0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A kőbányák madara volt – A kövirigó

A kövirigó énekes rigó nagyságú, de rövidebb farkú madár. A kiszínezett nászruhás hím egyike a legszebb hazai madaraknak. Feje, nyaka és torka hamvas palakék, hátának felső része kékes árnyalatú szürkésfekete, alsó fele fehér. Faroktollai a két középsőt kivéve rozsdavörösek, hasonló színű a begye és egész alsóteste is.

A tojó egyszerűbb színezetű, faroktollai, mint a hímé, felül szürkés árnya­latú, barna, félhold alakú sárgásfehér foltokkal, torka fehéres, alsóteste rozsdás sárga alapon hullámos keresztsávokkal mintázott. A fiatalok felül szürkébbek halvány sárgásbarna foltokkal, alul rozsdás sárgák sötétebb kagylós foltozással. A kövirigóra jellemző, hogy faroktollait sűrűn rezegteti.

Más fajok énekét is utánozza

A hím éneke hangos, dallamos, flótázó, s különösen a hajnali órákban sok, a közelben élő madaraktól átvett utánzást is tartalmaz. A meleg nappali órákban strófái rövidebbek, egyszerűbbek. Vártamadár, mindig valami kiemelkedő ponton, sziklacsúcson, száraz faágon, oszlopon ülve énekel, közben gyakran nászrepül a revír felett.

Az erdei pintytől átvett strófákat szinte valamennyi hím énekében fel lehetett ismerni, de gyakran utánozták a kerti rozsdafarkú, a fülemüle, az erdei pacsirta és a fitiszfüzike énekét is.

A fiatalokat féltő öreg madarak izgatott „djü” hangot hallatnak.

A kövirigó Európa déli felén honos, hazánkban a számára alkalmas élőhelyeken mindenütt előfordult, a kőbányákban szinte mindenütt költött. A pilisi bányákban az ott dolgozók jól ismerték, és mint bányarigót emlegették. Mindenkinek feltűnt, amikor például a duna­bogdányi kőbányában a nászrepülő hím a bánya egyik pereméről indulva, hangosan flótázva, nagy ívben, alacsonyan szállt, majd felemelkedve a másik oldalon lévő vártájára ült. Sajnos mindez már a múlté, a kövirigó mint fészkelő eltűnt hazánkból. Feltevéseim szerint a nálunk is sok sáskát fogyasztó madár az afrikai telelőterületen végzett vegyszeres sáskairtás áldozata lett. Magam utoljára a tokaji kőbányákban láttam két éneklő hímet 1995. június 11-én.

Revírharcok

A kövirigó hazánkba április első felében érkezett haza Afrikából, de egyes öreg hímek kivételesen már március végén megjelentek. Ahogy már említettem, szinte valamennyi bányában ott voltak, a nagyobbakban akár 3-4 pár is költött, amikor is a hímek a revírek határain nem egyszer verekedtek egymással. Ezeket a revírhar­cokat többnyire az érkezést követő napokban lehetett megfigyelni, később, amikor az egyes területek már kialakultak, többnyire jól megfértek egymással. Amikor a tojók is megérkeznek, a hímek látványosan dürögnek körülöttük. Fejüket hol a magasba nyújtják, hol ismét előrehajolva, szinte a földre fektetik, és felborzolt fehér háttollaikat mutatják párjuk felé.

A fészek helyét sok más madárhoz hasonlóan a tojó választja. Hosszasan keresgél, a hím szikláról sziklára repülve, énekelve követi

– Budaörsön, ahol közvetlenül a szélső házaknál költött egy pár, ezt több ízben viszonylag közelről figyelhettem meg.

A fészek legtöbbször sekély sziklaüregben, szélesebb repedésben, sziklatömbök között nőtt nagyobb fűcsomó védelmében, kőbányákban gyakran az ott álló épületek zugában, szőlőben a présházak gerendáin épült. A fészekanyagot a tojó egyedül hordja, elsősorban a hajnali és korareggeli órákban, párja ekkor is követi.

Fokozottan védett!

A fészek maga a közelben gyűjtött száraz fűszálakból, mohából, vékony gyökérdarabkákból áll, az igazi rigók fészkeihez képest csészéje kevéssé mély. Bélése finom növényi szálakból, rostokból, ritkán kevés szőrszálból és pihetollakból áll. A párok évente csak egyszer költenek. Az általában 5 tojáson a tojó egyedül kotlik, a hím a közelben őrködik. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, anyjuk eleinte rajtuk marad, melengeti őket, később már mindkét szülő etet.

A fiatalok 13-14 napos korukban kiugrálnak a fészekből. Ekkor még nem tudnak repülni, egyenként rejtőznek el a sziklák között, hollétüket jelzőhangokkal tudatják. Szüleik rovarokkal etetik őket. Sok sáskát hordanak, de például Budaörsön gyakran pannongyíkokat vagy fiatal faligyíkokat hoztak nekik. Önállósodásuk után szétszélednek, és szeptemberben indulnak Afrika felé. A kövirigó fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer Ft.

Forrás: Kistermelők Lapja