0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

„Négylábú” fiókák

Míg néhány évvel ezelőtt a turákóknál is csak a legelterjedtebbek fordultak elő a hazai gyűjteményekben, mára igazi ritkaságokkal is találkozhatunk. A turákófélék különös megjelenése, szépsége sokakat rabul ejt.

Az ornitológusok leginkább ősi vonásaikat emelik ki, emellett az is foglalkoztatja őket, mely más madarakkal állnak rokonságban. Nem is olyan régen még két nagy irányzat volt jellemző: egyesek a turákókat a kakukkokkal rokonították, míg mások a tyúkfélék között keresték az atyafiságot. A közelmúltban elvégzett széleskörű DNS-vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a turákók, melyek kizárólag csak Afrikában honosak, valóban a kakukkok legközelebbi rokonai. Életmódjuk tekintetében azonban nem hasonlítanak a kakukkra: szépen nevelik saját fiókáikat.

Ma még viszonylag keveset tudunk a turákók vadonbéli viselkedéséről. Legtöbbször kisebb csapatokban mozognak, míg a szaporodási időszakban párban élnek, s mindaddig együtt maradnak, míg az utódok nem önállósulnak. Ma 23 fajuk ismeretes. Általában egy-egy fészekalj 2-3 fehér, halványzöld vagy halványkék tojásból áll. A kotlási idő fajtól függően 17-30 nap között változik, s

a kikelt fiókáknál gyakorta megfigyelhetőek a szárnykönyéken az apró karmok, melyek segítségével könnyen kapaszkodnak az ágakon,

valóságos négylábúként mozognak. Erre azért van nagy szükség, mert már 2-3 hetes korban elhagyják a fészket, de ekkor még nem tudnak repülni. Szüleik nagyrészt gyümölccsel, kisebb mennyiségben gerinctelen állatokkal táplálják őket: rovarokkal, csigákkal. A fiatalok általában egy hónapos korukban már röpképesek, három hónaposan teljesen önállóak.

A turákók felnőttkorukban is elsősorban gyümölcsön élnek, különösen fontos számukra a magas réztartalmú táplálék, mivel két réztartalmú pigmenttel is rendelkeznek. Ha fogságban ezt tudjuk számukra biztosítani, a turákótartásban sikereink lesznek, ha nagy mindez komolyabb áldozattal is jár: gyakorta kell őket takarítani, etetni, s csak viszonylag magas hőmérsékleten, tágas röpdében tarthatók.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság