Az Exeteri Egyetem állatorvos kutatója, Helen Fielding vezette a kutatást, melynek keretében igyekeztek feltérképezni a brit hús és tejhasznú marhák mozgását a szigetországban. Ennek
mely állatjóléti és gazdasági problémákat okozhat a brit agrárágazatban. Az eredményeket a Királyi Természettudományos Társaság (The Royal Society) publikálta.
A kutatók 75 millió szarvasmarha hivatalos adásvételi adatait elemezték ki 2001 és 2015 között.
Először azokat a közvetlen adásvételi eseményeket vizsgálták, amikor egyik gazdaság a másiknak ad el állatot. Ezután feltérképezték a „kapcsolati láncokat”, ami azon gazdaságok hálózatát jelenti, melyeket az értékesítés miatt mozgásban lévő marhák érintettek.
A tanulmány megállapította, hogy 12 hónapos periódus alatt a brit marhafarmok fele több, mint 1000 másik gazdasággal érintkezett valamilyen módon. 16 százalékuk pedig több, mint 10 ezer másik teleppel került közvetett vagy közvetlen kapcsolatban egy éven belül. (Ezt a láncolatot úgy is elképzelhetjük, mint egy közösségi oldalt: az ismerőseink ismerősein keresztül rengeteg másik emberhez eljuthatunk rövid időn belül. A gazdaságokon belül azonban a kapcsolat fizikai, nemcsak az online térben valósul meg…)
A rengeteg összekapcsolódás miatt potenciálisan nő a veszélye az egyes farmok fertőződésének, illetve annak, hogy ők maguk is továbbadják azt.
Helen Fielding a kutatással kapcsolatban elmondta: „Felfedeztük, hogy a gazdaságok, még ha csak 1-2 másik farmról is vásárolják az állataikat, akkor is egy olyan láncolat végén lehetnek, mely őket és az állataikat több ezer másik telephez köti.”
„Például Devon megyében egy gazdaság egy évben hat szarvasmarhát vásárolt, négy különböző másik farmról. Az a négy azonban két lépés után már 10 másikhoz kapcsolódott. 12 hónapnyi visszakeresés után minden egyes kapcsolatot feltérképezve az az egy devoni gazdaság már 11132 másikkal állt kapcsolatban, olyanokkal is, melyek Kentben, Észak-Walesben illetve Orkneyban találhatóak – tekintélyes távolságra.”
A kutatásban szintén részt vevő Robbie McDonald professzor elmondta:
Ez a kutatás rámutat, hogy még azok a farmok is veszélynek vannak kitéve, akik óvatosan, csak néhány helyről szerzik be az állományukat – hiszen közvetett módon kapcsolatba kerülhetnek az ország bármely, ismeretlen gazdaságával is.”
„A brit farmok közötti kereskedelemmel létrejövő külterjes kapcsolati rendszerek jobb megértésével számszerűsíthetőek a betegségek terjedésének veszélyei, és segíthet egy kontroll stratégia létrehozásában is, mely a hatékony kereskedelmi gyakorlatokkal párhuzamosan tudna működni.”
