Magyarországon több csupaszcsiga folyamatos jelenlétével kell számolnunk. Az őshonosnak tekinthető nagy meztelencsiga, az óriás meztelencsiga, a sárga pincecsiga és a barna nagy csupaszcsiga már régóta általánosan elterjedt kártevőnek számít természetes és gazdálkodásra használt területeinken. Károsításuk általában nem haladta meg az emberek ingerküszöbét.
Az utóbbi években feltűnt csupaszcsigák közül a legnagyobb károkat a spanyol csupaszcsiga okozza. Invazív kártevőnek számít, mert hazánkban észrevehető károkat csak 1985-90 óta okoz. A faj spanyolországi eredetű, de napjainkra gyakorlatilag egész Európában megtalálható. Hozzánk Ausztria irányából került, majd fokozatosan keleti irányban terjeszkedett.
Mára az összes csupaszcsiga közül a legnagyobb károkat idézi elő.
Az ellene való védekezést alaposan megnehezíti, hogy a kémiai védekezésre, ami a metaldehid hatóanyagú készítményeket takarja, időnként kevésbé reagál. Főként tojás alakban vészeli át a telet, de a kifejlett példányok a talaj üregeiben is képesek áttelelni. A több százas tojásprodukció miatt száraz és nedves években egyaránt a legnagyobb károkat okozza. Egyre gyakoribb jelenség, hogy víz közeli területeken szántóföldi növénykultúrákban, például őszi káposztarepcében okoz érzékeny károkat. Ilyenkor nincs mit tenni, védekezni kell. Kisüzemi körülmények között számos, többé-kevésbé hatékony védekezési módszer terjedt el. A csigák csalogatása lédús növényekkel, sörcsapdázás, tejsavós csalogatás mind-mind bevett gyakorlat a kémiai védelem mellett, de
önmagában egyik módszer sem képes tökéletesen fölszámolni a kártételt.
A biológiai védekezés „csodafegyvere”, az indiai futókacsa életképes megoldásnak számít, de ez a jószág, más kacsafélékkel ellentétben nem fogyasztható.
Legjobb bérelni a futókacsákat, de gondoskodni kell a folyamatos vízellátásukról, mert ez szükséges a csigák lenyeléséhez.
2019-ben is a spanyol csupaszcsiga okozta a legnagyobb károkat, de a tavaszi időszakban, kezdetben a különböző házas csigák is megkeserítették a kerttulajdonosok életét. Elsősorban a lágyszárú dísznövények, így a szívvirágok, a harangvirágok, a zsályafélék szenvedték el a tarra rágást. Később, a májusi esőzések után megkezdődött a spanyolcsiga-invázió is, így a kitavaszodástól kezdődően november végéig folyamatos kártétellel kellett szembenézni.
Az év második felében érkezett hírek újabb két csupaszcsigafaj, a malaccsiga és a feketefejű csupaszcsiga magyarországi megjelenéséről számoltak be. Most még nem tudni, hogy mennyire találják meg ezek a fajok életfeltételeiket, de jobb felkészülni a csigafauna bővülésére.
Ha jövőre is az ideihez hasonló időjárási körülményekkel lesz dolgunk,
ismét igen súlyos csupaszcsiga-kártételekkel számolhatunk.