0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A nagyszüleink gyümölcsei voltak

Aki emlékszik a nagyszüleink korabeli régi gyümölcsök ízére és gyümölcsfát telepítene, az majdnem biztosan az őshonos fajták mellett teszi le a voksát, mondja Kaj István, aki számos „régi világbeli” alma- és körtefajta oltványát készíti és kínálja. A fiatalember a Zala megyei Pusztaszentlászló polgármestere, az Újhegyi Borbarátok Egyesület elnöke és egyben őstermelő.

Mint tudósítónknak elmondta, elhivatottságból, szakmaszeretetből és az identitástudata miatt döntött úgy, hogy feltérképezi a régi fajtákat, és oltványokat is készít belőlük.

– Talán mondanom sem kell, hogy nagyszüleink idejében teljesen más világ volt. A falusi életformához hozzátartozott a „birtok”, ahol nemcsak szőlőt termesztettek, hanem jó néhány gyümölcsfa is helyet kapott – tette hozzá. – Szinte nem volt olyan pinceépület, amelyik előtt vagy mellett ne állt volna egy-egy alma- vagy körtefa, de említhetünk más fajokat is, a talajtól függően a cseresznyétől a barackig. Ezeknek a fáknak több funkciója volt.

Egyrészt fogyasztható és feldolgozható gyümölcsöt adtak, másrészt, ha a gazda éppen kifogyott a borból, akkor egy kis nyári utánpótlást, vagyis cefrét lehetett készíteni a termésükből, amivel a gazdák „kihúzták” a szüretig.

Mivel nagyra nőttek, árnyékot is adtak az épület melletti fák, hűtve a borospincét, és ez sem volt utolsó szempont. Természetesen más helyekre is ültettek fákat a birtokokon, és az otthoni udvarokba is. Ezek egytől egyig régi fajták voltak, és bizony jócskán volt választék belőlük.

De a világ megváltozott, új fajták jelentek meg új tulajdonságokkal, és ma már csak szórványosan fordulnak elő a régi fajták. Úgy gondolom – és ez sose volt kérdés számomra –, hogy ezeket a régi fajtákat meg kell menteni, és fontos megismertetni a tulajdonságaikat az emberekkel, illetve tudatni velük, hogy egyáltalán léteznek.

Szerencsére ezzel sokan vannak így – például eredményesen működik Zalában a Tündérkert mozgalom –, a régi gyümölcsfajták nem merülnek a feledés homályába.

Kaj István még régebben ismerkedett meg az oltás tudományával, de csak 5 esztendeje döntött úgy, hogy oltványokat készít. Elsősorban almák és körték szerepelnek a kínálatában, de így is hosszú a fajtakínálati listája. Az almái között megtalálható például az Eper, a Kálvin, a Szentiványi, a Batul, az Asztraháni, a Piros pogácsa, a Bőralma, a Húsvéti rozmaring, az Arany parmen és a Mosánszki. A körtéi között ott van a Kétszerérő, a Hosui, a Búzaérő, a Nagyasszony, a Hébér, a Cukor-, a Vaj- és a Mézkörte, a Piros bélű, a Tüskés, a Piros Vilmos, a Rozsérő, a Késői leves.

Akad néhány régi cseresznyefajtája is, például a Szomolyai fehér, májusi cseresznye és cseresznyemeggy.

– Azt hiszem, ezek a fajták sokakban idéznek fel csodálatos emlékeket, és főleg soha nem feledhető jó ízeket. Azt tartom a legjobbnak, hogy újra fel lehet fedezni őket, mert szerencsére még mindig elérhetők ezek a régi gyümölcsök, ráadásul egyre nagyobb mennyiségben. Nekem például a Mosánszki alma az örökös kedvencem, a nagymamám kertjében ilyen termett.

Az oltás nagy precizitást igényel, sok mindenre kell figyelni közben. Amikor csak lehetőségem van rá, az alanyokat is magam állítom elő. Ha mégsem tudom, akkor vadalma és vadkörtecsemetéket szerzek be.

Az oltógallyakat már februárban gyűjteni kezdem, és hűtve tartom őket alvó állapotban.

Ezután következhet az oltás, amire nagyon oda kell figyelni. Évi 300–500 oltványt készítek. Tulajdonképpen csak attól függ, hogy éppen mennyi időm van. Örülök neki, hogy meglehetősen nagy lett az igény az oltványokra, sokan keresik a régi fajtákat. Ez az érdeklődés lehetővé teszi, hogy ezek a fajták megmaradjanak, ne feledjék el őket. Ezt fontosnak tartom, mert volt egy időszak, amikor senki nem foglalkozott a régi gyümölcsfákkal, sorban vágták ki őket, még akkor is, ha egészségesek voltak.

Mára megváltozott a helyzet, ezek a fák és fajták széles körben elismert értékké váltak.

Akárcsak az oltás, a megfelelő gyümölcsfajta kiválasztása is nagy figyelmet igényel. Sok dolgot át kell gondolni a telepítés előtt.

– Aki gyümölcsfát akar telepíteni, annak sok szempontot mérlegelnie kell. Nyilván el kell dönteni, hogy régi vagy új fajtát szeretne-e. Mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai. A régi fák ellenállóbbak, nagyobbra nőnek, nem beszélve termésük egyedi és csodálatos ízvilágáról. A modern gyümölcsfajták kisebb növésűek is lehetnek, a termés tekintetében intenzívek. Azt is el kell dönteni, hogy ki mire szeretné használni a termésüket. Eltenni akarja-e, vagy eltárolni télire, szeretné-e feldolgozni, vagy esetleg cefrét készítene belőle. Mindennek tudatában lehet megfelelő fajtát választani.

Sokan mondják, hogy azért is választanak régi fajtát, mert azokat egyáltalán nem kell permetezni, mivel ellenállnak a kártevőknek. Kaj István szerint való igaz, hogy régen sokszor egyáltalán nem fordítottak energiát a növényvédelemre, de ma már e tekintetben is más világot élünk.

– Egyrészt annak idején nem létezett ennyiféle természetbarát szer, másrészt amellett, hogy nem volt ennyi kártevő, a gyümölcsfák is nagyra nőttek, így azok nem tudták elérni minden részüket. Ezért sem permeteztek annyira az emberek. Véleményem szerint a régi fajták esetében ma évi egy-két alkalommal szükség van növényvédelemre, elsősorban természetes szerek használatára. Termés persze enélkül is lesz, de az biztos, hogy a minőségét tekintetve is sokkal szebb lesz a kezelt gyümölcs.

Az őszi hónapok, az október, a november a csemeteültetés időszaka. A legtöbben akkor vásárolták meg és telepítették a kis fákat. Hogy miként ültessünk?

Nos, a klasszikus eljárás a következő: egy 60x60x60 centiméteres gödör aljára tegyünk érett marhatrágyát, azt fedjük be földdel, ültessük bele a fát, majd iszapoljuk jó alaposan. Később és még a következő évben sem feledkezzünk meg az öntözéséről, mert az újonnan ültetett fa gyökerei még kicsik, nehezebben érik el a földben a nedvességet. Az öntözésnek amúgy is egyre nagyobb a jelentősége. Azonkívül léteznek konténeres oltványok is, amiket másképp kell kezelni ültetéskor.

– Fontos, hogy figyeljünk a talajra, és hogy tisztában legyünk vele, melyik fa milyet bír.

Azok a gyümölcscsemeték, amiket én kínálok, kipróbáltak, így bírják a zalai talajt, ennek ellenére természetesen helyben is meg kell nézni a föld tulajdonságait.

Kaj István mindenképpen folytatni kívánja az oltványokkal kapcsolatos tevékenységét, hiszen elhivatottsága, szakmaszeretete és identitástudata mellett nem is kimondottan munka számára, hanem inkább kedvtelés.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság