Itt már csak így megy ez, hiszen a lovasiskola kapuja majd’ három évtizede nyitva áll a lovaglás iránt érdeklődők előtt.
Utam a Pest megyei Pilis felé vezetett, amelynek központjához érve, majd onnan alig pár száz métert megtéve festői környezetben találtam magam: innen ered a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozó Gerje-patak, amely közel ötven kilométer hosszan határolja a környező településeket, változatos növény- és állatvilágával megannyi felfedeznivalót kínálva a környéken járóknak.
Itt találkoztam vendéglátómmal, Csilló Ritával, a Magyar Lovassport Szövetség Szabadidőlovas Szakágának elnökével, akitől megtudtam, e terület az 1800-as években a pilisi gróf Beleznay család tulajdonában állt. A többi között ők húzták fel a máig fennmaradt istállót is, amelyben később – a TSZ-esítés idejében – teheneket tartottak. Eredeti funkcióját a 80-as évek végétől töltötte be ismét, amikor is a birtok a Csilló család tulajdonába került.
Minden a lovak körül forog
„Apránként kezdtük meg a felújításokat, a meglévő épületek mellé pedig elkezdtünk újakat felhúzni. Most négy istállónk van, két pályával és egy fedeles lovardával rendelkezünk, s a többi közt van egy erdei vágtapályánk is” – kezdett bele Csilló Rita, aki szüleivel, öccsével és vőlegényével működteti a lovasiskolát.
Ezen alkalmakkor nem meglepő módon minden a lovak körül forog: a kezdők futószáron gyakorolják az alapokat, a haladók osztályokon belül lovagolnak, s ha pedig a gyerekek épp nem a nyeregben ülnek, akkor a lovak körüli munkákban segédkeznek, vagy éppen az állatok élettani jellemzőivel ismerkednek. Mindezen programok mellett mindig jut idő egy kis kézműves foglalkozásra, illetve a lovas és gyalogos kirándulásokra is. „A lovardát természetvédelmi terület veszi körül, így gyakran járjuk körbe a környéket. Ilyenkor ellátogatunk a közeli horgásztóhoz, benézünk a helyi lovasboltba, illetve szívesen keressük fel a helyi nevezetességeket, köztük a hegyeki pincesort, ahová lovaskocsin szoktunk eljutni” – magyarázta vendéglátóm, aki elmondta, az alkalmanként ötnapos táboraik mellett nagy sikerük van a rövidebb időtartamú, más például sportos táborokat kiegészítő lovas foglalkozásaiknak is.
„Hamar nyitottá válnak a gyerekek egymás kultúrája iránt, hisz van egy közös téma: a lovak. Sokszor egy nap alatt szövődnek hosszan tartó barátságok” – mondta Csilló Rita, aki szerint különösen örvendetes ez figyelembe véve azt, hogy a gyerekek több korosztályból érkeznek hozzájuk.
Egészen kis korban kezdték
Miközben beszélgettünk, a közelünkben egy egészen kicsi, három év körüli kislány tűnt fel. Megtudtam tőle, Hídvégi Annabellának hívják, és egy éve kezdett ismerkedni a lovaglással, most pedig már ügetni is tud. Két testérével, Aidával és Alizzal érkezett, akik már évek óta gyakori vendégei a lovasiskolának.
Közben észrevettem, igencsak többségben vannak a lányok a fiúk számához képest. Vendéglátóm kérdésemre, miszerint általános-e ez a „jelenség” azt válaszolta, az elmúlt néhány évben jelentősen visszaesett a lovaglása iránt érdeklődő fiúk száma. Hogy ennek hátterében pontosan mi áll, az még számukra sem világos, az azonban bizonyítást nyert: a lányok az esetek nagy részében jobban szívükön viselik a lovak sorsát, illetve jellemzően kitartóbbak is a fiúknál. Kivételek persze akadnak, ezt bizonyítja Koblencz Kristóf példája is, aki két és fél éve kezdett el lovagolni, most pedig már versenyekre jár. „Díjlovas szakágban versenyzek a saját lovammal, amit itt tartok. Legutóbb a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon, egy szabadidős lovasversenyen vettem részt, amin első és második helyezést értem el” – árulta el. A versenyen részt vett a vele egy idős Zolnyan Dorina is, akinek lova a délelőtti edzés fáradalmait pihente épp egy boxban, nem messze tőlünk.
Remek közösség
A Csilló Lovasiskolában jelenleg közel hatvan lovat tartanak – napközben a karámokban, este pedig a boxokban vannak. Csilló Rita hangsúlyozta, fajtáktól függetlenül, a lovasiskola számára legmegfelelőbb egyedeket szerzik be. Lovaik öt és tizenkét éves kor közöttiek, s vannak köztük kisbéri és mezőhegyesi félvérek, angol telivérek és haflingi kislovak is.
Mint azt vendéglátóm kiemelte, remek közösség alakult ki az ide járók között, akik közül sokan vannak, akik rendszeres résztvevői a lovasiskola programjainak. Az idősebbek például már kérés nélkül segítik és tanítják a kicsiket, akik az itt eltöltött idő alatt nemcsak a lovaglás fortélyait sajátítják el. A többi közt erősödik bennük a felelősségtudat, illetve a környezettudatosság is, hiszen a nagyokat követve ők is örömmel tartják rendben maguk és lovuk körül a „portát”, illetve tartják tisztán a lovagláshoz szükséges felszereléseiket. Nyitrai Petra is sokat segít például a kicsiknek. Mint mondta, minden nap meglátogatja itt a saját lovát, mellette pedig kiveszi részét az oktatásból is.
S ha már oktatás: Csilló Ritától megtudtam, nagy várakozással tekintenek az ősz elébe, hiszen hamarosan kezdetét veheti náluk a szervezett iskolai lovasoktatás. „Eddig szakköri formában, ezentúl pedig tanterv szerint járhatnak hozzánk a gyerekek” – mondta a szakágelnök, aki egyébként maga is pedagógus: egy pilisi általános iskolában tanít hon- és népismeretet, nyelvtant, irodalmat és történelmet.
Bemutatkoztak a Nemzeti Vágtán is
Az év következő időszaka a lovasiskolában versenyzőik edzéseinek személyre szabásából, továbbképzések szervezéséből, s a többi között az új növendékek beiskolázásáról szól majd. Utóbbiak egy nyílt nap alkalmával ismerkedhetnek meg – jellemzően a környező iskolákból érkezve – a lovardával, a lovakkal és az itt dolgozó oktatókkal.
Hasonlóképpen történt ez a tavalyi Nemzeti Vágta alkalmával is, azzal a különbséggel, hogy jóval népesebb számú közönség előtt, jóval nagyobb csapattal mutatkoztak be a tanítványok: 110 pónilovas a nemzeti lobogónak megfelelő színű öltözékben adott műsort, illetve vett részt egy ügyességi játékon a nagy eseményen. Hogy idén ősszel merre viszik őket útjuk lovaik nyergében, az még kérdéses, az azonban biztos: a növendékek hamarosan egy új közösségi térnek, a lovak pedig egy jártatógépnek örülhetnek.