0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Ne legyünk önmagunk ellenségei 2.

Legutóbbi írásomban (augusztusi szám 6-7. oldalak) felsoroltam mézünk árának 18 lehetséges összetevőjét. Ha valaki vette a fáradtságot és összeszámolta költségeit, akkor rá kellett jönnie, hogy még kevesebb pénzért dolgozik, mint eddig hitte. Ne zavarjon meg bennünket, hogy a felsoroltakból egy-egy tételre ténylegesen nem adunk ki pénzt, mert attól még nem oldódik meg a problémánk.

Az előző részt itt olvashatja

Egy példával megvilágítva: ha rossz az autónk és nem költünk rá, attól még a probléma fennáll. Mondhatjuk, hogy jó az még. Lehet, hogy elgurul ide-oda, de attól még nem javult meg.

Írásom előző részét ajánlom, hogy olvassák el még egyszer, és akkor lesz sokkal könnyebben érhetőbb „Egy termék árának számos összetevője van” cím alatti felsorolásom. Ennek két legkülönlegesebb pontja a 12. és 13. Nézzük!

A jövőbeni nehéz időszakok finanszírozása azért nehéz kérdés, mert egyrészt nem tudjuk, hogy mikor következik be, másrészt pedig vajon mennyire lesz nehéz. Egy biztos: egy jól működő vállalkozás, gazdaság, méhészet nem működhet egyik napról a másikra. Kell rendelkeznie annyi tartalékkal, hogy működését két évig pénzelni tudja. Ha most értékesítem a 2019. évi termést, akkor rendelkeznem kell annyi tőkével, hogy finanszírozni tudjam a 2020-as évet, de ha akkor semmi sem terem, akkor a 2021-es évben is ebből kell gazdálkodnom. Ha ez nem valósul meg, akkor a hiányzó összeget kölcsönből, megtakarításból vagy munkahelyen megkeresett pénzből tudom kipótolni. Ha ezt a külső forrást rövid úton nem tudom visszafizetni, akkor nem gazdasági tevékenységről, hanem költséges hobbiról beszélünk. Tartalékot birtokolni nagyon kellemes érzés. De tartalékot létrehozni nagyon kellemetlen. Bejelentkezik a pénzért az egész család, te magad egy új autóért, a feleség a bútorért, a gyerek okostelefonért, az egész család a nyaralásért, stb. Egyetlen módon lehet létrehozni ezt az alapot: összeszorítod a fogaidat és megtartod a pénzt. Ennyi, se nem több, se nem kevesebb.

Az elkövetett hibák költségei

Általában minél sikeresebb egy méhész, annál több megoldással próbálkozik. Minél több a próbálkozás, annál több a működésképtelen, vagy be nem váló megoldás. Gondoljunk egy új kaptárrendszerre, keretméretre, fedelező gépre, konténerre, utánfutóra, aminek elvileg meg kellett volna oldania a problémánkat. A pénzt elköltöttük, de a probléma megmaradt. Próbálkozásunk költsége éppen olyan költség, mint az üzemanyag, a cukor, vagy a munkabér. Nagy valószínűséggel a jövőben is lesznek hasonló kudarcaink, amiknek a költségére a jelenben kell felkészülnünk. Fontos: a fentiekből ne azt a következtetést vonjuk le, hogy mostantól nem próbálkozunk új megoldásokkal, mert a változtatás hiánya a legbiztosabb út a kudarchoz.

A nyers tényeket és számokat figyelembe véve kialakíthatjuk saját árazási stratégiánkat, ami, ahogy látni fogjuk, gyökeresen eltér a „realitástól”. Nyugodtan légy eredeti, megéri, de amíg a többiek rá nem jönnek, hogy neked van igazad, addig eretnekséggel vádolnak. Olyan ez, mint amikor a rádiót megalkotó Marconit a „barátai” elmegyógyintézetbe záratták, mert ő azt állította, hogy hangokat továbbított az éteren keresztül. Ezen kívül a következő árazási stratégiákat említeném meg:

• Szakmai normákhoz igazodás: mint majdnem mindenki más, évekkel ezelőtt én is abból indultam ki, hogy a helyes ár az, ami nem tér el a konkurencia áraitól, tehát azt gondoltam, az a realitás. Ezzel csak két gondom volt, egyrészt nem volt összhangban az elvégzett munka a jövedelemmel, másrészt pedig a vevőim egy nagyon kicsi részével rengeteg gondom volt, de sajnos akkor még nem tudtam ezt az összefüggést.

• Árak célokhoz igazítása: mekkora profitra van szükségem ahhoz, hogy jól megéljek, a méhészetem stabilan tudjon működni és jusson pénz fejlesztésre is.

• Tesztelésen alapuló árazás: jó példa erre a prémium telefonok piaca. 5-6 évvel ezelőtt a drága telefonok ára kétszázezer forint körül volt. A gyártók tapasztalták az erős keresletet, amiből levonták a következtetést, hogy ennél drágábban is lehetne értékesíteni. A lélektani határ jelenleg 350-400 ezer forintnál van, itt már jelentősen csökken a kereslet. Ugyanez alkalmazható különleges helyeken, különleges mézek értékesítésekor, hiszen csak akkor tudjuk meg, hogy mit gondol a vevő/piac, ha teszteljük.

• Költségalapú árazás: ráfordítás+árrés. Ez a stratégia a gyakorlatban azért nem működik, mert a ráfordítások egy részét nem számítják fel, vagy csak később jelentkezik.

• Értékalapú árazás: mennyit ér meg a vevőnek a termék. Ha az érték sokkal magasabb, mint a ráfordítás, akkor érdemes az árat az értékhez közelíteni. Ha a vevő nem ismeri el a vásárlási döntéssel a magas értéket, akkor az nem is létezik. Dan Kennedy szavaival: az ár és az érték bizonyos módon a te fejedben is össze van kötve és a vevő fejében is. Te azt gondolod, hogy amit te gondolsz, azt gondolja a vevő is, de a valóságban csak az számít, amit a vevő gondol.

Az olcsóság ára

Ahhoz, hogy valaki egy terméket alacsonyabb áron tudjon értékesíteni, ahhoz olcsóbban kell előállítania azt. Hogyan lehetséges ez? Ha egy különleges, hatékony technológiát birtokol, akkor képes lehet rá. Ha kevesebb jövedelemmel is beéri, mint a többiek, szintén képes lehet rá. De az is lehetséges, hogy gyengébb minőségű alapanyagokkal dolgozik, vagy gyengébb minőséget állít elő, mint a többiek (gondolhatunk mézre, méhészeti eszközre, de bármi más termékre is igazak a sorok). Ha beindul az árháború, akkor az első csoportnak nem lesz pénze a technológiai előny fenntartására, a második csoportnak elolvad a jövedelme, a harmadik pedig évről évre gyengébb minőségű termékkel jelenik meg a piacon. Gondoljunk az anyazárkára, aminek az átlátszó lemeze úton-útfélen leesik, így átlagosan százból egy méhanya elvész, vagy gondolhatunk a méhészruhára, aminek ujja könyékig ér és gumírozása a méhész derekára is elegendő lenne. Az olcsóság szinte mindig a minőség hanyatlását okozza. Veszít a termelő és veszít a fogyasztó is. Hosszútávon pedig az maradhat talpon, aki minőségi vevőknek minőségi terméket értékesít. Elég a 2008-as válságig visszatekintenünk, éppen így történt.

Nemrég jelent meg egy tanulmány a magyar kkv-król (kis- és középvállalkozásokról). Nyilvánvalóan mindez a méhészetre is igaz.

Ebben megállapítják, hogy jellemzően:

• Termelékenységük gyenge

• Finanszírozásuk gyenge

• Innovációs készségük gyenge

• Kockázatvállalási hajlandóságuk gyenge

Ez mind összefüggésbe hozható az árazással is, hiszen a megfelelő nyereséggel sokkal több lehetőségünk adódik a fenti négy tényező színvonalának javítására, ugyanakkor a fenti problémák megoldása önmagában tovább emeli a nyereségességet.

Arra is rá akarok világítani, hogy az árazás a termelékenységgel, a fejlesztésekkel, a marketinggel és még számos tényezővel összefüggésben értelmezhető. Az egyes méhész pedig nyilvánvalóan nem tud minden területre szakértőt alkalmazni, így kénytelen maga gondoskodni arról, hogy gazdaságának ezek a mozaikjai a helyükre kerüljenek. Úgy gondolom, hogy már azáltal, hogy beszélgetünk róla, jelentős lépést tettünk afelé, hogy jó irányba mozduljanak el a dolgaink.

Forrás: Méhészet