A ruszin népcsoportba tartozó huculok az Északkeleti-Kárpátok külső vonulatain, a Tisza forrásvidékén és a máramarosi Havasmezőn élnek – napjainkban mintegy 30 ezren. Elődeik a 16-19. századok közti időszakban, Galíciából és Bukovinából vándoroltak be e területekre, ahol a legtöbb néptől eltérően nem völgyekben, hanem a hegyek magaslatain telepedtek meg, s jellemzően állattenyésztésből tartották fenn magukat.
Éppen ezért volt kiváló társuk a mindennapokban a Kárpátok pónijaként is ismert, huculnak elnevezett, rendkívül szívós és ellenálló lovuk, amely a feltételezések szerint egyenesági leszármazottja az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak. A fajta története ugyanakkor a népcsoporténál jóval korábbi időkben kezdődött, hisz már a Római Birodalomban is tettek említést róluk. Tudatos tenyésztésükről ugyanakkor csak az 1800-as évek végétől beszélhetünk; a fajtát ekkoriban hadászati célokra állították elő az Osztrák-Magyar Monarchiában. E tevékenység a II. világháborút követően végleg megszűnt, az egyedek szétszóródtak, a magyarországi példányokat azonban sikerült összegyűjteni, méghozzá a Fővárosi Állat és Növénykert közreműködésével.
Ez, a mindössze 10 kanca alkotta állomány 1986-ban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz (ANPI) került, ahol külföldről vásárolt tisztavérű egyedek bevonásával indult el a fajta tenyésztése. E tevékenység fontos céljai közt szerepel a génmegőrzés, a turisztikai igények kiszolgálása, a természetvédelmi ismeretterjesztés, a fajtához kapcsolódó lovashagyományok ápolása, illetve a sport irányú tenyésztés is.
A Kúria Hucul Lovasudvarban a fiatal és a betanítás előtt álló, illetve turisztikai szolgáltatásokban használt lovak találhatók; a lovardában 20-25 ló boxos tartását tudják biztosítani. A Gergés-bércen a lovak egész évben szabadon barangolhatnak a közel 300 hektáros legelőterületen, ahol éjszakára, illetve rideg időben a karámba húzódhatnak. Szinpetri határában a vemhes kancák, illetve csikók töltik mindennapjaikat, illetve itt kaptak helyet a fedeztető karámok is. A méncsikókat, a herélteket, illetve téli időszakban a fedezőméneket Perkupán tartják az igazgatóság munkatársai.
A ridegtartást a huculok nemcsak, hogy jól viselik, igénylik is, mindemellett rendkívül intelligencia és kivételes igavonó-képesség is jellemzi őket. Utóbbinak köszönhetően a fajta kiválóan teljesít fogatlóként, ugyanakkor ugróképességeik is egyre inkább előtérbe kerülnek, így a military szakágban is szívesen alkalmazzák őket.
Ugyanakkor nemcsak hazánkban, hanem Európa más országaiban is egyre népszerűbb a fajta, köszönhetően spórtpónihoz képest mérsékelt árának, kiváló tulajdonságainak, végül, de nem utolsó sorban pedig hosszú (25-32 év) élettartamuknak.