A mustár leveléből saláta, magjából reumát enyhítő pakolás, meghűlés elleni gyógyfürdő készülhet, izomfájdalomnál masszírozva is hat – és a virsli mellől sem hiányozhat…
A mustársárgától a mustárbarnáig
A káposztafélék családjába tartozó fehér mustár (Sinapis alba) a Földközi-tenger medencéjéből származó, egyéves fűszer-, és gyógynövény. Zsenge leveléből saláta, vagy főzelék készülhet, sárgásbarna gyöngyszerű magjait főleg az élelmiszeripar dolgozza fel asztali mustárnak, valamint savanyúságok, szószok, mártások, és húsipari készítmények ízesítőjeként.
A fekete mustár (Brassica nigra) Európától Ázsiáig gyakori egynyári növény, mely szintén a káposztafélék családjába tartozik. Levele ennek is ehető, az éretlen virágkezdeménye pedig enyhe hőkezelés után hasonlóan fogyasztható, mint a brokkoli. Belőle készült először asztali mustár, de aztán elterjedtebb lett a használata a gyógyítás területén.
A barna magokból étkezési olaj is nyerhető, de elsősorban ételízesítőnek dolgozzák fel.
A mustár, mint gyógynövény
Régen, amikor az élelmiszerekhez mustármagot adtak, nem csupán fűszerként tekintetek rá, hanem tudatosan kihasználták antimikrobiális tulajdonságát, hogy növeljék a készítmény eltarthatóságának idejét. E gyógyhatása nem csak e tulajdonságon alapul, hiszen hatóanyagai sokfélék…
Az angol mustár legjelentősebb hatóanyaga a szinalbin, míg a fekete és a szareptai mustár esetében a szinigrin. Ezek egy enzim hatására alakulnak tovább a prevenciós, vagy gyógyhatással bíró vegyületekké. A szinigrin hatóanyaga alkalmas sebgyógyításra, mivel antibakteriális és előmozdítja a seb bezáródását.
A tradicionális kínai gyógyászat köhögés, meghűlés, mellkasi fájdalmak gyógyítására használja, mivel hörgőtágító és köptető hatása is van. Mellkasi területen pakolásként, vagy bedörzsölőként könnyíti a légzést és szorgalmazza a váladék eltávolítását. Fürdőben alkalmazva az egész szervezetre serkentőleg hat és fokozza az anyagcserét.