0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Illatok és dallamok

A Kossuth-díjas énekművész Sümegi Eszterhez már tavaly is terveztük a látogatást, ám mire a művésznő szabadsága után összejött volna a megfelelő időpont, a nagy hőség és a szárazság olyan látványos nyomokat hagyott kertjének kedvenc növényein, hogy inkább elhalasztottuk. Idén – számítva az időjárás szeszélyére – jó időben, a nyár elején jelentkeztünk be hozzá.

Bár híres hortenziái még nem nyíltak, az egynyári virágok és a rózsák látványa csöpp kétséget sem hagyott afelől, mennyire zöldujjú kertész az operaénekesnő.

Lelkesen vezet körbe a kertjén, bemutatja minden növényét, elmeséli a hozzájuk tartozó történetet, némelyikhez igen különleges zenei kiegészítést is ad.

A kerti krizantémok például Puccini azonos című vonósnégyesét juttatják az eszébe, a zeneszerző ugyanis a Krizantémok dallamát a Manon Lescaut című opera utolsó felvonásába is beillesztette, meséli a művésznő.

– Verbénákról a Pillangókisasszonyban Pinkerton hadnagy énekel, illatos verbénámnak nevezi az operában japán kedvesét, Csocsoszánt. Ezért vettem magamnak verbénát a kertembe. A rózsákról pedig mindig eszembe jut Szulamit hercegnő, akinek rózsaáriáját én is énekelem Goldmark Károly Sába királynőjében. Cilea operájában, az Adriana Lecouvreur-ben mérgezett ibolyákkal végez vetélytársnőjével a féltékeny szerető.

Kertjében sétálva bejárjuk annak minden zugát, miközben lépésről lépésre meggyőz, hogy valóban ismeri kedvenc virágait.

– Ez a Magnolia grandiflora a kertem ékessége. Fává akartam cseperinteni, ezért levágtam az egyik oldalágát. Az oszlopos tiszafák szép sorára is büszke vagyok. Az Acer palmatum ’Atropurpureum’ augusztusban még zöld, azután bordó lesz a lombja. A babérmeggyet magas törzsre oltva nevelgetem, ettől olyan szép fácska. Fás peóniáim rózsaszínű, fehér, piros, lila és sárga virágot nyitnak. Ez utóbbiak a Ytoh petúniák, teszi hozzá, amikor elámulok a ritkaság láttán.

Sümegi Eszter igazi drámai szoprán, az operaszínpad
nagy dívája. Kiváló Művész kitüntetése mellé 2018-ban Kossuth-díjat kapott. Amikor nem a világ színpadain énekli az operairodalom nagy szopránszerepeit, akkor szívesen hajlong, gyomlál, öntöz, permetez, kapál a kertjében.
– Új jövevény a kínai rojtcserje, eddig nem ismertem, de nagyon megtetszett a kertészetben.

– Vagy itt ez a valódi babér, mutatja a termetes bokrot, a melegben kissé összesodródnak a levelei, hogy kevesebbet párologtasson. A sétányrózsám is nagyra nőtt már. A Bougainvillea-bokromon nem tudtam eligazodni, be szoktam fenyegetni, ha nem virágzol, mész a kukába! – mondja nevetve. A citromfáról – szépeket énekelek neki – legutóbb 75 érett gyümölcsöt szedtem. Télen a fürdőszobában telelnek, a citrom, a Bougainvillea és a babér is.

A szépen rendezett ágyások, a fehér márványkaviccsal leszórt tipegők látványa háziasszonyunk szépérzékét, rendszeretetét mutatja.

– Minden évben megtervezem az ágyásokat, úgy ültetem be őket, hogy mindig legyen bennük virág. Tavasszal sok száz tulipán, nárcisz, jácint virít, majd jönnek az egynyári virágok. Vannak évelőim is, és virágzó cserjék is. Kistermetű örökzöldeket válogattam, hiszen kicsi a kert, 100-150 négyzetméter mindössze, de télen is szívesen legeltetem rajtuk a szememet.

Mindig kellenek élő növények, színek a környezetemben, az otthonomban is. A színekre is ügyelek, amikor a virágokat kiválogatom, egymás mellé ültetem.

A kert egyik szegletében kis faház bújik meg a bokrok között.

– Ez a titkos házikó, itt vannak a rejtett fegyverek, kapa, gereblye és társai. Öntözőrendszer? Az a Sümegi Eszter két kacsója, mondja nevetve. Permetezek is, teszi hozzá, a puszpángmoly és az atkák ellen.
– Az idén időben kijuttattam „csigaeleséget”, így most nem lakmároztak a virágaimon. A gazok ellen örökös a küzdelem, néha úgy tűnik, hogy reménytelen, de nem adom fel.

– Szüleim Mohács környékén gazdálkodtak. Hat hold gyümölcsösünk, 900 négyszögöl szőlőnk, káposztaföldünk volt, szarvasmarhákat, lovakat tartottunk. Ebből élt a család.

Reggel 5 óráig levágtuk a káposztákat, hogy frissen szállítsák a fővárosi piacra. Amikor pedig éppen elromlott a fejőgép, beálltam fejni, hiszen a tejet reggel 8-ig kellett leadni – meséli, amikor arról kérdezem, hogy honnan ez a vonzalom és a nagyszerű érzék a növények iránt. – Ma az a gazdaság persze nem lenne elég, hogy megéljünk belőle. A sok szabad levegőn végzett munkától, a vidéki élettől lettek jól fejlettek a tüdőhólyagocskáim, ezért tudok ma Wagnert is énekelni, mondja.

Édesanyja igen szépen énekelt neki, a kis Eszter pedig hallás után elismételte.

Hamar kiderült, hogy szép a hangja, és négyévesen karácsonykor a 434. dicséretet énekelte a templomban. Népdalokat énekelt, zongorázni tanult.

– A nagyapám vett nekem zongorát, amit a mai napig nagy becsben tartok és használok. Pécsen szereztem zenetanári diplomát és ott ismertem meg a férjemet is. Éppen hogy fölvettek a Zeneakadémia opera tanszakára.

Húszévesen feleség, 24 évesen édesanya lettem. A szülés után a hangom „megzsírosodott”, kiteljesedett. 26 évesen megnyertem a Pavarotti énekversenyt.

Aztán a Toscával és az Aidával bejárta a fél világ operaszínpadait.

– Ezt a szakmát nem elég tanulni, ehhez adottság és óriási fegyelem kell.

Ismerni kell az embernek a saját szervezetét és tudni kell nemet is mondani. Drámai énekesnek nem születünk, hanem azzá válunk, de aki az Úrban bízik, az nem gyönge. Elégedett és boldog ember vagyok, hálát adok, hogy reggel föl tudok kelni, mozdulni, dolgozni. Szívesen üldögélek a kertemben, olvasgatok, tervezgetek. Télen figyelem a cinkéket, állandó vendégek nálunk, buzgón fölcsipegetik az etetőbe szórt magokat.

 

 

Forrás: Kertbarát Magazin