A pettyes víziteknősöket tavasztól őszig szabadtéren is tarthatjuk. Ilyenkor mindenképpen védekeznünk kell a ragadozók ellen. Szabadtéren a szárazföldi területüket is érdemes növényesíteni, így teknőseink bátrabban fogják felfedezni ezeket a részeket is.
Táplálásukra a legmegfelelőbb a holt állapotban felkínált apróhal és az összetört csiga.
Emellett természetesen férgeket, lárvákat, rovarokat, alsórendű rákokat is fogyasztanak. Némely egyedek a lágyabb vízinövényekből is eszegetnek.
A pettyes víziteknősök elterjedési területe Észak-Floridától egészen Kanada déli részéig húzódik. Ebből következik, hogy a hőmérséklettel szemben meglehetősen tág tűrésűek. Nem túl jó úszók, inkább a vízinövényekkel sűrűn benőtt, sekélyebb – 20-30 cm mélységű – vizek lakói. Férőhelyüket is ehhez igazodva kell kialakítani. Nagyjából 20 cm mélységű vizet kell biztosítani számukra, amely dúsan legyen berendezve élő vagy műnövényekkel és egyéb tereptárgyakkal.
Inkább a víz alatti gyökerek, sziklák között mászkálnak úszás helyett.
Alakítsunk ki számukra egy sekély részt, pl. egy rámpát, amelyen úgy is tudnak pihenni, hogy csak testük elülső része ér ki a vízből. A 20-26 °C-os víz mellett természetesen igényelnek egy megvilágított napozóhelyet, ahol felmelegíthetik a testüket. Ám elsősorban az előbb említett sekélyes részt fogják e célból felkeresni. A szárazföldön általában azok a nőstények tartózkodnak, amelyek a túl heves hímek elől menekülnek, vagy azok, amelyek ideális tojásrakó helyet keresnek.
A faj tartásáról, tenyésztéséről részletesen Ferencz Balázs Roland cikkében olvashatunk a Kistermelők Lapja júniusi számában. Írásunk is ennek alapján készült.