0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Clover: hit, remény, szeretet, szerencse

Tavaly készítettünk interjút a Kelet-Németországban élő Kaizinger Balázzsal, aki az Inselhof Gestüt hannoveri és trakehneni magánménesben lovagol azóta is. Tavaly döntőt lovagolt az ötéves oldenburgi Cloverrel a Bundeschampionaton, idén pedig fantasztikus részeredményekkel harmadik lett a döntőben a Klaus Bockmeyer által tenyésztett hatéves, Carrico x Landcapitol származású herélttel.

Mi történt a legutóbbi interjúnk óta?

Azóta is az Inselhof Gestütben vagyok a hannoveri, trakehneni ménesben, a Bause családnál. Clover mellett egy másik lóval is próbáltam kijutni Bundeschampionatra, de az a ló egy évvel el volt késve, egy szinttel kisebb kategóriákban jól teljesített, nyertem is vele, de nem tudott odaérni. Az egy évvel fiatalabb kategóriájú lovak, az ötéves jó lovaim mind elkerültek Nyugat-Németországba, értékesítették őket.

Tavaly azt mondtad, ilyen jó lovon még nem ültél, őstehetség. Az azóta eltelt idő alatt hogyan fejlődött, milyen munkát kapott? Volt segítséged a felkészülésben?

Azt még nem tudom, mennyire jó ló Clover, de valóban, négycsillagig versenyeztem, de ilyen tehetséges lovon még nem ültem. Hogy milyen tréninget végeztem vele? Mivel az idomítómunka nagyon fontos, ezért sok idomítómunkát kapott. Sajnos nálunk itt keleten tereplehetőség nem sok van.

Igazából szinte csak a versenyeken lovagoltam valódi tereppályán, de a ló annyira csúcson van, hogy nem is kell nagyon gyakorolni.

Persze a magam módján, amit itthon fel lehet építeni raklapokból, gerendákból mobilugrásokat, típusugrásokat, törtvonalakat, íveken való ugrást, szűkfrontú ugrásokat gyakoroltuk, de vizet, speciális benkeket, árkokat nem sokat. Hála Istennek, ennek a lónak ezek nem a gyengéi. Még egyelőre nem tudom megmondani, mi a gyengéje.

A kondíciómunkát hogy végezted?

Andreas Dibowski és Sárközi Csaba módszere szerint készültem a versenyekre eddig. Az otthoni tréninghez képest ebben annyi a változás, hogy ötnaponta van vágtamunka. Ha a ló napi szinten kapja az olyan idomítómunkát, ugrómunkát, amiben van bőven vágtamunka is, akkor itt nem csinálják azt, hogy hosszan vágtáznak síkon, inkább dombnak fölfele gyors iramban.

Háromféle iram van, amiket a lovas beoszt és nem hosszan, hanem csak 250-300-400 méter hosszúságú dombokon felfele vágtázunk gyors iramban.

Idomítómunkában Sárközi Csabá-val dolgozom együtt. Havonta megyek Luhmühlenbe, ahol tereplehetőség is van a nagy kiképzőpályán, ott tudjuk gyakorolni a speciális akadályokat, Csabával pedig az idomítómunkát, programgyakorlást, részfeladatokat.

A Bundeschamionat furcsán hangozhat, de felhozó verseny volt a Fiatal Lovak Világbajnokságára. Nyilván kapott a ló egy nagyobb terhelést előtte két héttel, de a verseny előtt 14 nappal vágtamunkát nem végeztem vele, csak az idomítómunkát. Persze terepen lovagoltam, kapott ugrómunkát is, de kondíciómunkát nem. Ezért volt az, hogy az első nap a Bundeschamionaton túl erős volt, mert nagyon akart menni és ott nem ezt kérik. Az első nap volt számomra a bemelegítő nap.

Mi is ez a Bundeschampionat? Mit jelent az az eredmény, amit elértél?

A Bundeschampionat egy kiemelt verseny a fiatal lovaknak Németországban. Igazából olyan, mint a tenyészverseny. Minden szakág képviseli magát benne, az ugró, a díjlovas és a military, mind stílusverseny. Hallani lehetett olyan kritikákat, hogy nem olyan nagy dolog ezen a versenyen eredményt elérni, de ebben pont ez a nagy dolog, hogy egy ilyen versenyen, ami M szintű terhelést ad a lónak a terepen, stílusversenyt lovagolunk. Itt nem az a lényeg, hogy az ember ész nélkül, valahogy átessen a piros meg a fehér zászló között, itt meg kell mutatni azt, hogy a ló mennyire lovagolható, mennyire jó stílusban ugrik, hogyan tud vágtázni. Ez egy stílusverseny. A stílusverseny pedig szubjektív.

Én, mint magyar lovas a Bundeschampionaton tavaly is boldog voltam, hogy a döntőbe tudtam jutni, de idén, hogy megnyertem egy kisdöntőt, és közben a döntőben egy ugrószámot is, azért ez számomra nagy elismerés.

Igaz, hogy ez egy német tenyészverseny, de egész Európából jönnek a vevők, kereskedők, nézik a lovakat, figyelik a lovasokat is.

Milyen visszajelzéseket kaptál?

Nagyon pozitívokat, lettek volna vevőjelöltek is a lóra. Sokan gratuláltak. Megemlíteném Krucsó Balázst, aki a döntő ugrószámában segített, mert ő lovagolt az ötéves ugrólovak kategóriában. (Aranykapu Qualytano és Krucsó Balázs fantasztikus lovaglással 8,9 ponttal nyerte saját osztályát és összetettben a második helyezett lett az 5 éves kategóriában a Bundeschampionaton a szerk.)

Éreztük a végén, és több helyről is hallottam, hogy akár meg is nyerhettük volna, de nem engedték.

Mind a három nap azt mondták a terepversenyen, hogy ahogy az én lovam ugrik, az a militaryló prototípusa. Az a lány, aki nyerte a Bundeschampionatot, például a döntő ugrószámában két fával ment, első induló volt a döntő tereppályáján, ahol 9,4 stíluspontot kapott úgy, hogy időhibával ért végig. Egy percig csöndben volt a bemondó, mire kimondta a pontszámot. A 9,4-ből levontak két tizedet, maradt 9,2. Na, ott nekünk már nagyon nem volt esélyünk.

Hogy zajlik a verseny?

A döntőbe jutott lovasoknak négynapos a verseny. Első nap van egy közvetlen kvalifikáció a döntőbe, viszonylag könnyebb L szintű terep, ahol az első 15 vagy a 25% közvetlenül bejut. A második nap pénteken van egy M szintű terep, az első öt közvetlenül bejut a fináléba. Szombat-vasárnap van a döntő, szombaton reggel díjlovaglás, a mostani formátum szerint nemzetközi kétcsillagos díjlovaglóprogramot kell lovagolni, ahol – ellentétben a nemzetközi versenyekkel, ahol pontozzák a részfeladatokat –, a bírói bizottság ad a végén egy stíluspontot, értékelik a lovat, hogy milyen állapotban, milyen kiképzési szinten van, mennyire lovagolható, milyenek a jármódjai.

Délután stílus ugróverseny van, ahol szintén ugyanezt nézik, milyen stílusban ugrik, mennyire lovagolható, hogyan vágtázik stb.; erre is adnak egy stíluspontot.

Vasárnap jön a terepdöntő, ahol egy keményebb tereppályán kell teljesíteni, most 2000 méter volt 17 ugrással és 500-as irammal, a warendorfi füves pályán ilyen irammal menni nem semmi. Erre is adtak egy stíluspontot, de ez a pont duplán számított. A végeredmény értelemszerűen a stíluspontok összeadásából keletkezett, amely szerint a döntőben harmadik lettem, a kisdöntőt megnyertem, és a döntő díjugrató számát is megnyertem 8,3-as stílusponttal.

Mik a terveid Cloverrel?

„Itt nem az a lényeg, hogy az ember ész nélkül, valahogy átessen a piros meg a fehér zászló között, itt meg kell mutatni, hogy a ló mennyire jó stílusban ugrik”

Ameddig én szolgálom az Inselhof Gestütöt, addig a ló marad. Nyilvánvalóan ez a tulajdonosoknak nagyon nagy siker volt, csak az a probléma, hogy a ló egy oldenburgi herélt, a mi lovaink pedig hannoveriek és trakehneniek.

Ez a ló egy „fekete bárány”. Szeretnék vele jövőre a Fiatal Lovak Világbajnokságára minősülni a hétéves kategóriában, vagy pedig egy hasonló terhelésű hosszú háromcsillagra.

Eddig akárkivel beszéltem, mindenki látja a lóban a jövőt. Azt ugyan még nem tudjuk, hogy milyen a ló szervezeti szilárdsága, azt viszont tudom, hogy az eddigi munkát nagyon felvette, nem tudok rá rosszat mondani, ilyen lovon még nem ültem. Jelenleg készülünk a Fiatal Lovak Világbajnokságára, Franciaországba, megkaptam a támogatást a Lovastusa Szakágtól. Hozzátenném még azt is, milyen nagy dolog az, hogy engem, mint magyar lovast, aki egy német tenyészetben lovagolok, olyan versenyeken támogat a tulajdonos, mint a Bundeschampionat, vagy a Fiatal Lovak Világbajnoksága. Ezt kellene nagyon sok embernek megértenie otthon, hogy ha lehetőségük van támogatni egy lovat, akkor meg kell tenni, mert ez a jövő, a fiatal lovaké a jövő.

Forrás: Pegazus