0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy kis eső rekordtermést hozhat

Jól teremnek a gyümölcsfélék és sokat ígérnek a szántóföldi növények a Vajdaságban, vagyis mint általában, idén sem a terméseredmények jelentik a gondot a szerbiai gazdálkodók számára, hanem a többlettermelésből eredően alacsony felvásárlási árak. Ennek tudható be, hogy a kiadós gyümölcstermés nagy részéből pálinka készül, és hogy a júliusban tárolókba került búzát sem sietnek értékesíteni a termelők.

Szerbiában a véglegesnek tekinthető adatok szerint idén 20 százalékkal kevesebb búza termett, mint tavaly. Kenyérnekvalóból azonban nem lesz hiány, hiszen a 2,5 millió tonnás búzatermésből a tervek szerint 1 millió tonnát külföldön értékesít az ország, a maradék pedig bőven fedezi a hazai szükségleteket.

A termelők egyöntetű véleménye szerint az elmúlt évtized legkedvezőtlenebb évjárata volt az elmúlt gazdasági év, ugyanis száraz volt az ősz, a tél és a tavasz.

A csapadék az utolsó pillanatban, a kalászos gabonák tejes érési időszakában érkezett. A május-júniusban jegyzett eső sokat javított a gabonák helyzetén, de sajnos a szemek beltartalma romlott, ugyanis a párás, fülledt idő következtében növényi betegségek is jelentkeztek. A búza kilójáért csak 18 dináros árat (50 HUF) fizettek a felvásárlók, ezért a termelők többsége a jobb árra várva elraktározta, és egyelőre még nem adta el a termést.

– A növények egyelőre még jól tűrik a szárazságot, köszönhetően a májusban és júniusban jegyzett kiadós esőknek. Májusban az átlagoshoz képest két és félszer több eső esett itt Dél-Bácskában. Ezt a nedvességet azonban a növényzet nem tudta maradéktalanul kihasználni, mivel az eloszlása térben és időben nem volt ideális, másrészt május a szokásosnál hűvösebb időjárást hozott, ezért nem fejlődhettek intenzíven a növények – magyarázza Tóth László agrármérnök, a temerini Zsúnyi-Szilák Földműves-szövetkezet termelésvezetője. Elmondta, gondot jelentett, hogy a tél folyamán a megszokottnál 100 milliméterrel kevesebb eső áztatta a földet, és hogy a májusi-júniusi időszakot követően is aszályos volt az időjárás. Júliusban csak fele annyi csapadékot jegyeztek, mint a sokéves átlag.

Jól termett a sárgabarack és a szilva Szerbiában

Szerbia ismert arról, hogy itt a történelem folyamán mindig mindenki annyi pálinkát főzhetett, amennyit csak akart. Ha a pálinka nem folyna, Dunát lehetne vele rekeszteni. Most ugyan az EU-ba igyekvő országban létezik bizonyos törvényi korlátozás, de ezt a hatóságok nem ellenőrzik túlságosan szigorúan, így akinek pénze van, az idén bevásárolhatott sárgabarackból, és úgy néz ki, hogy az érés kezdetén lévő szilvából is rengeteg terem, így szilvapálinkának sem lesz híján az ország lakossága.

Ezekben a napokban a pálinkafőző üzemekben több napos várakozást követően lehet csak sorszámot kapni, így fennáll a veszélye annak, hogy a cefre elállja magát, és a nagy meleg miatt megindul a nemkívánatos ecetsavas erjedés.

Egyedül ez szegheti kedvét a pálinkát főzni akaróknak, a gyümölcs ára nem. A sárgabarack kilóját az idény végén nagyban már 15 dinárért (42 HUF) is beszerezhették az érdekeltek, és a korai szilvafajták is érnek már. Ezek kilóját pedig 10 dinárért (28 HUF) szerezhetik be. Ha abból indulunk ki, hogy nagyjából 10 kiló gyümölcs ad 1 liter pálinkát, akkor kiderül, hogy soha olcsóbb kisüstit nem ihattak a szerbiai fogyasztók, mint az idén. Ennek egyik oka, hogy a gyümölcsfélék külföldi értékesítése a szigorú minőségi követelmények miatt akadozik. Ezért a megtermelt mennyiségnek csak a töredékét sikerül külföldön eladni. A termelők így jobb híján, pálinkakészítőkre vadásznak, vagy aki teheti, aszalja a gyümölcsöt. Szerbiában jelen pillanatban az első osztályú csemegeszilva ára sem haladja meg a 40 dinárt kilogrammonként. Ebből az árból viszont a termelők nem jöhetnek ki jól. Akinek nyakán marad a termés, az kifőzi pálinkának és, ahogy bírja, értékesíti.

Kevesen tudják, hogy Szerbiában a legnépszerűbb gyümölcsféle éppen a szilva. Az ország gyümölcsfával betelepített területeinek 40 százalékát szilvaültetvények teszik ki.

Vajdaságban a százéves átlag alapján az éves csapadékmennyiség meghaladja a 610 millimétert. Ha ebből indulunk ki, akkor az idén eddig mért 440 milliméteres csapadékmennyiséggel alapjáraton elégedettek lehetnének a gazdálkodók.

– Most azonban az a helyzet, hogy a kukoricák zöme a tejes érés időszakában van, a szójavetések intenzíven virágoznak, a cukorrépa pedig már régen bezárta a sorokat, és szemet gyönyörködtető a növényzet állapota. Ilyenkor azonban az erőteljes fejlődés és a nagy meleg miatt nagyon sok vizet igényelnének, vagyis nagyon kellene már az eső. Gond, hogy az elmúlt napokban csak szórványosan, itt-ott esett, ami a legtöbb helyen csak a port verte el – teszi hozzá a szakember.

Ha kívánni lehetne, akkor a nyár folyamán még mintegy 60 milliméter csapadékot kérne a jóistentől a szakember, háromszori eloszlásban. A várható terméseredményeket illetően azonban csak mérsékelten derűlátó. Ugyanis attól tart, hogy megismétlődhet a tavalyi év, amikor a cukorrépa nagy része a földben indult rothadásnak, és más növényi betegségek is jelentkeztek. A cukorrépát a növényi betegségek ellen idén eddig négyszer kezelték. Mint mondja,

a mostani fülledt, párás időjárás miatt nagyon oda kell figyelniük a növényvédő szakembereknek arra, hogy mit tesznek.

Tóth László fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az egész világot érintő globális felmelegedés miatt a délvidéki termelők már évek óta azt praktizálják, hogy néhány nappal az optimális vetési időszak előtt megkezdik a vetést, hogy a növényzet a vegetáció során minél jobban hasznosíthassa a rendelkezésre álló nedvességet, mivel itt a szántóföldi haszonnövény-termesztés esetében csak a területek 1–2 százalékát lehetséges öntözni.

Augusztusban kezdődik az új gazdasági év a méhészetben

Németh István nyugalmazott autóbuszvezető nyugdíjkiegészítésként méhészkedik. Nyugdíjba vonulásakor szülővárosához, Topolyához közel, a Telecskai-dombok nyúlványán, Bajsán vásárolt egy faluszéli házat. Ott tartja 35–40 termelő családból álló stacionáris méhészetét, vagy ahogy ő mondja, „seggen ülő” méhészkedést folytat. Korára való tekintettel nem vándorol méheivel, de a szántóföldek, rétek, legelők közelségének köszönhetően itt mindig találhatnak legelőt a méhek. Mint mondja, idén a májusban és júniusban tapasztalt csapadékos időjárásnak nem örülhettek a méhészek, mert amikor lehűl az idő és esik az eső, akkor nem röpülhetnek a méhek.

Ettől függetlenül nincs oka panaszra. Neki májusban sikerült elvenni valamennyi repce-, majd akácmézfelesleget a méhcsaládoktól. A napraforgóméz pergetése pedig most zajlik.

Emellett minden évben terem valamennyi vegyes virágméz, és tisztesfűméze is van a korábbi évek terméséből. Sőt, amire nagyon büszke, hogy az ínyencek által nagyra tartott erdei mézből is mindig van raktáron, amit a levéltetvek által termelt mézharmatból állítanak elő a méhek.

Ő évente általában 20 és 40 kilogramm közötti mézmennyiséget tud elvenni a családoktól. Arra mindig ügyel, hogy télire megmaradjon az a 15–18 kilogramm méz a kaptárban, ami szükséges a közösségek eredményes átteleléséhez. Erre – teszi hozzá – most, az új méhészeti gazdasági év kezdetén kell odafigyelni. Hangsúlyozta, hogy az utolsó pergetést követően nagyon fontos elvégezni a varroa atka gyérítését, mert ha a méhész nem védekezik a méhek legveszélyesebb parazitájával szemben, az menthetetlenül tönkreteszi a családokat. Augusztusban következik a lépek rendezése, szelektálása.

Németh István hozzáteszi, hogy a méhekre mindig számíthat az ember. Ha odaadóan bánik a közösségekkel, akkor örömét lelheti bennük, és haszon is származik a méhészkedésből. A méhész ugyanis a méz mellett értékesítheti a rajokat, a felesleges anyákat, és ha a viaszt nem fordítja be a termelésbe, azt is piaci áron eladhatja. Ráadásul a méhektől sok mindent megtanulhat az ember.

– Példát vehetnénk tőlük mi, emberek szorgalomból, fegyelemből és szolidaritásból – teszi hozzá a topolyai méztermelő.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság