0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

„Zölddel etetett” – a változás szele: gluténérzékenység és kecsketartás

Manapság egyre több „allergia” sújtja az embereket. A közelmúltban több hazai és külföldi internetes portálon olvastam érdekes írásokat arról, hogy mit tehetnek a kecsketartók például a gluténérzékenyek érdekében. Tudnak-e egyáltalán bármit is tenni ez ügyben?

A glutén, azaz a gabonafélékben megtalálható fehérje, sokak számára okoz problémát. Az erre érzékenyek tünetei széles spektrumot ölelnek fel, kezdve az enyhe viszketéstől és hasmenéstől a súlyos viselkedési zavarokig (például hiperaktivitás, figyelemzavar). Az „átlagos” gluténérzékenyek a 20 ppmes glutén­tar­talom alatti terméket még fogyaszthatják. Számukra akár a hazai élelmiszer boltokban is kaphatóak „gluténmentes” termékek, még a választék (nem az árak) is viszonylag kielégítőnek mondható.

Van azonban egy szűk réteg, akik szervezete még 5 ppm-es mennyiséget is felismeri, és sajnos nagyon rosszul reagál rá. Ők azok, akiknél már a levegőben szálló gabonapor szemcséi is tüneteket váltanak ki.

GMO és glutén, glifozátok

A szakirodalom azt állítja, hogy GMO nem kerülhet be a humán élelmiszerláncba, így a GMO-s termékek sincsenek hatással a gluténérzékenységgel, illetve egyéb betegséggel küzdő emberekre. Vannak, akik ezt nem hiszik el, mindenesetre mi, akik az organikus, természetközeli termesztésre törekszünk, elmondhatjuk, nem baj az, hogy Magyarországon a GMO kifejezetten a „nem szeretem” módszerek közé tartozik.

A különböző tenyésztői fórumokon érdekes írásokban boncolgatják azt, hogy vajon milyen összefüggés lehet az utóbbi években jelentősen megszaporodó „glu­ténos” betegek és egyes növénytermesztésben használt szerek túlzott használata között.

Kísérletek kimutatták ugyanis, hogy a glifozátoknak kitett állatok tünetei szinte teljesen megegyeztek a glutén­érzé­keny­ségben szenvedő emberekével. A glifozátok lebontják az emésztőenzimeket, elpusztítják a bélflórát, károsítják a bélbolyhokat, fokozzák a bélnyák (mucin) termelődését. A glifozát kelál, tehát a szervezet számára felvehetetlenné változtat néhány fontos nyomelemet, vasat, rezet, kobaltot, többek között, ezek hiánya szintén megfigyelhető a gluténra érzékeny betegeknél. Szintén megfigyelhető náluk az aminosav-hiány: triptofán, tirozin, metionin – és az is tény, hogy a glifozátok ezeket is károsítják.

A glifozátokat szikkasztásra használják a „nagyipari” növénytermesztésben. A legismertebb példa erre a napraforgó érésének „gyorsítása”, aratás előtti lábon szárítása. De ez csak a „látványosabb” felhasználása, hiszen kevésbé látványos módon ez a legtöbb gyomirtó szer alapja – így kerülhet be a napraforgón kívül nemcsak gabonavetésekbe, de zöldség- és gyümölcskultúrákba is.

A glifozátot kivédeni tehát nehéz, leginkább úgy lehet, ha öko vagy bio minősítésű terményeket vásárolunk, illetve ha saját magunknak termesztünk.

Hogyan jön ide a kecske?

A kecske teje beltartalomban gazdag, könnyen felszívódó, sok, különböző betegségben szenvedő ember számára hiteles és keresett élelmiszer. A kecskét, legalábbis itthon, a mai napig viszonylag kis létszámú állományokban, tehát nem nagyüzemi telepeken tartják, ami lehetővé teszi speciális, illetve alternatív takarmányozását.

A takarmány, mint tudjuk, valamilyen módon megjelenik a tejben: ízét, színét, beltar­talmát befolyásolhatja.

A tejben megjelenik nemcsak a bodza íz, de esetenként a glifozát is. A növények nem bontják le ezt a szert, így az a növény „testében” koncentráltan van jelen, ami azután bejut az ál­latba.

A kisüzemi, háztáji kecsketartásban azonban, ha nehezen is, de ki lehet zárni a glifozátot. Ha erre lehetőség van, miért ne tennénk, és miért ne segítenénk érzékeny és beteg embertársainkat? A glutén kizárása sokkal nehezebb: az extrém gluténér­zékeny betegek már azt is „megérzik”, ha az abrakból szálló minimális por bekerül a tejbe.

Legeltessünk

Lehetőleg olyan területen tegyük ezt, ami vegyszert nem látott, de úgy is fogalmazhatnék, hogy ott, amit józan paraszti ésszel is jónak találunk. Használjuk ki az elvadult gyümölcsösök, erdősávok adta lehetőségeket (ne intenzív mezőgazdasági terület határában!), keressünk tudatosan gazdálkodó kiskert tulajdonosokat, Natura 2000-es területeken gazdálkodókat.

A téli takarmány is hasonló forrásból származzon, és ha sikerült jó kapcsolatokat kiépítenünk, akkor pedig vigyázzunk rá, ragaszkodjunk hozzájuk. Tudom, ez gyakran nem könnyű feladat, sokba kerül elmenni és megnézni azt a területet, ahonnan majd a széna származik, de hosszú távon megéri – állataink és az általuk előállított termék is egészségesebbek lesznek. És versenyképesebbek!

Abrak

A mai teljesítmény és gazdaságosság motiválta világban a fejős kecskeállományt nem igazán tudjuk csúcsra járatni gazdasági abrak nélkül. Nem létfontosságú számára ez, hiszen nem „abrakevő” állat, de energiájának fedezésére, a nagyobb termelési színvonal eléréséhez és megtartásához sajnos kell az abrak.

Az abrak (gabona) termesztéshez pedig hozzátartozik a gyomirtó szerek használata. Sok esélyünk nincs kiváltani ezeket „háztáji, kapálgatós” kukoricára, de érdemes rá vállalkozni.

A másik javaslatom, hogy fontoljunk meg azt, hogy ne hagyományos abrakkal, például gabonafélékkel pótoljunk, hanem, ha lehet, szárított törköllyel, burgonyával, mikor éppen mihez juthatunk a közelünkben (természetesen az átállási időket betartva, különben beteg lesz a jószág). Igen, szembe kell nézni azzal, hogy a termelés nem lesz kiegyensúlyozott, és hogy több munkánk lesz a takarmány tárolásával és felkínálásával (pl. a krumpli összevágása), de erről is csak azt mondhatom, megéri.

És ehhez jön még a glutén „kijátszása” is. Ha meg tudjuk oldani az alternatív abrakpótlék etetését, és zárt rendszerben, higiénikusan (fejőgéppel) fejünk, akkor a „véletlenül” tejbe kerülő glutén mennyisége remélhetőleg nem mérhető, és termékeink ajánlhatók a gluténérzékeny betegeknek.

„Grass Fed” technológia

Külföldön ennek a technológiának már nevet is adtak. Itthon igazából „legelőre alapozott” néven mondhatnánk. Ennek a technológiának szigorúan véve az a lényege, hogy csak zöld, tehát kaszált és legeltetett takarmányt vesz magához az állat. A külföldi állattartók is csalnak persze kicsit: bizonyos időszakokban, fedeztetéskor (minimális „flushing”) és a laktáció indításakor kapnak azért az állatok abrakot. A fedeztetést és az elletést azonban nem egyszerre, hanem kis csoportokban végzik: mindig abrak nélküli termelésben van az állomány egy része. A Grass Fed technológia alkalmazásával bizonyos, hogy termelési mutatóink legalább 20%-kal alulmaradnak az intenzívebben takarmányozást folytató gazdaságokhoz képest.

A technológiához az is hozzátartozik, hogy az állatok mennyi időt töltenek a szabad levegőn. Nem lehet tehát zárt rendszerben, csak szénára, vagy szenázsra alapozva tartani őket, hanem valóban legeltetni kell.

A gyakori, illetve sok legeltetés azonban magával hozza (nem szükségszerűen) a parazitamentesítés fontosságát, a szakaszos legeltetéssel járó hatékonyabb területhasználat szükségességét. Az USA-ban ma a „grass fed” címkéhez hivatalosan az állat takarmányának minimum 80%-át kell zöldnek kitennie, a többi akár abrak is lehet. Természetesen az ideális helyzet az lenne, ha csak zöldet kapna a jószág.

A „grass fed” állatok húsának és tejének minősége, íze, beltartalma egészen más. A hús kevésbé zsíros, a tej „zöld ízű”, vitamin- és, zsírsavtartalma jóval magasabb, mint az abrakolt társaiké. A különböző betegségekkel, allergiákkal együtt élő embertársaink számára pedig fontos táplálék.

Jövedelmezőség

Igen, az ilyen módszerekkel jóval többe kerül a termékek előállítása. A fiatal állat lassabban fejlődik, a tej kevesebb, a takarmány esetenként többe kerül. Viszont: a vevők hajlandóak megfizetni az így előállított termék árát. Már a kecsketej ára és pozicionálása is más, mint a tehéntejé, a „bio” kecsketej pedig minimum háromszorosáért adható el, mint a normál, zsíros tehéntej. Ezért számoljanak utána, hogy megéri. Ráadásul, ahogy korábban kifejtettem, a kis, hazai kecskeállományoknál így gazdálkodni nem is olyan nagy ördöngösség.

Pallagi Zsuzsanna

GerecseKecske

Forrás: Kistermelők Lapja