Egy új francia tanulmány szerint már az 1750-es években ültetett fák is hozzájárultak a globális felmelegedéshez, mert a széles levelű fajokat akkortól többnyire tűlevelűekre, így például fenyőre cserélték – írja a duol.hu.
Ez a tényező Európa-szerte majdnem 0,12 fokkal növelte a hőmérsékletet ez idáig. A gyorsabban növekvő és kereskedelmi szempontból értékesebb fafajok, például az erdeifenyő vagy a norvég lucfenyő telepítése is jelentős hatást gyakorolt az erdők fényvisszaverő képességére, és megváltoztatta a talaj kipárolgásának jellegét is.
Magyarországon 2016-ban több mint 2,59 millió hektár volt az erdőterületek nagysága, ami 150 ezer hektárral több, mint 2000-ben. A legtöbb fa akác, aztán jönnek a tölgyerdők, majd a cser, ezt pedig az erdeifenyő követi. Ez utóbbi 121 ezer hektáron, főleg a Nyugat-Dunántúlon, legnagyobb területen Vas megyében található a Központi Statisztikai Hivatal 2013-as összefoglalója szerint.
Európa zöld lombozata 1750 és 1850 között drámai mértékben összezsugorodott, a természetes erdőterület alig 200 ezer négyzetkilométerre csökkent – hívták fel a figyelmet a franciaországi Laboratory of Climate Science and Environment kutatói. Az ebben a korszakban kibontakozó ipari forradalom, valamint a hajóépítés faigénye miatt jelentősen csökkent az őshonos fajokból álló erdők területe. Bár a gyors újraerdősítés önmagában jó dolognak tűnik, az új tanulmány megkérdőjelezi az eddigi erdősítések egyértelműen pozitív hatását a klímaváltozással kapcsolatban.
A tanulmány szerzője, Kim Naudts szerint a napjainkban tudatosan telepített erdők is kevesebb szenet képesek megkötni és elraktározni, mint a 250 esztendővel ezelőtti természetes erdőségek.
A klímaváltozást kezelendő a legtöbb kormány főleg erdősítést, faültetési programokat hirdet meg. A világ mezőgazdasági kormányzatainak azonban sokkal jobban oda kellene figyelniük erre a témára, és óvatosabban kezelniük a faültetést, ugyanis egyáltalán nem mindegy, milyen fajokkal és milyen módon folyik az erdőgazdálkodás.