0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 18.

Folyamatos fejlődés a hagyományok megtartásával

A szabadszállási Róna Mezőgazdasági Szövetkezet egyedi az országban, hiszen már csak náluk működik háztáji rendszerű integráció. A 244 tagú szövetkezetben folyamatosan fejlesztenek pályázati támogatással és önerőből is, hogy alkalmazkodni tudjanak a piaci kihívásokhoz. Jelenleg hagymatároló építésére adtak be támogatási kérelmet a kertészeti korszerűsítési felhívás keretében.

Nagy József elnök már gyerekként, az iskolai szünetekben is dolgozott a Rónánál, és a szövetkezet vezetése mellett még most is vállal háztáji művelésű területeket. Emellett ügyvezetője a Róna-Ker Tész Kft.-nek, amelynek a szövetkezet a legnagyobb termelő tagja. Vele beszélgettünk a fejlesztésekről.

A szövetkezet bérelt területeinek nagy részén szántóföldi növényeket termesztenek, mert a kertészeti kultúrákban is szükséges vetésforgó csak így valósítható meg.

Az elmúlt hét év termesztési adataiból látszik, hogy folyamatosan igazodni kell a piaci igényekhez, mert hiába jól termelhető valami egy adott területen, a felvásárlási árak gazdaságtalanná tehetik a tevékenységet.

Amíg 2014-ben – a zöldborsót és csemegekukoricát nem számítva – 308 hektáron tizenkét kertészeti kultúrát termesztettek a szövetkezetben, 2020-ra a terület 254 hektárra, a fajok száma pedig hatra csökkent. Az integrációban művelt tagi kertészeti kultúrák területe nem változott 2014 óta, öt fajt termesztettek 106 hektáron. Nőtt a petrezselyemgyökér és a sárgarépa területigénye, főként a fűszerpaprika rovására.

A terület szűkülése abból ered, hogy a tagok vagy az örököseik értékesítették a földjeiket, és a vevők kiléptek a szövetkezetből, önállóan gazdálkodnak, magyarázta az okokat Nagy József.

A fajok számának csökkenése pedig részben kényszer, részben tudatos döntés eredménye. A tulajdonosváltások nehezítik a vetésforgó tervezését, ennek ellenére a hagymánál és gyökérzöldségeknél egyelőre tudják tartani az ötéves forgót.

Kevesebb kultúra

Az ipari paradicsom lett az egyik áldozata a kultúraszűkítésnek. A területe évekig 30-50 hektár volt – ahogy a vetésforgó megengedte –, ám három éve 75 tonnás hektáronkénti termésnél mindössze 90 fillér maradt egy kilogramm paradicsomon, ezért felfüggesztették a termesztését. A feldolgozók megadták, milyen fajtákat kérnek, és abban az időben az olasz, holland, amerikai fajták kerültek előtérbe, melyek az itteni körülmények közt nem hozták az elvárt refrakciót. A paradicsomtermesztés gépei most is megvannak, várják az újabb „bevetést”, a piaci helyzet változását.

A fehér tölteni való paprika termesztését azért hagyták abba, mert ahová beszállítottak, ott menet közben, augusztusban változtatták meg a követelményeket.

Az elvárt terméshosszúságot a szabadföldi fajtákkal nem lehet elérni, így a termést csak lecsópaprika minőségben sikerült értékesíteni, jóval alacsonyabb áron.

A pritaminpaprikát sokáig kereste a piac, de az utóbbi két év rossz volt. A fűszerpaprika területe a betakarításhoz szükséges kézi munkaerő hiánya, minősége, szedőteljesítménye miatt csökkent jelentősen. A paszternák vevőköre szűk, ami veszélyes az értékesítés biztonsága szempontjából. A 13 hektáros meggyültetvény tőállományát a 40-50 százalékról tovább rontotta két belvizes év, ezért tavaly felszámolták. Döntésükhöz a meggy kiszámíthatatlan piaca is hozzájárult, 90-300 Ft/kg közötti áron veszik a termést, tehát rosszabb években sokat lehet bukni rajta, említette a változások hátterét Nagy József.

Korábban termesztettek zöldbabot másodvetésben (fővetésben rosszul kötött), de a kultúra jövedelmezősége nem volt kielégítő. A csemegekukoricát 35 éve termesztik, a korábbi 400 hektárt 300 körülire csökkentették. A termést Kecskemétre szállítják a Kecskeméti Konzerv Kft.-nek, illetve mintegy 10 hektár termését helyben feldolgozzák egy speciális eljárással: a csöveket vákuumcsomagolásban közel két órán át sterilizálják, ez idő alatt gyakorlatilag megfő, majd a vákuumcsomagolásban értékesítik. A terméket fogyasztás előtt már csak melegíteni kell. Erre a célra más fajták alkalmasak, mint a konzervgyártáshoz. A jövőre nézve elgondolkodtató, mondta Nagy József, hogy amíg a takarmánykukorica költsége hektáronként 300 ezer, a csemegekukoricáé meghaladja a 600 ezer forintot a magas vetőmagár, a többszöri öntözés és növényvédelem miatt.

Így az utóbbi években a takarmánykukorica hektáronként több mint kétszeres profitot hozott, mint a csemege.

Az ipari sárgarépa területét is jövedelmezőségi gondok (jók a termésátlagok, de nagyon alacsony a felvásárlási ára), illetve a vetésforgó miatt csökkentették, csak a frisspiaci répa rovására maradhatott volna hasonló területen termesztésben. Az Imperator fajtából minirépa készült borsóhoz. Ezt azért hagyták abba, mert a holland, belga és az angol termesztőkkel ellentétben nálunk nem sikerült összehangolni a borsó és a sárgarépa tenyészidejét, a klímaváltozás miatt a borsót hamarabb kell betakarítani, ám akkor a répa még nincs kész.

Látványosan nő azonban a frisspiaci sárgarépa eredményessége, ezért a fejlesztések erre irányultak, ezért is bővítik a tárolókapacitást.

A cékla területe nőtt még duplájára, a nagyobb frisspiaci kereslet mellett a saját gyártásnak köszönhetően, és azért, mert a Bonduelle elkezdte gyártani a kockázott céklakonzervet az üzemi konyhák részére, ami új piacot jelent.

A gyökérpetrezselyem termőterülete az induláskori 5 hektárról 30 hektárra nőtt az integrációban az évek során. Míg a sárgarépából 90-140 napos tenyész­idejű fajtákat kínálnak, a gyökérpetrezselyemből kisebb a fajtaválaszték. Nem technológiaigényes, így ennek a termesztését inkább a kistermelők uralják a piacon.

Egymásra utaltak

Magyarországon egyedül Szabadszálláson maradt fenn a háztáji rendszer, bár integrációnak hívják. A háztáji korábban úgy alakult a szövetkezetnél, hogy a bérszínvonal-gazdálkodás miatt nem lehetett a jó munkaerőt megfizetni, a melléküzemágakban (mint a varroda, tükörgyártás) dolgozók kevesebb bért kaptak, amit a szövetkezet háztájival ellensúlyozott a tagok részére.

A háztájinak a kézimunka-igényes kultúráknál van még most is szerepe.

A termesztéshez szükséges anyag beszerzésétől kezdve az összes gépi műveletet, a betakarítást, valamint az értékesítést a szövetkezet, illetve a tész végzi, azok költségeit három részletben kell kifizetniük a tagoknak. A tagok 4000 négyzetméteres egységekben igényelhetnek parcellákat (maximum három egységet), és azokon vállalják a kézi munkát, például a sárgarépa-állományt kapálják a lombzáródásig, vagy ameddig szükség van rá. A maximálisan vállalható méretű, 12 ezer négyzetméteres parcellán éves szinten átlagosan 500-600 ezer forint haszna lehet a tagnak.

A helyi zöldségfeldolgozáshoz a szövetkezet és a háztáji termelése biztosítja az alapanyagot, a tész pedig végzi a tisztítást, csomagolást és kereskedelmet – tehát a két egység egymásra épül. A tészben a szövetkezet a legnagyobb termelő tag. A GlobalGAP minőségbiztosítási rendszer certifikációjával minden szántóföldi zöldség rendelkezik. Nagy József rendszerben gondolkozik: attól válik a teljes termelési és gyártási vonal üzembiztossá, ha van terület, alapanyag és piac.

A tész kihelyezteti a gépeket a tagjaihoz, így amire a szövetkezet nem kap támogatást, arra a tészen keresztül pályáznak, majd a szövetkezet saját termelésében és az integrációban is használja.

A korábbi kertészeti korszerűsítési pályázat során a hűtőház építésekor tartályládákat nem lehetett vásárolni, ezért arra a tagok által működtetett tész pályázott. A répára tapadó föld eltávolításához szintén a tész vásárolt megfelelő tisztítógépet a feldolgozósorhoz.

Szárítmány helyett chips

Harminc évig zöldségszárítmányokat is készített a szövetkezet, de ezt a tevékenységet már megszüntették. A szárításhoz szükséges gáz sokat drágult, és nem lehetett tartani a versenyt például a németekkel, ahol a mezőgazdasági utak is aszfaltosak. A magyar poros utakon beszállított zöldséget ugyanis mosni kellett a feldolgozás előtt, és a nedves alapanyag tovább növelte a szárítás költségét. Később pedig olyan olcsón bejöttek a lengyel és kínai szárítmányok, hogy egy liofilizált terméket alacsonyabb áron tudtak adni, mint a magyar szárítottat. Így már végképp nem érte meg ezzel foglalkozni.

A Septoria gomba terjedése is rontotta ezt az üzletágat, hiszen csak egészséges petrezselyem-, illetve zellerlevél szá­rítható.

A kínai import a snidling­szárít­mány készítését is tönkretette, pedig azt Szabadszálláson csinálták először Európában. Négy köbméter gáz kellett egy kilogramm levélzöldség-szárítmány készítéséhez a szövetkezetben, a külföldi cégeknek ugyanakkor már volt előszárítójuk, ahol a felületi vizet 120 °C-on eltávolították, mérsékelve a szárítás költségét.

A megszűnt zöldségszárító-üzem épületében alakították ki a zöldségsterilizálót kétdarabos szuperédes csemegekukorica és cékla gyártására. A termékek hazai boltokba kerülnek, és a kereslettől függően időnként az európai piacokra is szállítanak. A váltáshoz adott volt az infrastruktúra (épület, közművek, laboratórium, alapanyag) és az élelmiszeripari szemléletű dolgozók. A termékek környezetkímélők, mert amíg az üveget, dobozt le kell gyártani és a konzervgyárakba be kell szállítani, a Róna termékeihez két fóliatekercs egy hónapig elegendő. Céklából is készítenek 500 grammos előfőzött vákuumfóliás terméket, amit kedvelnek a fogyasztók, mert nem kell hűtőben tárolni és fűszerezés után egyből kész a köret.

Másféle feldolgozásra is ráálltak, az üzletláncok igényeinek nem megfelelő, túl vastag gyökérzöldségekből chipset gyártanak (sárgarépa, paszternák, cékla, édesburgonya és vegyes változatban).

A magasabb feldolgozottsági szint, például a chips és a zöldségkrém értékesítése nagyobb bevételt hoz, ehhez azonban nagyobb volumenű gyártásra lenne szükség, mert a jelenlegi mennyiséggel még magasak az általános költségek. A tevékenység egyelőre veszteséges. Kész van hat kenyérfeltétnek szánt zöldségkrém gyártmánylapja (ez lényegében az elkészítés receptje), és zöldség ivólevek készítéséről is van elképzelésük egy német szabadalom átvételével.

Rendszeresen pályáznak

Szinte minden évben pályáznak valamire, általában sikeresen, ennek köszönhetően fejlesztik a tevékenységüket. Legutóbb a kertészetkorszerűsítési pályázat keretében adtak be támogatási kérelmet a hűtőtárolás bővítésére. A hagymaféléket alacsony páratartalmon (60-70 százalék), a gyökérzöldségeket pedig ennél párásabb környezetben kell tárolni, különben utóbbi vizet veszít és „gumissá” válik, foltos lesz.

A hagymát nagy csarnokokban ömlesztve tárolják, a padozatból fújják a megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú levegőt, ami átszellőzteti a nagy tömegű, több méter magas hagymahalmokat.

A sárgarépából a szövetkezet és a tész­tagok által termelt mennyiség a hazai fogyasztás 12 százalékát fedezi, tíz hónapon keresztül tudnak szállítani saját terméket a nagyáruházaknak (Lidl, Tesco, Penny). A fennmaradó két hónapban is szeretnék megoldani az ellátást felvásárlás nélkül, ezért is szükséges a hűtőházi kapacitás bővítése.

Most ugyanis a jó évjáratokban elért nagyobb termés egy része ideiglenes tárolókba kerül, ott pedig a minőség megőrzése kockázatosabb.

Egy korábbi pályázat keretében a hő- és légtechnikát is korszerűsítették. Vásároltak továbbá a közelmúltban tar­tály­ládamosó gépet, és egy új mosóvíz-ülepítő is beüzemelésre vár a telephelyen, mellyel 40 százalékos vízmegtakarítás lesz elérhető a gyökérzöldségek tisztítása során. Megoldásra váró folyamat még a mosóvíz mangántalanítása.

Lendületben répa

A frisspiac igényeit jelenleg három-négy sárgarépafajta váltogatásával és szakaszos vetéssel elégítik ki. Frisspiaci répánál a termésátlag volt, hogy elérte a 110 t/ha mennyiséget. A frisspiaci szezon után jön a tárolási répa idénye. A sárgarépa kereslete kiegyenlített és folyamatos, nyáron valamelyest csökken a fogyasztás, de ehhez a tervszerű vetéssel hozzá tudják igazítani a kínálatukat.

A késő őszi, téli és tavaszi ellátáshoz kétféleképpen tárolják a répát. A sárgarépagyökereket 15-16 hektáron a földben hagyják, és géppel elterített vastag szalmatakaróval védik a fagytól.

Ez a tárolási mód nem olcsóbb, mint a hűtőházi, hiszen a szalmának is van költsége, beruházási igénye azonban nincs.

A másik módszer a túltermelés esetére, hogy nagyméretű bálák közé ömlesztve prizmába kerül a sárgarépa, ami fagyveszélynél szalmatakarást is kap. Az ilyen tárolás rövid idejű lehet, a veszteségek magasak (főleg a törések miatt), de nagyobb a biztonság, mintha takarás nélkül a földben maradna a sárgarépa. Mind a két mód csak a tárolóba nem férő répa tárolását szolgálja.

A cégnek évente 4500 tonnás korszerű tárolókapacitás szükséges a jelenlegi termelés és a piacok alapján. 2021-ben a tész épít egy 2000 tonnás hűtőházat. A meglévő, régebbi hűtőházakba (2000 t) kerül majd a jövőben a petrezselyem, paszternák és a cékla.

A legbiztonságosabb a tartályládákban történő hűtőházi tárolás, ahol a hőmérséklet és a páratartalom egyaránt szabályozott. A tartályládák hat emelet magasan sorakoznak az épületben.

A hűtőház fele már megépült és működik, a másik részét készülnek megvalósítani pályázati segítséggel.

A kertészetkorszerűsítési pályázat ke­retében már beadták a támogatási igényt kétszer 500 tonnás tárolókapacitásra a vöröshagymára. A cékla, paszternák, petrezselyem a régebbi, kevésbé korszerű tárolókban is jól eláll, de a sárgarépa nagyon igényes a hőmérsékletre és a páratartalomra.

Korszerű öntözőrendszer

2018-ban 100 millió forintos beruházással – 33 millió volt belőle az állami támogatás – korszerűsítették az öntözőrendszert, mely 1060 hektárnyi területet lát el a Duna vizével. Az öntözőközpontjuk 40 éves volt, így a vezérlés mellett a szivattyúk is megújultak.

Amikor az 1970-es években kiépült az öntözés Szabadszállás környékén, a magas nyomás volt az elvárás. A körforgó rendszerű öntözést aztán felváltották az öntöződobok, majd a lineárok és a csepegtető rendszerek, így lényegessé vált a nyomásszabályozás megoldása.

Az új rendszer a kijuttatott vízmennyiséget is szabályozza, a vezérlés figyelembe veszi, ha egy-két szakaszt leállítanak, és akkor automatikusan csökkenti a rendszerbe táplált víz mennyiségét.

Mire tökéletessé vált a rendszer, jött az újabb kihívás: a 8-as főút nyomvonalát ide tervezik, és az elvágná az öntözővíz-központjukat a területektől. Folyamatos az egyeztetés, hogy az út is megépülhessen, de ne tegye tönkre a szövetkezet öntözőrendszerét.

Mikroöntöző berendezések is működnek a szövetkezet területein 2014 óta. Ez nagyon jól használható például arra, hogy a korábban lekerülő áttelelő hagyma vagy borsó után répát vethessenek, akkor ugyanis nem nélkülözhető (június közepén, végén) a kelesztő öntözés. A talaj minősége is alacsony intenzitású öntözést kíván, különben megfolyik a víz.

Tavasszal két hét alatt kel ki a sárgarépa, nyáron 10 nap alatt, de akkor fontos a hűtés, amire szintén alkalmas a mikro­ön­tözés.

Késői vetésnél a 30 °C feletti hőmérséklet és az alacsony relatív páratartalom is csak mikroöntözéssel kompenzálható. Paprikáknál csepegtetőt használnak.

Végletek

A Róna Szövetkezet elnöke megérti, hogy a biotermesztés arányának a növelése a cél az EU következő hét évében, de az minden kultúrában munkaerő-igényesebb, és már most sincsen elegendő dolgozó. A hatóanyag-csökkentés is nehezíti a kertészek helyzetét, most egy hollandokkal közös kísérletben talajgombákkal kezelik a területeket, így egyes betegségek vegyszerhasználat nélkül kiküszöbölhetők.

Részben a modern géppark is megoldást jelenthet a munkaerőhiányra, hiszen a kamerával, GPS-szel felszerelt eszközökön a traktoros látja, mit csinál a gép, így közelebb lehet menni a tövekhez, kevesebb a kézzel elvégzendő munka, hatékonyabb a mechanikai gyomirtás.

Vegyszeres gyomirtás helyett speciális kultivátorral úgy irtják a magról kelő gyomokat, hogy több menetben töltik fel a répa bakhátját, így a gyomok elpusztulnak.

Végletek vannak: vagy száraz a tavasz, vagy túl nedves. Aszálykor az öntözés segít, de van, amikor a belvíz levezetését kell megoldani. Az 1970-es években kettős hasznosítású csatornarendszer volt a környéken. Ennek egy része megmaradt, ide vezetik a belvizet, ám a csatornáknak nincs gazdájuk, így ezeket kénytelenek ők karbantartani.

A cég öntözési ágazata üzemelteti a traktorra szerelhető átemelő szivattyúkat is, amelyekkel belvíz­men­tesítenek.

A talajokat középmélyen lazítják, sekély a termőréteg, ezért nem lehet mélyszántani, pedig az segítene a belvizes időszakokban. A novemberi betakarításkor is gond a nedves talaj. 244 tagjuk van, egy részük idős vagy máshol lakik, nem mindenki kötődik szorosan a szövetkezethez. Öntözési közösséget lenne jó létrehozni, de azt csak új cégben lehet, és jogilag nehéz megoldani ennyi taggal, tudtuk meg.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet