Tavaly 443 mintából 48-ról derült ki hogy tigrisszúnyog, idén pedig eddig 22 példányát azonosították e fajnak főként a fővárosban és környékén. A kutatók a lakosság segítségét kérik, hogy felmérhessék mennyire terjedt el hazánkban ez a humán fertőzések terjesztőjeként is számításba jövő szúnyog, mely több mint 20 féle vírust képes terjeszteni.
Emellett ez a rovar a 4. helyen szerepel a világ száz legrosszabb invazív fajának a listáján, ami azt jelenti, hogy egy nagyon gyorsan terjeszkedni képes fajról van szó. További gond vele hogy nem válogatós, az emberi vér mellett, a háziállatok, kétéltűek, hüllők és madarak vérét egyaránt kedveli.
A három inváziós faj közül az inkább tigrisszúnyogként ismert, hivatalos nevén ázsiai zebraszúnyog (Aedes alboptus) terjesztheti humán szempontból a legveszélyesebb kórokozókat. A fajt Európában először Albániában mutatták ki 1979-ben. Mire Olaszországban először észlelték, addigra már szinte az egész országban elterjedt a 600 méter tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb területeken. Ezután a szúnyogot 1999-ben Franciaországból és 2000-ben Belgiumból jelentették. Azóta Európa számos országából igazolták a felbukkanását. A megjelenés szerencsére nem mindenhol jelent tartós megtelepedést. A fő korlátozó tényező a hideg tél, így például Hollandiában csak üvegházakban tud áttelelni, és bár számos alkalommal megfigyelték Németországban, áttelelő populációt még ott nem találtak.
Magyarországon 2014-ben Baja környékén bukkant föl, de ott a következő években már nem sikerült megfogni. A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai 2015-től a dél-délnyugati határ mentén a nagyobb kamionforgalmú utak mellett vizsgálták az inváziós csípőszúnyog fajokat, és több település mellett sikerült a tigris-, vagy zebraszúnyogot kimutatni.
A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy hazánkban nyáron behurcolt példányokkal lehet találkozni, azonban ezek még nem képeznek stabil populációkat, azaz nagy valószínűséggel nem élik túl a hideg teleket. De ahogy egyre kevésbé hidegek a teleink, ez a helyzet változhat…
A tigrisszúnyogot hazánkban viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon fehér vagy ezüstpikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét és a lábait. Más ennyire kontrasztosan fekete-fehér kétszárnyú rovar nem él hazánkban. Az kifejlett példány megkülönböztető jegye, hogy egyetlen fehér csík fut végig a tor háti oldalán, testhossza mintegy 5 milliméter. Petéi körülbelül 1 milliméter hosszúak, és sötétbarna vagy fekete színűek. A petéket a víz felszíne fölé, a tenyészőhely falára, oldalára rakja.
Eredeti élőhelyén a lárvái faodvak vizében fejlődnek, azonban kontinensünkön már minden olyan víztest alkalmas számára, amely nem érintkezik a talajjal: például az esővízgyűjtő hordó, az ereszcsatornában megszoruló víz, használt gumiabroncsok vagy eldobott szemétben felgyűlő esővíz. Vagyis minden olyan mesterséges vagy természetes mélyedés, üreg, tárolóedény, amelyben a felgyűlt esővíz néhány napnál tovább megmarad, szaporodó hely lehet a szúnyogok számára.
A megfogott példányokat és a készített fotókat a szunyog@okologia.mta.hu emailre, vagy postán a kutatóközpont vácrátóti címére várják. További részletek itt.
