A farkashoz hasonló kutyák sokkal önállóbbak és igyekeznek inkább egyedül megoldani az eléjük kerülő problémákat, minthogy segítséget várnának a gazdáiktól. A kísérlethez három fajtát választottak ki: a csehszlovák farkaskutyát, a labradort és a német juhászkutyát.
A kutatáshoz 56 önkéntes kutyát használtak. A kísérletek előtt megfigyelték őket a szokásos környezetükbe is, így kizárható volt, hogy valamelyik ebet például terelésre képezték volna ki, ami befolyásolta volna a vizsgálat eredményét.
A kísérlethez a kutyáknak megtanították, hogy a földre helyezett lefordított fedő alatt élelem van, amit könnyen megszerezhetnek. A kísérletben részt vevő ebek 77 százaléka sikeresen vette ezt az akadályt, ők a második körben is részt vettek. Ekkor a fedőt a földhöz rögzítették, így a kutyák önállóan nem tudtak hozzájutni az alatta lévő jutalomfalathoz.
A terelőkutyáknál munka közben fontos a szemkontaktus, ezért volt fontos kizárni az ilyen kiképzést kapott ebeket a kísérlet elején.
A csehszlovák farkaskutyák kevesebb, mint egy másodpercet nézték a gazdájukat, míg a labradorok akár 4,5 másodpercig is tartották a szemkontaktust. A kutatók azonban megjegyzik, hogy
mindegyik fajta sok időt töltött azzal, hogy önállóan oldja meg a feladatot:
bámulták és szaglászták a fedőt. Ez alapján a tudósok kijelentették, hogy a kevesebb mesterséges szelekcióval tenyésztett fajták sokkal inkább a farkasokhoz hasonló viselkedést mutatnak, mint a többiek.