik soknak? Abszolút értékben ez 65 millió tonna importtöbblet.

A kukorica nemzetközi forgalmazása a tíz évvel ezelőtti 11 százalékról 15 százalékra nőtt, ami összességében 95 millió tonna többlet szemeskukoricát jelent, amit el kell juttatni az importőr országokba.

Csak a búza és a kukorica importja iránti igény mintegy 160 millió tonnával több. Látni kell, hogy ez nemcsak termesztéstechnológiai kihívás, hanem raktározási, szállítási és egyéb infrastrukturális kapacitás kell hozzá, szárazföldön, a kikötőkben és a tengeren egyaránt.

A szállítás zökkenőmentessége alapvetően befolyásolja a termények árát. Ha a logisztikában bármilyen külső tényező – például világjárvány, vagy most a Fekete-tenger hajózhatósága és a kikötők működőképessége – fennakadást okoz benne, annak áremelkedés a következménye. Az importőrök megijednek, hogy nem jutnak a belső ellátás zavartalanságához szükséges terménymennyiséghez, és rögvest egymásra ígérnek az elérhető árualap beszerzésekor.

Érdemes megjegyezni néhány dolgot abból, amit Potori Norbert a 2022-es növénytermesztésről közreadott.

Magyarországon rendkívüli volt az elmúlt esztendő, elsősorban a tavaszi vetésűek esetében.

Csakhogy nem minden európai uniós tagországban szenvedett el akkora kárt például a kukorica, mint nálunk, sőt akadtak olyan tagállamok, ahol abszolút rekordot döntött. Közülük is kiemelkedik Lengyelország, ahol még soha nem volt olyan bőséges gabonatermés, mint tavaly

Ráadásul Lengyelország az EU „kukoricaelosztó központjává” nőtte ki magát: náluk van a legnagyobb szabad árualap belőle, mert nemcsak bőséges termést takarítottak be, hanem Ukrajnából is áramlik az országba a termény, vasúton és közúton is.

Magyarországot nézve hitetlenkedve csóválhatjuk a fejünket. Éveken keresztül 7,5-8,5 millió tonna kukoricát takarítottunk be, és elképzelni sem tudtuk, hogy lesz olyan esztendő, amikor Magyarország össz-kukoricahozama nem éri el a 2,4 millió tonnát. Márpedig 2022 ilyen esztendő lett.

„Normális” évjáratban az ipari kukoricafelhasználásunk már-már eléri a 3 millió tonnát, és amellett 1,8 millió tonna jut takarmány célú felhasználásra.

Ha összeadjuk az adatokat, kiderül, hogy nagy hiány van nálunk májusi morzsoltból, és még ez sem a teljes igazság. Ugyanis az aflatoxin-fertőzés miatt a tavalyi termés egy részét aligha lehet felhasználni.

Előzetes számítások szerint hazánknak mintegy 1,7, legfeljebb 2 millió tonna kukorica importjára lesz szüksége ebben a szezonban. Ennek zöme minden bizonnyal Ukrajnából kerül hozzánk.

Tavaly július elsejétől február elejéig már érkezett közel 1,2 millió tonna EU-n kívüli országokból. Őszi búzából 208 ezer tonnát importáltunk ugyanebben az időszakban. Repcemagból 117 ezer tonnát, napraforgómagból közel 270 ezer tonnát importáltunk EU-n kívüli országokból.

Az EU-ba február elejéig már érkezett 3,2 millió tonna búza Ukrajnából, pedig máskor egész évben 2,5-3,5 millió tonna az összes búzaimport – beleértve az Ukrajnából hozott mennyiséget. Ehhez képest az utóbbi hét hónapban már 5,2 millió tonna kenyérgabona importját realizálták.

Az EU az előző szezon első hét hónapjának 9,9 millió tonnás kukoricaimportjával szemben ezúttal 16,7 millió tonnát hozott be február elejéig, aminek 47 százaléka ukrán, 44 százaléka brazil kukorica volt.

Tavaly ugyanebben az időszakban összesen 230 ezer tonna napraforgót importált az EU, míg idén február első napjaiban már 1,7 millió tonnánál tartottunk, aminek 87 százaléka ukrán termés. A repcemag behozatala a tavalyi 3,2 millió tonna helyett már január 1-jén elérte a 4,6 millió tonnát. Ennek 56 százaléka származott Ukrajnából, a többi zöme pedig Ausztráliából.

Érdemes figyelembe venni, hogy milyen statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre Ukrajnáról és Oroszországról. A jelenlegi gazdasági évet, tehát 2022–2023-at figyelembe véve Ukrajnáról elmondható, hogy búzából 20,2 millió tonnát takarítottak be, ami 39 százalékkal elmarad az előző évitől. Árpából összesen 5,8 millió tonna termett náluk, ami 42 százalékos kiesést jelent. A kukoricánál annyi bizonyos, hogy 23,5 millió tonna termény van raktárban, úgy, hogy január közepén (!!!) a kukorica betakarítottsága 85 százalékos volt. Őszi káposztarepcéből 3,2 millió tonna termett, ami szinte megegyezik az előző évi mennyiséggel.

Napraforgóból 10,5 millió tonnát takarítottak be, ami 37 százalékkal marad el az előző évitől.

A napraforgóolaj feldolgozásában 4,7 millió tonna valószínűsíthető erre a szezonra, ami 15 százalékos lemaradás.

Az őszi ukrán vetésről azt tudjuk, hogy 2022-ben 3,8 millió hektár búzát vetettek el, szemben a 2021-es 6,7 millió hektárral. Árpából most 600 ezer hektár körüli a vetett területük, egy évvel korábban 1 millió hektár volt. Őszi káposztarepcéből 961 ezer hektáron sikerült vetniük, ami alig marad el a korábbitól.

Oroszországban a helyi források 101,2 mil­lió tonna búzaterméssel számolnak a 2022– 2023-as gazdasági évre, ami 35 százalékkal több az előző évinél. Árpából 21 millió tonnát takarítottak be, ami 20 százalékos többlet, míg kukoricából 15 millió tonna szem termett, ami 2 százalékos csökkenés. A napraforgónál 16,5 millió tonna kaszattermésről szólnak a tudósítások, ami 7 százalékos többlet, míg a napraforgóolaj-előállítás a 6,7 millió tonnát is elérheti ebben a szezonban. Ez 12 százalékos többlet az egy évvel korábbihoz képest.

Az Oroszország elleni szankciók miatt elsősorban a nehézségekről kell beszélni.

A pénzügyi szankciók nem túl látványosak, de roppant hátráltatóak. Elsősorban az orosz kereskedelemnek ártanak, mert a nemzetközi átutalások nehézkessé váltak. Az ügyletek finanszírozása mérhetetlenül bonyolult, hajót foglalni nagyon nehéz, a biztosítási díjak rendkívül magasak. Mindezek együttes hatásaként a termények kiszállítása Oroszországból lassú, és emiatt a következő betakarításig készletek maradnak a raktáraikban. Emellett az is fékezi a terményárak csökkenését, hogy az oroszok akadályozzák az ukrán hajók átvizsgálását, ami komoly torlódáshoz vezetett a Boszporusznál.

Az Európai Unióban általában véve jól szerepelnek az őszi vetésűek. A decemberi és januári szemlék és adatok tanúsága szerint az EU 27-ek 21,9 millió hektáron vetettek búzát tavaly ősszel, ami megegyezik az előző évivel. Magyarországon a korábbi 980 ezer hektár helyett 1,03 millió hektár lett az őszi búza vetésterülete, vagyis 50 ezer hektárral nagyobb.

Az EU-ban őszi árpából 4,7 millió hektárt sikerült elvetni tavaly, ami ugyancsak megegyezik az előző esztendeivel. Mi most 330 ezer hektáron tudtunk őszi árpát vetni, ami 60 ezer hektárral meghaladja az egy évvel korábbit.

Az EU-ban repcéből 5,8 millió hektárt vetettek az elmúlt őszön, ez 1,4 százalékos többlet. Nekünk tavaly csak 181 ezer hektárt sikerült elvetnünk. Ezzel azok közé a – jellemzően keleti – EU-tagországok közé tartozunk, akiknél csökken a repce vetésterülete. Nálunk éppen 50 ezer hektárral lett kisebb. Végezetül, ezen a tavaszon becslések szerint mintegy 4,9 millió hektáron terveznek napraforgót vetni az EU-ban, ami nem jelent változást a tavalyihoz képest.

A termelési költségek és a termelési érték összehasonlításával egyfajta előrejelzést adott a hazai növénytermesztésről Potori Norbert. Támogatások nélkül számolt országos átlagadatokat osztott meg, erősen kiemelve, hogy egy-egy növény műtrágyázásának költsége milyen mérték­ben nőtt.

Eszerint a búzatermelés költsége 2021-ben hektáronként 280 ezer forint körül alakult, amiből 19 százalékot tett ki a műtrágya költsége. Idén – figyelembe véve az inputfelhasználás visszafogását – hektáronként közel 0,5 millió forintra taksálja a költségeket, amiből 43 százalékkal részesedik a műtrágya.

A kukorica hektáronkénti termelési költsége mintegy 330 ezer forint volt 2021-ben, amiből 14 százalékot tett ki a műtrágya.

Idénre már 530 ezer forint feletti termelési költséggel kalkulálnak. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy országos átlagban, az inputfelhasználás visszafogása mellett. Ebből 33 százalékot tesz ki a műtrágya.

A napraforgó hektáronkénti termelési költségét idén körülbelül 470 ezer forintra becsülik, aminek szintén mintegy egyharmada a műtrágyáé, a repce termelési költsége pedig 580 ezer forint körül alakulhat – ez a legköltségesebb –, és ebben 40 százalék feletti a műtrágya részaránya.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság