A horgászatnak, illetve a horgászturizmusnak pedig csak jót tett az idei év: egyre többen kezdtek el – akár újra – a vízparton kikapcsolódást keresni, legyen szó a halászlé alapanyagának megfogásáról, vagy sporthorgászatról, amikor a zsákmány visszakerül a vízbe.
Az agrártárca a koronavírus-járvány idején gyors segítséget nyújtott a halgazdálkodóknak – hangsúlyozta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára a közelmúltban, amikor új szolgálati gépkocsikat adtak át a MOHOSZ hivatásos halőrei számára.
Ez nagy segítséget jelentett a hazai halgazdálkodók számára, emellett 1500 közvetlen, valamint ennél is több közvetett munkahelyet sikerült megmenteni az intézkedésnek köszönhetően.”
Ahogy az államtitkár fogalmazott, a kormány számára kiemelten fontos a halállomány védelme, a horgászok érdekeinek képviselete és a horgászturizmus, így nem meglepő, hogy manapság a horgásztavak üzemeltetése nemcsak a horgászegyesületek felelőssége, de vannak kifejezetten sporthorgászatra szakosodott turisztikai vállalkozások is, ahol a horgászat az „ürügy” a vendéglátásra.
Kiút a karanténbólIdén tavasszal sokan úgy döntöttek, hogy kiváltják, vagy ismét kiváltják a horgászengedélyüket. E sorok írója ismer olyat is, aki úgy ment el horgászni, hogy egyébként a világ minden kincséért meg nem enné a halat, viszont a sporthorgászat annyira megfogta, hogy a korlátozások feloldása után újra eltöltött egy hosszú hétvégét a Pozsár horgászvendégházban. – A koronavírus-járvány ideje alatt a kormány rendelkezései szerint természetben folytatható szabadidős tevékenység speciális feltételek mellett – mesélte Szalók István, a Tárnokvölgye Horgászegyesület elnöke, ezért akik nem dolgoztak vagy nem akartak otthon a karanténban ülni, azok horgászni mentek (főleg a fiatalabbak). Mi is hoztunk bizonyos egészségügyi intézkedéseket, de a nyitvatartást nem korlátoztuk, miközben több konkurens tó bezárt. Tavunk népszerű volt, a vendéghorgászok száma az előző év hasonló időszakához képest mintegy 30-35%-kal nőtt, de ez a látványos emelkedés érezhető volt a horgászboltokban is. |
Ilyen a Pozsár Horgászvendégház Lajosmizse határában, ahol a vendégházakat, szaunaházat, nyári konyhát és egy közel 12 hektáros vízfelületű horgásztavat egy 20 hektáros, parkosított, közművesített területen alakították ki.
– A tó elhelyezkedése nagyon jó, közel van a főváros, autópályán 15 perc alatt elérhető a városhatártól. Területe azonban nem nagy, körülbelül 3 hektár, és egyidejűleg kb. 60-65 fő tud kényelmesen horgászni – mondja el véleményét Szalók István, a tavat üzemeltető Tárnokvölgye Horgász Egyesület elnöke.
A két tó halállományában és a horgászat szempontjából is különbözik. Lajosmizsén az átlagosan 1,8 méter vízmélységű, magántulajdonban lévő tóban a vidékre jellemző halfajokon kívül, számos különleges faj is jól érzi magát, így fehér tok, vágó tok, csíkos sügér, fekete sügér, fekete amúr is horogra akadhat, de van lehetőség harcsa horgászatára is.
Ezt nagyon komolyan ellenőrzik, a tó szabályzatában foglaltaknak megfelelően a távozó horgászok kötelesek megmutatni a holmijukat, autójukat a halőrnek, aki ellenőrzi, nem visznek-e el zsákmányt a tóból – igaz, az itteni állomány egészségének védelme érdekében a horgászok nem is hozhatnak semmiféle halat a tóba.
A tárnoki tó ezzel szemben önkormányzati tulajdonú, a víz kezelője maga a horgászegyesület, amely korábban ingyen jutott a tóhoz. Az idők azonban változtak, így tavaly 10 éves haszonbérleti szerződést kötöttek az önkormányzattal.
– Az egyesületi keretek is elárulják, hogy itt a bevétel nem kerül elvonásra, kiosztásra – mondja az egyesület elnöke –, a vezetőség azt a gördülékeny üzemeltetésre költi.
Ezen kívül vendéghorgászokat is fogadunk, akiknek napijegyet kell kiváltaniuk. A tó nagyon népszerű, igyekszünk ezt a bizalmat a gyakori haltelepítésekkel meghálálni. A fő zsákmányt, mint mindenhol, a ponty és a keszegfélék adják, de ezen kívül fogható még amur, kárász, süllő, csuka, harcsa és balin is. Horgászrendünk szerint a tó kiolvadástól befagyásig látogatható, ezen túlmenően az év jelentős részében a tagságnak éjszaka is, vendégeinknek csak pénteki, szombati éjszakákon van lehetőségük a horgászatra. Korábban évi 70-80 mázsa hal került telepítésre egy évben, a mostani vezetés alatt ez az elmúlt 2 évben 120-130 mázsa mennyiségre emelkedett.
A horgászvizek üzemeltetése azonban nem csak a halak betelepítését jelenti.
Még ha a Pozsár tóba a nagy halakat vissza is engedik, azért az állatok nem élnek örökké, no meg a ragadozóknak is kell a zsákmányállat, tehát így vagy úgy, de mindkét típusú horgászvízbe szükséges a halutánpótlás, mégpedig megbízható forrásból, hogy a halbetegségeket kizárhassák. Minden horgászvíznél fontos az eliszaposodás elleni védekezés, a partfal, a nádas védelme, az algásodás elleni küzdelem és a tó környezetének rendben tartása. Tárnokon gondokat okoz a vidra károkozása, de ahogy Szalók István fogalmaz, a fokozottan védett állat halpusztítását el kell tűrni.
A jövőbeni tervek pedig sok helyen hasonlóak. A folyamatos halutánpótlás ma már nem elég: kell a wifi, a megfelelő szociális létesítmény, a világítás, a bankkártyás fizetés lehetősége, sőt az is, hogy a horgászjegyet SZÉP-kártyával is meg lehessen venni. Mert egy horgásztó sikere sokkal inkább ezeken az apróságokon múlik, a turisztikai élményen.
