Ez az apró erdei növény az északi félgömb mérsékelt övi, erdős területein él, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is. Hazánkban őshonos növényfaj, de ritkán találkozhatunk vele, noha egyes élőhelyein nagy telepeket alkot. A Középhegységben és a Dunántúl déli részein, valamint Zalában, a Balaton-felvidéken és a Bakonyban
szórványosan fordul elő üde lomberdőkben, köves talajú bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben.
A kis termetű, 5–15 cm magas májvirág a szellőrózsafélék családjába tartozik. Nevét a leveleiről kapta, ugyanis jellegzetesen három karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek. Szélességük 7-9, hosszuk 5-6 centiméter. Télizöld növény, lombja egész télen megmarad, és csak a friss levelek kihajtásakor, virágzáskor vagy azt követően szárad le a régi lomb. Március–áprilisban virágzik, 6-7, ritkán akár 10 lepellevélből állnak kék, olykor rózsaszín vagy fehér virágai. A virágok a lomb fölött nyílnak, és csakúgy, mint a levelek, közvetlenül a föld alatti rizómából fejlődnek ki.
1988 óta védett növény, természetvédelmi értéke 5000 forint, nem szabad begyűjteni a természetből!
A népi gyógyászatban is régóta ismert gyógynövény, gyengén mérgező, szerencsére nagyon keserű. Ranunkulin nevű glikozidjának bomlásterméke felelős a keserű ízért. Emellett csersavat, flavonoidokat, és antociánt tartalmaz a levele. Ma már nem használjuk, valaha máj- és epebajok, vizelési zavarok, vese- és hólyagbántalmak ellen ajánlották. Külsőleg borogatásként alkalmazták sebek, kötőhártya-gyulladás, fekély és kiütések kezelésére.
Többféle díszváltozatát nemesítették, a Silber Raffels és a Cremar fajta lombja márványos rajzolatú, virágaik rózsaszínűek, a Flore Plena teltvirágú, az Aminoff fehér virágú fajta. Üde termőhelyre, meszes talajra való növény, fák árnyékába érdemes ültetni és sok komposzttal lazítani a talaját.