0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ön használna szennyvízből és konyhai hulladékból nyert műtrágyát?

Ezt a kérdést teszi most fel a németországi gazdálkodóknak egy kutatócsoport, ugyanis már régebb óta foglalkoznak a téma megvalósíthatóságán, és most jutottak abba a szakaszba, hogy felmérjék, milyen lenne a termék fogadtatása.

A képzési és kutatási minisztérium által is támogatott, több egyetem és kutatóintézet részvételével elstartolt RUN projekt (Rural Urban Nutrient Partnership) célkitűzése, hogy megtalálja a módját,

miként lehet a konyhai szerves hulladékból, illetve a háztartási szennyvízből biztonságos és hatékony műtrágyát készíteni mezőgazdasági felhasználásra.

Ahogy még tavaly beszámolt róla a Top Agrar online kiadása, Heidelberg városában terveztek egy nagyléptékű kísérletet, azt vizsgálva, hogy városi környezetből hogyan lehet minél rövidebb úton visszajuttatni a tápanyagot a mezőgazdaságba.

Először a tápelem-visszanyerés módszereit tesztelték laborkörülmények között, a projekt későbbi szakaszában pedig azt nézik, miként tudják a növények mindezt hasznosítani.

Ezenkívül fontos feladatnak tartják azt is felmérni, hogy a gazdálkodók miként fogadnák az ilyen termékeket.

Most tartanak ebben a fázisban, az agri-experts.de oldalon tölthetik ki a kérdőívet a gazdálkodók és oszthatják meg a kutatók által „design-műtrágyának” nevezett termékekhez való viszonyulásukat (a kutatók hangsúlyozzák, hogy a háztartási szennyvízből és szelektíven begyűjtött konyhai szerves hulladékból gyártott termékek folyékony és szilárd formában kerülnének forgalomba, és a kijuttatásuk is megoldható lenne a szokásos műtrágyákhoz használt gépekkel).

Az általános oldalról indulva – jó vagy rossz ötletnek tartja-e a dolgot, mennyire tájékozott a válaszadó a tápanyagkörforgás témakörében – olyan kérdésekig jut el a kérdőív, hogy rizikósnak tartaná-e az ilyen termékeket,

szívesen kipróbálná-e, vagy inkább a klasszikusakra esküszik, mennyire fogadnák el a környezetében élők/gazdálkodók, valamint a vevői, ha így döntene,

és hogy mennyire tartja elképzelhetőnek, hogy idővel magától értetődő lesz ez az alternatíva. Arra is rákérdeznek a kutatók, hogy ha kipróbálná, akkor milyen növénykultúrákban, milyen formulációt tartana praktikusnak, és komplex vagy mono műtrágyákat részesítene előnyben.

A legérdekesebb rész pedig az, amelyben hat elméleti szituációt vázolnak fel a kutatók, és be kell jelölni, melyik terméket választanánk az adott információk birtokában. Mind a hat szituációban három műtrágya szerepel, két „design” és egy klasszikus, és mindegyiknek vannak előnyei, illetve hátrányai: amíg az egyik feltételezett termék nehézfémtartalma bőven a határérték alatt van, addig a másiké éppen csak, amíg az egyiknek a tápelem-összetétele fix, addig a másiké választható, amíg az egyik megbízhatóan kapható mindig, addig a másiknál előfordulhatnak ellátási gondok, és persze amíg az egyik drága, addig a másiknak akár 100 euróval is olcsóbb lehet tonnája.

Ezeket az elméletben elképzelt tulajdonságokat mindenféle kombinációkban kiosztották a „design” és a klasszikus termékekre, és el kell dönteni, melyik helyzetben melyiket vásárolnánk.

A kutatók várják a gazdálkodók válaszait; hosszú távú cél, hogy a fejlesztendő termékek segítségével be lehessen zárni a tápanyag-körforgás körét a városi és mezőgazdasági térségek között – írják az agri-experts.de oldalon.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu