Érdekes módon a kecske előnyös tulajdonságai ellenére méltatlanul volt háttérbe szorítva, pedig száz évvel ezelőtt is tudták róla a gazdák, hogy mindent megeszik, jól eléldegél magában, tejet ad, sőt egyszer életében húst is.
Ha egy nagyot ugrunk a mába, akkor megdöbbentő az, hogy hiánycikk az európai piacon, a tehéntejjel ellentétben például nincs kvótarendszer a kecsketejre, bármennyit lehet termelni belőle.
A jó példáknak köszönhetően a piacon évek óta egyre többen vannak jelen a sajtkészítők. Sokszor nem tudni, hogy milyen élethelyzet hozza elő a nagy döntést: elég egy megbízhatónak beharangozott piac, vagy egy termelő rossz minőségű kecskesajtja ahhoz, hogy valaki a termelés mellett döntsön. De egy jól bevált ötvenéves recept, vagy a gyerekkorban kitanult gazdálkodás inkább lelkesítő, mint a következő példa is mutatja. Sánta Juditék tudatossága onnan indult, hogy odafigyeltek, mit fogyasztanak. A kilencvenes évek elején született a kislányuk, és akkor döntötték el, hogy olyan élelmiszert állítanak elő, ami beleilleszkedik a természetes életmódba. Akkor még javában idegenkedtek országszerte a kecskétől a vásárlók, a piacon is ismeretlen volt, de ők elsőként kezdtek bele Hevesben a feldolgozásba.
Én azért is tartottam ki, mert kereskedelmet, vendéglátást tanultam, és érdekelt, hogy az étlapon miért nincs kecske- és juhtermék – mondta Sánta Judit. A kecsketartást igazából a falusi turizmuson keresztül ismertette meg a vendégekkel, valamint, hogy lássák, milyen körülmények között tartják az állatokat – ezzel hitelesítette a termékek megvásárlását. Az első eredmények meglepően hamar, egy év után, 1997-ben jöttek. Az előző években termelői piacon értékesített, kóstoltatott és saját rendezvényeket szervezett, mire valami megmozdult a vásárlók tudatában, de legelőször nehezen akarták a szájukhoz venni a sajtot a rossz beidegződés miatt.
A családi gazdaság a méreteit tekintve nem változott az elmúlt negyedszázad alatt: a kezdetekben tíz kecske jelentette az indulást.
A kitartás meghozta az eredményt: büszkén említi a HÍR-védjegyet, amellyel kiérdemelte a Hagyományok, Ízek, Régiók elismerést a natúr kecskesajtra. Ezt követően a bekerült a Megyei Értéktárba a gazdasága. Nem sokkal később kapott értesítést arról, hogy a Nemzetközi Sajtszövetség is elismeri a munkáját. Véletlen folytán vett részt egy debreceni nemzetközi versenyen, ahol a zsűri két sajtjának adott díjat. Mint mondja, minden mindennel összefügg, hiszen a
A jövőben szeretne tanfolyamokat szervezni, mert a környéken sokan készítenek sajtokat, de a szakmai alapok hiányoznak, ezért meg kellene ismertetni, hogy például mit eszik az állat, miből készül a jó sajt és a tej. A buktatók így elkerülhetők. Hátha kíváncsiak a szakember véleményére. Az utódoknak már könnyebb dolguk van, hiszen a gasztronómia és a borkultúra igényt tart a kiváló minőségű sajtra, de ebben a kedvező időszakban is lehetnek akadályok, úgy, ahogy annak idején is voltak a kilencvenes években.