0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Amit a királynő is elfogad

A Nobilis Zrt. idén kezdi meg a huszonnyolcadik gyártás szezonját. A családi vállalkozás tulajdonosa Novák Tibor, aki feleségével és két lányával együtt irányítja a céget. A gyár Mátészalkán található, a lányok külföldön élnek és dolgoznak: egyikük Kanadában, Calgaryban, a másik Nagy-Britanniában.

Míg néhány éve az effajta elkülönülés még elképzelhetetlen lett volna, a mai digitális világban már nincs benne semmi különös. Sőt, a vevők kimondottan díjazzák, hogy a nap 24 órájában bármikor jelentkezhetnek, és érdeklődhetnek vagy vásárolhatnak. A családi vállalkozás tulajdonosát arról kérdeztem, milyen filozófia vezérli őket a termék-előállításban.

„Csak olyan minőségű, beltartalmú és élelmiszer-biztonságú terméket készítünk, ami a királynő asztalára is megfelelő!”

Nem kispályás hozzáállás, de hiszen minden okuk megvan rá, hogy ilyen kijelentést tegyenek, mert ez a tényszerű igazság. Kizárólag igényes, magas árfekvésű termékeket állítanak elő, olyan piacokra, ahol a táplálkozási kultúra színvonala jóval magasabb a mienknél.

Érdemes megnézni, miből is indult ki ez a vállalkozás. A rendszerváltás után a nagyecsedi téesz akkori elnökének egy dohányszárító jutott, amivel elkezdték a környékben termesztett meggyet aszalni. Nem sokan bíztak benne, még kevesebben biztatták, de ő azért csak kötötte az ebet a karóhoz. Aztán a második évben kiderült, hogy 100 tonna aszalványt vásároltak tőle a nyugati kereskedők, ami felbátorította őket. Itthon nehezebben indult az üzlet, ám aztán a piac hozta a piacot.

Először, mintegy kóstolóként, 6 karton szárítmányt kért a Metro, végül elég lett annak a fele is. Közben bemutatkoztak a Julius Meinlnél, a Tescónál, és ma már a Sparban is ott vannak.

Idehaza inkább akadnak gondjaik a vevőkkel, meg is mondják nekik, hogy a termékük itthon drága. Ehhez viszont mint gyakorló vásárló hozzátenném, hogy a Nobilis termékek helye gyakran üresen tátong a boltokban.

Az indulás gyötrelmes volt. Jószerével még árbevételük sem volt, mégis valamennyi élelmiszeripari világkiállításra elmentek, hogy megmutassák, mit tudnak. Emlékezetes maradt a kölni Anuga és a párizsi SIAL, mert ott hamar megismerték őket és a termékeiket. Az első megjelenésük óta minden évben elmennek ezekre a vásárokra, hogy felmérjék, merre halad a világ, milyen trendek érvényesülnek a közeljövőben ezen a piacon. Most Nürnbergbe, a Bio Fachra készülnek, ugyanis az a biotermékek egyik legfontosabb seregszemléje Európában.

A Nobilis Zrt. éves árbevétele 1,5 milliárd forint. Jellemzően almát, meggyet, szilvát és diót dolgoznak fel – de nem akármilyet, hanem nagyon is jól meghatározzák, mi kerülhet hozzájuk. Nézzek ki nyugodtan az ablakon, amit ott látok, nekik az az alapanyag. Ez pedig a szabolcsi Jonatán, a kántorjánosi fürtös meggy, a milotai dió és a penyigei szilva. Összesen 150 kistermelővel termeltetnek üzleti alapon, akiknek mindegyike már legalább 20 éve a beszállítójuk.

Minőséget kér a feldolgozó, ami az alma esetében azt jelenti, hogy csak 60–90 milliméteres átmérőjű, érett, egészséges gyümölcsöt vesznek át.

A hazánkban szokásos almamizéria ezt a kört nem érinti. A Nobilis Zrt. mindig is többet fizetett – az egyébként étkezési minőségű – almáért, mint bárki más. Az alapáron felül felárral dotálják, ha például az alma feldolgozáskori minősége, azaz a beszállításkori állapota megegyezik a betakarításkori minősítésével.

A minőség érdekében a termesztés szakmaiságára különösen nagy hangsúlyt fektetnek. Mindenkinél megnézik a permetezési naplót, nincs-e jégverés nyoma az almákon, és az is lényeges szempont, hogy kíméletesen szedték-e le a teljesen beérett gyümölcsöt, és véletlenül sem lerázták. A 90 milliméter feletti almával azért nem tudnak mit kezdeni, mert a hámozószerkezet nem tudja héjatlanítani.

Almában tehát a szabolcsi Jonatán vezet, amellett feldolgoznak némi Idaredet és Goldent. Éva lányuk, aki végzettségét tekintve élelmiszeripari mérnök, a diplomadolgozatát is ebből a témából írta. Az üzemben ő válogatta ki az almák közül azokat, amelyek a különleges szabolcsi minőségi feltételeknek megfelelnek, és ugyancsak ő keresgélt, több mint 40 féle belga csokoládét megvizsgálva, amiből kettő bizonyult nyerőnek.

Másik lányuk, Mariann Angliából irányítja a kereskedelmet, és ő foglalkozik a kiemelt vevői körrel.

Évente 300 vagon almát vásárolnak fel a gyártáshoz, amiből szárítás és aszalás után 30 vagon késztermék lesz. A bevételük 60 százaléka ebből a gyümölcsből származik.

A piacon legalább akkora a respektje, mint a csokis szárított meggynek. Az alapanyagnál nem lehet gond, elvégre mindenkivel legalább 20 éve kapcsolatban állnak, és ez idő alatt jól kiismerték egymást, hogy ki és mit tud még elfogadni.

Novák Tibor szerint akkor mennek rendben a dolgok, ha neki is és a termelőknek is jó a hangulata az üzlet megkötése után. Az áruátvétel a német ISF és az angol BRC standard alapján történik. Ez egy sokfázisú folyamat, amiben minden részletre kiterjedően megvizsgálják az árukat. A már említetteken túl azt is ellenőrzik, hogy az alma szabályos, deformitásoktól mentes-e. Erre a munkára egy 4 fős csapatot állítottak össze, ők felelnek a minőségbiztosításért. A csoport vezetője agrármérnök és minőségbiztosítási szakmérnök. Jellemző, hogy év közben elviszik a feldolgozókat az ültetvényekbe, vagy ami még ennél is fontosabb, hogy a kereskedők és a vevők részt vehetnek almaszemlén is.

A feldolgozás a mátészalkai gyárban folyamatos, mert az almát speciális hűtőtárolókban tartják, hogy megőrizze mindazt, amiért a szabolcsi Jonatán olyan nevezetes.

A termékek közül június végén indulnak a meggyel, annak a feldolgozása 1,5 hónapig tart. Ebből is 100 tonna nyers árut vásárolnak fel, mintegy 40 kilométeres körzetből, és a késztermék az eredeti tömegnek csupán 10 százalékát teszi ki.

A kántorjánosi fajtára esküsznek, olyannyira, hogy mást nem is fogadnak el. Az almával augusztus végén kezdődik a feldolgozás, ez április végéig eltart. A meggyet a szilva követi a gyártásban, amihez szintén olyan fajtát kerestek, hogy szárítmányt lehessen belőle készíteni. A konzerviparban használatos szilvafajtákkal a Nobilis nem tud mit kezdeni. A gyártmányfejlesztés során mindig arra törekszenek, hogy olyan alapanyagokat használjanak, amelyek a térségben megteremnek. Így találtak rá a milotai dióra is, amelynek ízharmóniája, beltartalma és minősége páratlan.

A szárítmányokat étkezési tej- és fekete csokoládéba mártják, ez is garantálja, hogy a termékeik kizárólag prémium minőségűek. Magyarországon ugyan nem tudnak konkurens vállalkozásról, de őket nem is ez motiválja, hanem hogy a vásárlóik számára ők legyenek a legjobbak.

Az elkészült termékek 67 százalékát külföldön értékesítik, bár itthon is mindegyik Nobilis termék népszerű. Nálunk főleg gyerekek szeretik, közülük még azok is, akik nyers gyümölcsöt egyébként nem hajlandóak megkóstolni.

Félkész termékeket szállítanak a Cerbonának és a Nestlének, és mivel ez minőséget jelent, lehetőség szerint el is dicsekednek vele.

A gyártásban, a technológiában a legkorszerűbbnek számító eszközöket alkalmazzák, hogy a kiváló beltartalmat a fogyasztásig megőrizhessék. Jellemzően szárítógépük és a csomagológépeik németek, vagy az Egyesült Államokból származik, ahogy a vágógép is. A termelésellenőrző berendezések – a röntgen és a mérleg – Japánból kerültek Mátészalkára. Ezekhez úgy jutnak hozzá, hogy amikor neves nemzetközi vásárokon vesznek részt a saját termékeikkel, egyúttal körbenéznek, hogy melyek a legkorszerűbb feldolgozó gépek, amiket ugyanott mutatnak be a gyártók – ezekből választanak.

A feldolgozás folyamata a kézi válogatással kezdődik, ennek során szín szerint tesznek különbséget a gyümölcsök között. Ezután következik egy fémdetektor, majd a röntgen jön, ami még a textil- és műanyag maradékot is kimutatja, ha ilyen előfordulna.

Mivel a Nobilis termékei döntően gyermekeknek készülnek, mondhatni száz százalékos biztonsággal ügyelnek a részletekre. Másfél tonnányi késztermékbe sem kerülhet bele egyetlen olyan darab, amiben esetleg egy picurka magtöret maradt volna. Azt mondja erre Novák Tibor, hogy ő is és munkatársai, a saját unokáiknak is gyártanak, és a kiváló élvezeti érték mellett jogos a mindenek feletti követelmény, a biztonság.

Üzleti filozófiájuk része, hogy nem minél többet, hanem feltétlenül minél jobbat akarnak gyártani. Erre minden lehetőségük adott, hiszen az elmúlt 20 évben kialakult a vállalatnál az a vezetési struktúra, amely ezt garantálni tudja. És ha egy termék már finom, jó és biztonságos, arra is ügyelnek, hogy a csomagolása szép legyen, azonnal akadjon meg rajta a vevő szeme. Az eredményes munkát egy mozaikszóval jellemeznek, azzal, hogy HAMIHA. Az első HA a munka hatékonyságát takarja, amiben benne van a jó minőség, az innováció, és az a folyamat, amit csakis a Nobilisnál tudnak és ismernek. Olyat ők nem gyártanak, amit más is tud, ezt a MI jelenti; nagyon odafigyelnek, hogy a termékeik minőségben minden vetélytársat felülmúljanak. Végül, az utolsó HA a harmóniára utal, amibe beleértenek mindenkit – a termelőtől a fogyasztóig.

Hogy valamilyen személyes motiváció vagy a még több pénz mennyire jelent hajtóerőt Novák Tibor számára? Azt mondja,

számára a pénz olyan, mint szomjas embernek a tengervíz: minél többet iszik, annál többet kíván – de csak rosszabbul lesz tőle. Számára az a csapat az igazi boldogság, amelynek a legnagyobb részével már két évtizede együtt dolgozik.

„Nehéz ezt szavakba önteni, nehéz ezt elmondani” –, kezdi vallomását, de aztán kiderül, hogy itt egymás minden gondjáról, bajáról, öröméről tudnak. Ha kell, segítenek lakást venni, vagy kocsivásárlásnál is lehet rájuk számítani, és közben azzal is tisztában vannak, hogy ki milyen egészségnek örvend. Az üzemben uralkodó szellemiséget is beleteszik azokba a csomagokba, amikbe a készterméket. Higgyem csak el, hogy a Nobilisnél érző emberek dolgoznak, akik nem robotok, mondja. Akik ebben a gyárban dolgoznak, azok a kétszeresét keresik annak, mint ami a Mátészalkán megszokott. Vagy gondoljunk csak bele, milyen önbizalmat ad valakinek, aki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistermelőktől veszi meg a Jonatánt, amiből olyan terméket készít, ami után a legigényesebb japán piac is két kézzel kapkod.

Aztán végül egy véletlenül felmerült, meglepő és tanulságos dologgal szolgált a cégvezető. Ottjártamkor egy török kereskedő érkezett a fiával, aki kimondottan prémium terméket keresett. Az ilyenkor szokásos üzemlátogatás alkalmával, amikor bementek az egyik terembe a vendégekkel, a cég négy munkatársa elmélyült diskurzust folytatott, ügyet sem vetve a jövevényekre. Novák Tibort ez annyira meghatotta, hogy le is fotózta. A kép, fotóriporteri oldalról nézve, csupa hiba. Senkinek nem látszik az arca, az ilyet a szerkesztő rögtön eldobja. Viszont az az elmélyült figyelem, amivel a négytagú csoport valami megoldáson gondolkodott, a cégtulajdonosnak azt az elkötelezettséget bizonyította, amire ő immár évtizedek óta annyira büszke.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság