„Számomra az ‚ejha!’ fénykép egy még meg nem mutatott nézőpontot, színt, összefüggést jelent, és ami akkor igazán nagyszerű, ha tudatosan is készült. Nos, ez utóbbi sajnos nem igaz a képre, amelyet régen, egy hűvös, márciusi hajnalon készítettem szalonkázásból hazafelé menet – amikor még úgy igazán lehetett.
A hirtelen ötletet a tócsában tükröződő kép rideg színei és az alakok dinamikus mozdulatai adták, amelyek akkor – legalábbis számomra – hűen tükrözték a pillanatnyi hangulatot: hűvös van, fiúk, gyerünk a vadászházba!”
Balog Tamás a somogyi erdőgazdaság vadgazdálkodási osztályvezető-helyettese, három gyermekes családapa. Fotózáshoz való viszonyát már kamaszkorában a felmenőitől örökölt hajlam, valamint a tolnai – a gemenci és a hegyháti – táj határozta meg. No, meg egy ólomnehéz Praktica a hozzá tartozó 135 milliméteres optikával, és általában egyetlen tekercs 24 kockás filmmel.
„A kevesebb, több!” – vallja a fényképezésben is. Bármit szívesen fotóz, a makrótól kezdve a portrén át a tájfotóig. Már jó ideje egy kopott Canon géppel, valamint egy fix 50 milliméteres, 1,4-es rekeszű lencsével kattogtat. Egyéb objektívjei ellenére, most ezzel próbál mindent megoldani. Kedveli a fekete-fehér kép adta kihívásokat is, ahol még a színek sem segítenek ahhoz, hogy a képet megpillantván azt mondjuk: „Ejha!”
