0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Terítéken a dúvad (2. rész): Erdősítő mátyásmadár

A hazánkban vadászható szárnyas kártevőink közül most a szajkót mutatjuk be, melynek külleme feltűnő kék-fekete sávozású válltollain mutatkozik meg, amiket kalapdíszként szokás hordani. Jellegzetes riasztó hangja miatt gyakran nevezik mátyásmadárnak is.

A cikk első részében a hazánkban vadászható szárnyas kártevőink triójából a dolmányos varjút és a szarkát vettük górcső alá. Most a szajkó jelentőségéről és szerepéről lesz szó az erdőgazdálkodás vonatkozásában. 

A szajkót általában kártevőként könyvelik el, ami fészekfosztogatása miatt megalapozott, de talán ellenpontozni tudja valamilyen jótékony cselekedettel. Valóban ambivalens szerepet tölt be, ugyanis egyes külföldi megállapítások és hazai vélemények szerint is jelentős szerepe van az erdő ökológiai folyamatainak fenntartása szempontjából.

A varjúfélék családjába tartozó szajkó egész Európában előfordul. Állománya hazánkban stabil, enyhe növekedést mutathat. A lomberdők, elegyes erdők és erdőszegélyek lakója.

Vizsgálatok alapján elsősorban erdészeti és mezőgazdasági szemszögből kártékony rovarokat fogyaszt.

Mindenevő (polifág) táplálkozását periodicitás jellemzi: nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, kiemelendőek közülük az ormányosbogarak, gabonafutrinkák, melyek erdészeti és mezőgazdasági kártevőnek számítanak. Télen viszont magvakat, tölgymakkot és bükkmakkot fogyaszt. Ennek lehetségessége ott keresendő, hogy a szajkó az ősz folyamán makk-készletet raktároz el, amit tél idején keres fel.

A makkterméseket nagyobb távolságra, a gyűjtési ponttól 1-6 km-es körzetben szállítja és rejti el. A gyűjtési periódusban akár 4500 db tölgymakkot is képes elrejteni 0,5-15 méteres távolságokban. A makkokat természetes mélyedésbe helyezi, csőrével rögzíti, majd lombbal és mohával takarja.

Az elraktározott makkoknak egy részét viszont nem fogyasztja el, ezáltal a makkokból természetes „tölgyfatelepítés” alakulhat ki.

Ezek alapján a mátyásmadár a tölgymakk termesztése révén hozzájárul a tölgyesek természetes felújulásához. Ennek nyomán a szajkó és a tölgy között kölcsönös egymásra utaltság (mutualizmus, a szimbiózis egy lazább formája) jön létre. Míg a szajkó az ínséges időkben táplálékhoz jut a kocsányos és a kocsánytalan tölgy termése által, addig a fa megszabadul károsítóitól, mint például a tölgyilonca hernyójától, amit a madár főként a fészkelési időszakban fogyaszt.

Szelekciós hatása is van a szajkónak a tölgyfaállományban. A vizsgálatok eredményei szerint a szajkó kifejezetten azokat a makkokat keresi, amelyek tölgymakkormányossal fertőzöttek. A makkban található lárvákat kicsipegeti, az életképes, egészséges makkokat pedig elrejti télre.

Erdészeti hasznán túl azonban nem mehetünk el kártételeinek jelentősége mellett. Fészekrabló mivolta az énekesmadarak fiókáit és tojásait fenyegeti.

Ez azokon a területeken lehet jelentős, ahol nagyobb számban fordul elő, így kártétele is nagyobb lehet. Emiatt szükségessé válhat gyérítése, vadászati idénye július 1-étől február utolsó napjáig tart.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu