0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Az egyik ordít, a másik szemetel – A kisállattartás árnyoldalai

Régi bölcsesség, hogy mielőtt bármilyen kisállatot veszünk, tájékozódjunk annak igényeiről. A szakkönyvekből és az internetes portálokról nagyjából megtudhatjuk, mit kell tennünk azért, hogy kedvencünk a lehető legjobban érezze magát velünk, arról viszont már ritkábban szól a fáma, hogy egy rosszul kiválasztott kisállat bizony sok fejfájást okozhat gazdájának.

Amikor kisállatot veszünk, nem árt tájékozódnunk arról, milyen hangja van a kiválasztott kedvencnek. A halak persze némán úszkálnak az akváriumban, de egy régi, vagy rosszul beállított vízszűrő folyamatos berregése már idegesítő lehet. A kétéltűek közül bizonyos békafajok éjjelenként bizony rázendíthetnek, megkeserítve ezzel gazdájuk életét.

A hüllők többsége csendes, bár például a terraristák körében közkedvelt tokee gekkó éjjeli ordítása még a szomszédhoz is áthallatszik.

Rettentő idegesítő tud lenni, amikor a gyíkok vagy a szárazföldi teknősök karmaikkal kaparják az üveget, mivel az átlátszó közegen mindenáron át akarnak jutni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egészen addig a magasságig letakarjuk, letapasztjuk az üveget, ameddig kedvencünk kilát. Ez a módszer nem hoz száz százalékos eredményt, de valamelyest segíthet.

Madárének négy fal között

Az otthon tartott madarak hangja széles skálán mozog. A díszpintyek halkan énekelnek, tehát ebből a szempontból kitűnő választás. A kanárik közül ma már általában a halkabban dalolókat tenyésztik (úgynevezett rollereket), a hangosabb csapperek csak azoknak ajánlhatók, akik igazán szeretik a madáréneket, és a szomszédjaik is átlagon felül toleránsak.

Azt se feledjük, hogy a kanárik nem csupán hangosak, de bizony nyáron igen korán, akár hajnali négykor is megkezdhetik koncertjüket!

Egy halom alom

A jól megválasztott alom sokat segíthet a szagok elnyomásában. Egyes lágyevő madaraknál és a nektárevő papagájoknál, mint amilyen például a szivárványos lóri, szinte elengedhetetlen a gyakran cserélt, jó nedvszívó macskaalom. A kisemlősöknél ugyanez nem válik be, mivel náluk a macskaalom komoly egészségügyi problémákat okozhat. Így aztán esetükben sokszor meg kell elégednünk a hamar átnedvesedő, ezért gyakran cserét kívánó faforgáccsal. A forgács azonban legyen mindig pormentes és kerüljük az illatosítottakat. Persze akadnak olyan házi­ked­vencek is, amelyek kényelmetlenül érzik magukat a forgácson. Ilyenek például az ugróegerek, nekik friss homokot almozzunk.

Az igazi hangoskodók azonban a papagájok. A hullámos papagáj és a nimfa papagáj szerencsére kivétel ez alól – lehet épp emiatt lettek olyan népszerűek. A kedvesen bohókás, rendkívül bájos törpepapagájok hangja viszont a legtöbb ember számára igencsak bántó.

A nagy testű papagájok, mint amilyen a sárgabóbitás kakadu, a nemes papagáj, a venezuelai amazon vagy éppen az arák hangja a hetedik szomszédig is elhallatszik.

Persze a zajok kiküszöbölésére akadnak biztosnak tűnő receptek, például a kalitka letakarása, a kertben tartott papagájok (lévén hogy hajnalban köszöntik a napot) esti bezárása, ám ezek a módszerek távolról sem tökéletesek. De az előbbiek senkit se tántorítsanak el a papagájtartástól! Ma már több tucat fajból választhatunk, amelyek között akadnak igazán kellemes hangúak is.

Tehát fontos alapszabály: ne csak nézzük, hanem hallgassuk is meg a kiválasztott madarat!

A legtöbb kisemlős életritmusa eltér az emberétől. A rágcsálók többsége ugyanis éjszaka aktív, ilyenkor motoszkál, hajtja a futókereket stb., magyarán ilyen állatot semmiképpen se tegyünk a hálószobába! Emellett aki korán lefekszik és későn kel, annak nem sok öröme lesz a rágcsálók tartásában. A tengerimalac szinte egész nap aktív lehet, de a hörcsögök édesdeden átdurmolják a nappalt, s igencsak rossz néven veszik, ha ilyenkor megpróbálják felkelteni őket; nemtetszésüknek sok esetben éles fogukkal adnak nyomatékot.

„Illatozó” kedvencek

A kisállattartás gyakori velejárója a szag. Gondolhatnánk, hogy egy akvárium sosem kényszerít orrbefogásra senkit, de ez nem igaz. Egy elhanyagolt medencének bizony erőteljes pocsolyaillata lehet.

A vízben bomló fölösleges táplálék, vagy éppen egy-két olyan halacska, amelynek halálát nem észleltük időben, könnyen zavarossá és szagossá teheti az akvárium vizét.

A vízi teknősök önmagukban szerencsére nem büdösek. Ám ha etetés után marad némi halmaradék a medencéjükben, nincs az a szűrő, amely megtisztítaná azt. Ilyenkor az egyetlen megoldást a vízcsere jelenti. Prevenciós célzattal a legjobb, ha teknőseinket külön, egy műanyag edényben etetjük. Miután megvacsoráztak, visszatesszük őket az akvaterráriumba, az etetőedényből pedig egyszerűen kiöntjük piszkos vizet.

A szárazföldi teknősök, különösen a nagy testű példányok ürülékét azonnal el kell távolítani. Ám rögvest hozzáteszem, hogy az európai szárazföldi teknősöket vétek szobai terráriumba zárni, nekik a kertben vagy az erkélyen kell tavasztól őszig helyet biztosítani. Kint a takarításuk is sokkal könnyebben megoldható.

A kígyóknak sincs szaguk, ám a táplálékul felszolgált kisemlősöknek már van. Ezért az el nem fogyasztott egereket sürgősen el kell távolítani a terráriumból.

Rosszabb a helyzet, ha a kígyó megeszi az egeret, de később, például az ijedtségtől visszahányja táplálékát. A frissen etetett kígyót ezért feltétlenül békén kell hagynunk! Közvetlenül elutazásunk előtt ne etessük meg a kígyónkat, mert ha a „baleset” távollétünkben történik, hazatértünk után bizony nagyon hosszú ideig kell szellőztetnünk. És persze a kígyók ürülékét is azonnal ki kell szedni az terráriumból.

Maghéj és tollpihe

A madarak közül egyes lágyevő fajokra kell jobban odafigyelnünk. Gyors az anyagcseréjük, így ha elhanyagoljuk kalitkájuk tisztítását, akkor némi szag terjenghet a lakásban.

Teendők dióhéjban

– Állataink férőhelyét naponta ellenőrizzük, ahol megoldható, ott az ürüléket és a megmaradt táplálékot haladéktalanul távolítsuk el. A penészes, romlott gyümölcs és zöldség nem csak kellemetlen szagú, de egyúttal káros is az egészségre.

– Általánosságban elmondható, hogy a magevő madaraknál és a kisemlősöknél hetente egyszer almot kell cserélni. A lágyevő madaraknál és néhány emlősnél erre gyakrabban, hetente két-három alkalommal is szükség lehet.

– A vizelettel szennyezett faforgácsot naponta távolítsuk el.

– Betegségre utalhat, ha állatunk ürülékének szaga és állaga megváltozik. Ilyenkor feltétlenül konzultáljunk az állatorvossal!

A magevő madarakat ritkábban kell takarítani, ám ez nem azt jelenti, hogy kalitkájuk tisztítását és az alom cseréjét elhanyagolhatjuk!

Tollas barátaink, mivel kalitkában élnek, bizony szemetelnek is. Kiszórják az aljzatként használt sódert, kidobálják a maghéjakat, és vedléskor még a lakás szegleteibe is eljutnak a tollak. Sok madárbarát meglepődik azon, hogy amikor papagáját hazaviszi, rövid időn belül púderszerű por röpköd a szobában. Különösen a jákók és az amazonok „púdereznek” így. E madaraknak ugyanis igen sok, a tollaik ápolását elősegítő úgynevezett púdertolluk van.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a madarakat illik kiengedni a kalitkából, hogy végre repülni tudjanak, és ingergazdagabb környezetbe kerüljenek.

Ekkor érdemes letakarni a bútorokat – különösen a lágyevők „potyogtatnak” szorgalmasan –, s a papagájoknál arra is ügyelni kell, szét ne rágják a vezetékeket, erős csőrükkel ki ne kezdjék a bútorokat, hagyják békén a szobanövényeket, amelyek közül több is mérgező lehet.

Bájos, de büdös

A legnagyobb szagproblémát kétségkívül a kisemlősök jelentik. Általánosságban el­mond­ható, hogy e téren a legkisebb gond a sivatagból-félsivatagból származó fajokkal van, mivel kevés vizeletet ürítenek és ürülékük is száraz. Például egy megfelelő méretű törpehörcsög vagy ugróegér terráriuma teljesen szagtalan lehet.

A gyümölcs és/vagy nektárevő fajokat viszont hiába is próbálnánk teljesen „illatmentessé” tenni.

Néhányuk, például a rendkívül bájos, cukormókusként közismert törpe siklóerszényes kellemetlen szagú vizeletével rendszeresen jelöli férőhelyének berendezési tárgyait. Ha ezeket letisztítjuk vagy kicseréljük, szinte azonnal újrakezdi tevékenységét… A tengerimalac köztes állapot, nagy termete miatt csak gyakran takarított, megfelelő méretű (!) férőhelyen marad teljesen szagtalan.

Forrás: Kistermelők Lapja