Ezekről beszélgettem Barsi Zoltánnal, a Magyar Patkolókovács Egyesület (MAPE) egyik alapító tagjával és Perge István Zoltán patkolókováccsal, mindketten az Észak-magyarországi Lógyógyászati Kft. partnerei.
Alapvető higiénia és ápolás
Alapvetően a legfontosabb a pata megfelelő hidratáltsága.
igyekezzünk lovunknak legalább éjszakára száraz helyet biztosítani, és a megtisztított patát száraz állapotában zsírozni, olajozni, hogy meggátoljuk a túlzott felpuhulást. Természetesen a folyamatosan istállózott lovaknál a túlzott felpuhulás veszélye nem áll fenn, inkább a kiszáradásé, télen is. Figyelembe kell venni a ló korát is, hiszen egy idősebb lónak a szaruminősége rosszabb lehet. Sajnos divat az ész nélküli olajozás, zsírozás, ami a pata kiszáradásához vezet, a környezet nedvességétől függetlenül. Lássuk a leggyakoribb fertőzéseket.
Nyírrothadás
Kialakulásához a fertőzés mellett valamilyen szinten hajlam is szükséges, bizonyos lovak fokozottan hajlamosak a nyírrothadásra. Nagyon érdekes viszont, hogy a helyüket nem változtató lovaknál sokkal kevésbé alakul ki nyírrothadás vagy egyéb fertőzés a patában, mert a ló hozzászokik az őt körülvevő baktériumokhoz, és ezek a „saját” baktériumok nem okoznak kárt a patában. Ez akár még az elképesztően igénytelen környezetben tartott egyedekre is vonatkozhat.
Ezzel ellentétben a gyakran helyet változtató lovaknál, sportlovaknál még akár a legkörültekintőbb gondoskodás mellett is kialakulhatnak fertőzések.
Versenyző, vagy gyakran utaztatott lovaknál ezért különösen fontos a pataápolás. Versenyeken érdemes akár napjában többször is kitisztítani a patát, hogy minél kevésbé tudjon idegen helyen fertőződni. Bár egyede válogatja, de általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb lovak patája sokkal egészségesebb, és ők sokkal hamarabb gyógyulnak ki a nyírrothadásból. Régi legenda, hogy a világosabb pata hajlamosabb a fertőződésre, valójában azonban a pata pigmentáltsága nem befolyásolja sem a növekedést, sem az ellenálló képességet.
Ehhez még hozzájárul az is, hogy a nagy sárban a lovak kevésbé mozognak, többet ácsorognak egyhelyben. A nyírrothadás legészrevehetőbb tünete a jellegzetes, szúrós szag, emellett szürkéssé, feketéssé, krémes állagúvá válik a nyír, a nyírbarázda felszíne. Vágott seb jellegű, a valóságban egyáltalán nem seb eredetű elváltozásokat is tapasztalhatunk a nyíron. A kereskedelemben kapható bármely nyírápoló szer hatásos tud lenni, ennek előfeltétele a napi rendszerességgel történő használatuk az előzőleg alaposan megtisztított felületen. Ha az előző körmölésnél nem volt probléma a nyírral, akkor túl nagy baj nem lehet, de mindenképpen fontos a kovács szerepe, mert megfelelően ki kell bontania a nyírt, hogy kezelhetővé váljon a lovas számára. A nem megfelelően kibontott nyírban ugyanis a kezelés ellenére is még mélyebbre hatolhatnak a baktériumok.
Csűdsömör
A csűdsömör bakteriális eredetű, de lehet gombás is. Megelőzésének a titka a szárazon tartás. Ha már kialakult a baj, akkor Betadine szappannal meg kell tisztítani a felületet, a pörköket le kell dörzsölni, gondosan megszárítani, majd fertőtlenítő és hámosító hatású sebkrémmel (pl. Neogranormon, Bepanthen) vastagon be kell kenni.
Puhán, tisztán és szárazon kell tartani a sebszéleket, hogy ne tudjon kirepedni, mert akkor a baktériumok újra elszaporodhatnak.
Ha lovunk sokat tartózkodik karámban a sáros időszakban, ne mossuk a csűdjét, főleg ne használjunk sampont, mert azzal eltávolítjuk a bőr védőrétegét. A lábvégeket csak akkor mossuk, ha muszáj, például versenyek alkalmával, és utána mindig teljesen szárítsuk meg!
A fehérvonal-betegség
Kialakulásában ugyanazok a tényezők játszanak szerepet, mint a nyírrothadásban, lassabban alakul ki, viszont alattomosabb, mint a nyírrothadás.
Magától nem gyógyul, kimondott kezelést igényel. Bár alattomos betegség, könnyen kezelhető. A hordozószél morzsalékonnyá válásával lehet jellemezni. Ha a hordozószél felfoszlott, akkor már előrehaladott állapotról beszélünk. Ezt kezelni kell gombaölőkkel és antibakteriális szerekkel.
Két típusa van, az egyikben maga a fehérvonal károsul, üregessé válik, a másik a hordozószél morzsalékonnyá válása, a szaruoszlopok közötti állomány károsodása.
A fehérvonal-betegség a pata közepétől hátrafele alakul ki leggyakrabban, azon a területen, ahol a legerősebb a patamechanizmus. Ha nem rézbevonatú szegeket használ a kovács, akkor a régi, illetve az új szeglyukakon is be tudnak kerülni a baktériumok.
A nagyobb hangsúly a patkolókovácson van, aki a körmölés után, a patkolás előtt tud beavatkozni. A fehérvonal-betegség kezelésének alapja a kibontás, az anaerob körülmények megszüntetése. Ezt követi a fertőzött területtől függően vagy a gyógyszeres kezelés és patkolás, vagy a gyógyszerezéssel kiegészített műszarus kezelés.
Patarák
Kétféleképpen alakulhat ki. A ritkább eset a keratómás, csontelváltozásos patarák – ekkor a csontszövet elváltozásai miatt sérül a lágyszövet, ez műtétileg kezelhető.
Ami ennél sokkal gyakrabban fordul elő, az a kezeletlen nyírrothadás miatt alakul ki.
Ekkor már olyan mértékben sérült a sejtes nyír is, hogy képtelen a funkcióját ellátó nyírsejteket termelni, ehelyett vegyes állagú sarjszövetet képez, amiben ugyanúgy vannak vérerek, idegek, akár még talpi szarusejtek is, illetve nyírsejtek. Jellemzője, hogy rendkívül érzékeny, és az egészséges nyírral ellentétben egyáltalán nem terhelhető, állatorvosi kezelést is igényel. Külsőleg gyógyszeresen kezelhető, de pozitív hatással lehet rá az antibiotikum-kúra is. A gyógyszeres kezelés mellett pedig kauterizálással (sebkiégetéssel) gyógyítják. Ennek az a hátránya, hogy a lágyszövet nagyon vezeti a hőt, könnyű vele további gyulladást okozni, emellett beindíthatja a sarjszöveteket, így még több keletkezhet. Ezért az ilyen durva, de szükséges beavatkozásokat csak állatorvosi konzultációval, felügyelettel szabad végeznie a kovácsnak.
Plusz néhány tanács
Ha télen pihentették a lovat, levették a patkót, hagyták a patát természetes módon kopni,
A sarkaknak és stifteknek csúszásszabályzó szerepük van, sarkakat csak lovagláskor, illetve sportlovak esetében csak az aktuális versenyszámban használjunk. A folyamatos sarokhasználat tilos! Előnye nincs, viszont rengeteg hátránya lehet.
Tapasztalat útján kell megtalálni, melyik termék működik, de a rendszeres pataápolást, pataszabályozást, patkolást nem helyettesíti egyik sem, mint ahogy a jó minőségű alaptakarmányt sem.
