Rövidtávú akcióterv
• Az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a harmadik országokból importált méz megfeleljen az EU saját, mézről alkotott meghatározásának, amely elsősorban a Kínából behozott árura vonatkozik.
• Égető szükség van a származás (ország) megjelölésének európai szintű kötelezővé tételére a kevert (több országból származó) mézek esetén. Minden egyes, az adott keveréket képező méz eredetét és arányát fel kell tüntetni.
• Egy egységes EU-szintű termékleírás, szabványrendszer kialakítása különféle méhészeti termékekkel kapcsolatban, mint például a viasz, a propolisz, a virágpor vagy a pempő. Ez sokkal jobb árképzést és minőségbiztosítást tenne lehetővé európai szinten, miközben csökkentené a hamisítás lehetőségét és új távlatokat nyitna a mezőgazdasági termelők számára, hogy kiegészítő jövedelemhez jussanak.
• Mezőgazdasági termelők, csomagolók és a termékpálya többi résztvevői számára feltétlenül szükséges egy nyomonkövetési rendszer felállítása, amely segít a lédig méz eredetének meghatározásában és végeredményben piaci transzparenciához (átláthatósághoz) vezet. A nyomonkövetési rendszernek (csomagolást megelőzően) ismernie kell a méhészre vonatkozó adatokat, nemzeti azonosító számát vagy teljes nevét és a telephely címét (beleértve az ország megjelölését is), a lédig áru azonosító számát (a méz fajtáját) és az előállítás évszámát.
(A blokklánc /blockchain/ jelentése: fizikailag megosztott, de logikailag egységes adatbázis, amely egy folyamatosan növekvő, ún. adatblokkokból álló lista nyilvántartását végzi. Az a legfontosabb funkciója a blockchain-alapú adattárolásnak, hogy az adatokat nagyon nehéz megváltoztatni, hamisítani, mivel arra találták fel, hogy több fél által futtathatóan és ellenőrizhető módon legyen használva. – a Szerk.)
• Egy új, koordinált felügyeleti terv elindítása, melyet a Bizottság vezet a tagállamokkal karöltve, abból a célból, hogy korlátozzák a 20 tonnát meghaladó lédig méz harmadik országokból származó importját. Sokkal kifinomultabb megközelítést kell alkalmaznunk ahhoz, hogy a hamisítás tényét meg tudjuk állapítani. Ilyen kifinomult technológia például a mágneses magrezonancia spektroszkóp (NMR) és a nagy teljesítményű folyadék-kromatográfia.
A legelső, 2016-os felügyeleti terv elindításakor csupán nagyon kevés (<2%) mintát sikerült vételezni. Ráadásul, manapság már a hamisításhoz kimondottan a méz tulajdonságaira hasonlító szirupokat alkalmaznak, amelyek könnyen átcsúsznak a jelenleg is alkalmazott ellenőrző rendszereken.
– Új, minden felhasználó számára elérhető árú, a hamisítás tényét megállapító módszereket kell kifejleszteni, továbbá szükséges egy európai szintű mézreferencia-laboratórium felállítása is, annak érdekében, hogy igazolni lehessen a méz eredetét, és hogy ezzel támogatni lehessen a tagállamok hamisítást kiszűrő testületeit. Egy közös kutatóközpont (Joint Research Centre) szerepe megkerülhetetlen egy ilyen gyakorlat bevezetéséhez.
– Az Élelmiszer és Állategészségügyi Hivatal (FVO) szakemberei egyszer már jártak Kínában „mézügyben”, de meg kell hogy ismételjék ezt. Ugyanis, nem elég – mint korábban tették – a méz szermaradványai után kutakodni, hanem a termelés, a mézelőállítás körülményeit is kell ellenőrizniük. A vizsgálatok során a Hivatalnak meg kell győződnie arról, hogy a kínaiak által előállított méz megfelel-e az európai elvárásoknak.
Erről külön is érdemes szólni a Bizottság éves ülésének keretein belül. Mivel a jelenlegi piaci helyzet katasztrofális, égetően szükség van arra, hogy a Bizottság akciótervet indítson az európai méz reklámozására, a kedvezőtlen piaci folyamatok ellensúlyozására.
• Szükség van egy európai mézpiaci monitoringfigyelő rendszerre is, hogy az Európai Unióba áramló méz útját átláthatóbbá lehessen tenni. Ennek segítségével, felhasználva releváns és megbízható információkat, amelyek a marketinglánc különféle résztvevőitől származnak, a szektor gazdasági fejlődését (árak, előállítás, raktárkészletek, import és export az EU-n belül és kívül, a láncolaton belüli árváltozások) is nyomon lehet követni.
Ennek érdekében a méhészek által létrehozott szervezeteket kell felállítani és támogatni. Arra szeretnénk a tagországokat sarkallni a leendő közös agrárpolitikai stratégia (KAP) terveik keretein belül, hogy nemzeti méhészeti programjuk mellett ilyen tevékenységeket is támogassanak.
Középtávú akcióterv
• Nemzeti szinten – a tagországoknak kötelező jelleggel kell szabályozó tervvel rendelkezniük, annak érdekében, hogy azonosítani tudják a mézben a szermaradványokat és minőség-, valamint eredet-ellenőrzést tudjanak végrehajtani. Ennek kapcsán tehát elengedhetetlen, hogy a tagországok támogatást kapjanak a legkülönfélébb vizsgálati eljárások alkalmazására, hogy egy esetleges hamisítás tényállását bizonyítani tudják.
• A méhészek nagyobb árbevételeinek elérése céljából kiemelt fontossággal bír, hogy szerepük megerősödjön az élelmiszerláncok ellátásában saját tulajdonukban lévő mézkiszerelő szervezeteken keresztül. Meg kell szüntetni azokat a sportszerűtlen piaci gyakorlatokat, melyek miatt jelenleg a termelők közvetlen piacra jutási lehetőségei korlátozottak.
• A felvilágosító és promóciós kampányoknak fókuszálniuk kell a fogyasztásra szánt méz beltartalmi és egészségügyi értékeire is. Ennek értelmében a tagállamoknak a méz, mint termék értékeire is fel kell hívniuk a figyelmet az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) ajánlásával. A méz egészséges jellege marketing szempontból sem elhanyagolható.
• A beltartalmat részletező címkézés elvét, amely egyes tagországokban a mézet a vörös, azaz fogyasztásra kevésbé ajánlott kategóriába sorolja, módosítani kell. Úgy véljük, hogy a változatos, több szektor által megtermelt élelmiszerek fogyasztásának a megfelelő mennyiségű elegye elengedhetetlen a kiegyensúlyozott étrend fenntartásához, ahhoz, hogy a fogyasztók egészséges életmódot folytathassanak.
Hosszútávú akcióterv
• Ahhoz, hogy a méhészek bevételét stabilizálni lehessen a piaci anomáliák (méz- és eredethamisítás) és a méhegészségügyi kihívások (varroa, ázsiai lódarázs, kis kaptárbogár) mellett, a méhész szervezeteken keresztül kockázatkezelési tervet és megoldási javaslatokat kell kialakítani.
• Támogatni kell olyan projekteket, amelyek összefogják a méhészeket, hogy közös erővel tudjanak fellépni a piacon termékük árának meghatározására és megkülönböztetésére (pl. közvetlen értékesítési hálózat fejlesztése, vagy kapcsolatok építése ellátóláncokon keresztül, helyi termékcsomagok készítése, termelői piacok rendezése, a termékek területi megkülönböztetése).