Ezeket a madarakat csak száraz és fedett férőhelyeken lehet tartani természetük és különleges ékességeik, nevezetesen bóbitájuk és szakálluk miatt. Hajdanán a houdannak jó volt a tojástermelő képessége is, s keresettnek számított azért is, mert kiválóan kotlottak, megbízhatóan vezették a csibéket. De ahogy egyre tömegesebbé vált, úgy csökkent ez irányú hasznosítása, mivel a tojók túl nehézzé váltak.
A fajta nagy bóbitája és dús szakálla miatt speciális itatóra van szükség, amely megakadályozza a szakáll és bóbita nedvesedését és szennyeződését. Egy itatótál, amelyben csak kis mennyiségű víz van, megfelelő a fajta számára.
A houdan babos mintázata igen elterjedt. Azért hívják babosnak, mert a mintázat nem annyira tiszta és élesen körülhatárolt, mint a fehérpettyes fekete tyúkoknál. A tollvégi fehér pettyek inkább sarló vagy félhold alakúak.
A houdan fajtát a 19. század második felében Franciaország egyik megyéjében tenyésztették ki, eredetileg normandiai tyúknak hívták. Ez a név egyértelműen egyik elődjére, a creve-coeurre utal, az igazi normandiai fajtára. A creve-coeurt helyi fajtákkal keresztezték, hogy egy súlyosabb és gyorsabb növekedésű fajtát kapjanak. A keresztezésből származó állatokat a körzet központjának számító Houdan város piacán kínálták fel eladásra. Végül is a város neve ragadt a fajtán. További súlygyarapítási szándékkal később dorkinggal is keresztezték.
Írásunk Szénási Gábornak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes cikke alapján készült.