Claude MonetAz impresszionizmus jeles képviselője és egyik szülőatyja 1841-ben született Párizsban. Bár édesapja azt szerette volna, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, ő festő akart lenni, ezért elkezdte Le Havre-ban a művészeti középiskolát. Édesanyja halála után, 16 éves korában Párizsba költözött nagynénjéhez. Néhány festőtársával együtt közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal – kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté. Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille, más néven A zöldruhás nő című festmény hozta meg 1866-ban. Modellje, Camille Doncieux később a felesége lett, 1868-ban született meg fiuk, Jean. 1872-ben festette az Impresszió, a felkelő nap című képet, amely egy Le Havre-i tájat ábrázol. Az impresszionizmus, mint művészeti stílus e kép alapján kapta a nevét. Anyagi nehézségein Ernest Hoschede gazdag áruháztulajdonos és művészetpártoló segített, aki befogadta a házukba családjával együtt. Hoschede csődbe ment és Belgiumba távozott, Monet felesége pedig meghalt. Hoschede felesége, Alice Monet-val maradt, és segített fölnevelni két gyerekét a hat sajátja mellett. 1883-ban Givernybe költöztek, ahol Monet nagy kertet épített, később ott festette képei nagy részét. |
Élete zaklatott szakaszában, 43 évesen, többszöri költözés és első felesége elvesztése után, két fiával, élettársával és annak 6 gyerekével költözött Claude Monet Givernybe. A kúriaszerű családi házat egyhektáros, gyümölcsfákkal, veteményessel teleültetett „normand parasztkert” vette körül. A festő megtanult kertészkedni, és pár év alatt pompás díszkertet hozott létre saját elképzelése, tervei alapján. Állandó jelleggel hét kertész munkálkodott a kertben, a főkertész pedig maga Claude Monet volt.
A ház körüli kert mértani szerkezetű volt, derékszögben nyíló utakkal, egyszerű téglalap alakú ágyásokkal. Díszfák, rózsák, cserjék, pergolára futtatott rózsák képezik a kert szerkezetét.
Festőpalettáját virágokkal beültetett, 38 egyforma ágyásban keltette életre. Mindegyikben más színű, árnyalatú, formájú virágokat csodálhatunk meg ma is, a valódi festőpaletta színeit követve.
A virágzási idények és a színek összehangolásával a kert vidám, dinamikus, harmonikus látványt ad, megőrizve a vidéki normand kert hangulatát.
Virágzási rend GivernybenMárcius: pázsitviola, vadalma, sárgaviola Április: díszcseresznyék, díszalmák, fehér nárciszok, sárga nárciszok, tulipánok, császárkoronák Május: holdviola, hölgyestike, klemátisz, rózsák, loncok, tátika, dohányvirág, pipacsok, nőszirmok Június: a lila és a kék színek hónapja – nőszirmok, facélia, harangvirágok, díszpipacs, botanikai rózsák, vadrózsák, ’Paul’s Scarlet Climber’ futórózsa és a ‘Mermaid’, Monet kedvenc rózsafajtája, amit az ablaka alá ültetett Július: kerti mályvák, Kleopátra tűje, szarkaláb, őszirózsák Augusztus: a virágzás csúcspontja, minden szín és forma jelen van, valóságos színorgia ilyenkor a kert Szeptember–október: meleg színek, narancs, sárga, piros a jellemző. Kopaszőszirózsák, napraforgók, dáliák, kúpvirágok, sarkantyúkák, ’Jet’ dáliafajta, ’Indigo’ zsályafajta. Már hozza bőséges narancsszínű terméseit a tűztövis, és színesedik a vadszőlő lombja |
Ezzel ellentétben a vízikert, amely később, 1890-ben épült ívelt útjaival, szomorúfüzekkel, bambuszokkal, cserjékkel körbeölelt tavirózsás tavaival, inkább megnyugtató, romantikus, meditatív hangulatot áraszt. Itt csak időnként és helyenként bukkannak föl élénk színes foltok a növényzetben íriszek, azáleák, rododendronok, fás szárú bazsarózsák, lilaakác formájában.
A fő látványosságot a sokszínű zöldek, a bambuszok, díszfüvek, páfrányok adják.
Május végétől szeptember végéig csodálhatjuk meg a fehér, rózsaszín és zöldes virágú tavirózsákat. Júniusban virágoznak a nőszirmok, a gólyahír, a szellőrózsák, a réti füzény. Akkor már a lilaakác is teljesen belepi a hidat lila és fehér virágokkal. Októberben a vízikert arany színekben úszik, a fő látványosságot olyankor az ámbrafák szolgáltatják.
A megmentett kertFogadott gyerekei közül Blanche, aki a festő idősebb fiának az özvegye volt, gondozta tovább a kertet 1944-ben bekövetkezett haláláig. Kevesebb lehetősége lévén, egyetlen kertész segítségével mentette a menthetőt, annak eredményeképpen a ház és a kert szinten maradtak. A második világháborúban a terület bombatámadást kapott, sok volt a kár. 1966-ban a festő kisebbik fia, Michel a Francia Művészeti Akadémiának adományozta a málladozó épületet és az elburjánzott kertet. Az új fenntartó alapítványt hozott létre és 1977-ben amerikai adományok segítségével megkezdődhetett az épület és a kert felújítása, amelyet 1980-ban megnyitottak a látogatók részére. Az alapítvány és a főkertész célja a Monet festményein megjelenő terek rekonstruálása. Idén az 1887-ben festett Bazsarózsás kert című alkotás kel életre az eredeti helyén. Erre a célra 30 különböző fás szárú bazsarózsa érkezett tavaly a japán Daikonshima szigetről, ahonnan egykor a festő hozatta a bazsarózsáit. |
Ezek a festmények inspirálták a tavon átívelő fahíd megépítésére, a japánakác telepítésére, a fás szárú bazsarózsák, íriszek, díszcseresznyék, hortenziák, krizantémok, liliomok ültetésére a vízikertben. Számos növényt egyenesen Japánból hozatott. Ebben a kertben születtek leghíresebb festményei, a 250 képből álló tavirózsás sorozat tagjai.
A két kertet a főút alatt vezető alagút köti össze, mintegy lehetőséget adva az áthangolódásra.
A festő 1926-ban hagyta el örökre szeretett kertjét, koporsóját a kertészek vitték vállukon a helyi temetőbe.