0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vadászat és vadgazdálkodás a vírusok árnyékában

Bár a kora tavasszal esedékes vadszámlálás adataira érthető módon még nem támaszkodhatnak, a kárpátaljai vadászkollektívák mégis mérleget készítenek ilyenkor, az idény vége felé. Hisz az elmúlt hónapok határbejárásai során sok mindenre fény derült, a sikeres kilövések számá­ból például következtetni lehet a vadállomány nagyságára.

Matúz István hivatásos vadász hosszú éveken át vadgazdaként tevékenykedett az ugocsai Tiszaháton. Őt kértük meg, hogy ossza meg velünk a megyében, illetve a Kárpát-medence különböző tájain vendégvadászként szerzett tapasztalatait.

Mennyire befolyásolta a vadászkollektívák életét és magát a vadgazdálkodást az afrikai sertéspestis megjelenése?

– A sertéspestis okozta mizéria, ha lassan is, de lecsengőben van. Két éve a vaddisznó Kárpátalja síkvidéki vadászterületeiről gyakorlatilag eltűnt, és ebben bizony nemcsak az ASP vírusa volt ludas, hanem az úgynevezett „depopulációs vadászat” elrendelése is.

Ennek értelmében a sertevad kortól, nemtől függetlenül, egész évben minden eszközzel, kilövési engedély nélkül vadászhatóvá vált.

E két tényező következtében drasztikusan visszaesett az állomány. Mára viszont, örvendetes módon, regenerálódik a vaddisznó. Számaránya még messze nem érte el a járvány előttit, de egyre több van belőle. Érdekes módon az elhullások megritkultak, noha ismét járják a kondák a kárpátaljai pagonyokat.

Hogyan hat a mindennapokra a koronavírus okozta veszélyhelyzet?

– Az Ukrán Egészségügyi Minisztérium ajánlása alapján bizonyos korlátozások mellett tarthatók a társas vadászatok. A vadászat előtti beiratkozás során kötelező a maszk viselete, vadászat közben és a terítéknél kötelező az izolációs távolság betartása, és tilos a vadászat után társas összejövetelt tartani. Összességében, ezek kellemetlen előírások ugyan, de a társas vadászat lebonyolításának rendjét igazából nem befolyásolják.

Miként alakult az apróvadállomány az utóbbi években?

– Az elmúlt időszakban szomorúan tapasztaljuk a fácánállomány drasztikus csökkenését.

Mivel Kárpátalján a nevelt fácán vadászata gyakorlatilag ismeretlen, csak természetes szaporulatú vadfácánra szorítkozhatunk, amely viszont rohamosan veszíti el élőhelyeit.

Ennek oka, hogy az elmúlt években a fél-, egyhektáros nadrágszíjparcellákat tőkeerős mezőgazdasági vállalkozók szerezték meg zsebszerződésekkel, és ahol eddig mondjuk 10 hektáron kukorica, burgonya, kalászos, vagy káposzta, paprika, bab és egyéb zöldségféle nyújtott változatos élőhelyet, most egyetlen egybefüggő hibridkukorica- vagy napraforgótáblát találunk.

Az intenzíven gyomirtott, rovarszegény vetések pedig nem biztosítanak élelmet a fácáncsibéknek, melyek életük első néhány napjában csak és kizárólag rovartáplálékot fogyasztanak. Tovább tetézi a bajt, hogy jelentősen visszaszorultak a költőhelyet biztosító természetes bokrosok-remízek is.

Hasonló okokból fokozottan negatív tendenciát tapasztalunk a fogolynál is. Ennek a „legmagyarabb vadmadárnak” a kárpátaljai populációja az egykori töredékére zsugorodott. A fürj vonulásban történő vadászatát Ukrajnában ugyan lehetővé teszi a törvény, és ebből a szárnyasból akad is szépen, de néhány fanatikus kutyás vadásztól eltekintve ezt a „műfajt” nálunk senki nem űzi.

Az örvös galambot illető európai ten­dencia örvendetes módon már Kárpátalján is érezhető, egyre népesebb a galambfaj helyi költőállománya.

Okaként talán a napraforgó-termelés megugrását lehetne említeni, ami a fő tápláléka ennek a madárnak. No és költőhely tekintetében sem igényes.

Vadlúdból a nyári lúdnak egy kisszámú, de stabil költőállományát figyelhetjük meg a zárt kezelésű halastavakon, erre a madárra ott vadászhatnak is a szerencsések. A nagylilik vadászata viszont a nagyfelületű víztározók hiánya miatt rendkívül esetleges. A megyénken átvonuló lilikcsapatok csak a legritkább esetekben szállnak le huzamosabb időre. A vadréceállomány ellenben az aszályos évek dacára is kedvező képet mutat. Mi több, a törvény egyelőre még mintegy féltucatnyi faj elejtését – köztük a csörgő-, a böjti- és a barátrécéét is – engedélyezi.

Az aranysakál, illetve az európai hód megjelenése a vidéken csupán egzotikum, vagy jelez valami mást is?

– Rég elmúlt az az idő, amikor Kárpátalján a hód – és nem csak az európai hódról beszélünk, mert az Ungvári járásban a várat és gátat építő amerikai fajváltozat is jelen van – és az aranysakál egzotikumnak számított. A hód kártétele lassan érezhetővé válik az ártéri erdőkben, alaposan túlszaporodott. Ennek tudható be, hogy az ukrán vadászati törvény előzetes állománybecslést követően lehetővé teszi a vadászatát. Az aranysakállal egyelőre csak kóstolgatjuk egymást, noha az első, bizonyító erejű példányt még 2002-ben ejtették el tőlünk nem messze, Királyháza határában.

Mára gyakorlatilag Kárpátalja valamennyi térségében jelen van, noha elszaporodásának a zsákmányállatok limitált mennyisége erősen gátat szab.

Ottani vadásztársaimtól tudom, hogy Magyarországon is csak a jelentős nagyvad-, főképp őzállománnyal rendelkező régiókban sza­porodott el robbanásszerűen, olykor jelentős károkat okozva.

Egy öreg vadásztól hallottam: rókákból kifogyhatatlanok vagyunk. Továbbra is ez a helyzet?

– A róka olyannyira opportunista, a lehetőségeket zseniálisan kiaknázó ragadozónk, hogy nemhogy féltenünk nem kell, de tűzzel-vassal való irtása ellenére is stabilan növekszik az állománya.

Véleményem szerint ez az enyhe telekre és a magyar-lengyel segítségnyújtás keretében zajló veszettség elleni vakcinázásra vezethető vissza.

Gond továbbá, hogy a hattyúnyakcsapdák használata Ukrajnában kategorikusan tilos, noha jól tudjuk, hogy csak tűzfegyverrel a rókaállományt nem lehet kordában tartani, emiatt elengedhetetlen lenne a „trapperkedés”.

Terítéken a nyúl. Hogyan alakul az állomány, tudva, hogy a mezőgazdasági földek egy részének művelését továbbra is elhanyagolják?

– A mezei nyúl állománya szerencsére stabil. Az enyhe teleknek köszönhetően a március eleji, a legkorábbi fialások is fel tudnak nőni. Egyértelmű, hogy a vaddisznó kiszorulása a mezőgazdasági területekről jót tett a tapsifülesnek. Ahol a dolmányos varjút és a rókát intenzíven vadásszák, a kóbor kutyákat és macskákat nem hagyják elszaporodni, ott bőséges a nyúlállomány.

A mezei nyúl köztudottan szapora jószág.

Évente háromszor vet 3–4 kölköt. Ha ebből a 9–12 kisnyúlból csak a fele megéli a vadászidényt, máris páronként 4–6 fiatal egyeddel számolhatunk, vagyis képes évente megtriplázódni az állomány. Persze csak akkor, ha augusztus közepétől-végétől is van elegendő és megfelelő takarmánya.

Célkeresztben a vaddisznó…

– Régen átkoztuk az általa okozott vadkár miatt, a farmerek esetenként mérgezték, vadásztuk lesen, hajtásban, cserkelve – és mégis volt belőle elég. Aztán jött az ASP, és minden megváltozott. Szinte eltűnt, és meg merem kockáztatni, hogy Kárpátalján a teljes állomány 80 százaléka elpusztult. Most kezd ismét megjelenni, az ártereken már nemcsak váltóvad.

De azt az állománysűrűséget, ami 5–6 éve jellemző volt, még messze nem érte el.

Az igazat megvallva, ez nem is valószínű, hiszen mindmáig érvényben vannak a vaddisznó-populáció drasztikus korlátozását célzó vadgazdálkodási és erdészeti rendelkezések.

Sokak szerint szépen szaporodik az őzállomány. Mi az oka ennek?

– Egyrészt a már említett nagytáblás művelés kialakulása, hiszen az őz a sokhektáros monokultúrákban igen jól érzi magát, ahogy azt a magyarországi tapasztalatok is mutatják. Másrészt az enyhe telek is kedveznek az őznek, hiszen évek óta nem volt huzamosabb ideig megmaradó vastagabb hótakaró, ami nehezen elviselhető lett volna az őzek számára.

A készülő új ukrajnai vadászati törvényről erősen megoszlanak a vélemények. Mi elsősorban a törvényhozók szándéka? Lehetséges-e, hogy ebben a hatalmas országban a különböző megyék eltérő adottságait jobban figyelembe vegyék?

– A tervezett új ukrán vadászati szabályozás meglátásom szerint egyértelműen vadászellenes. Az egyik törvénytervezet például megtiltaná a kiskorúak részvételét a vadászatokon. Az elképzelések szerint tehát 14 évesnél fiatalabb személy még hajtóként vagy kísérő minőségben sem jelenhet meg vadászaton.

Érdekes módon pont a gyerekek szellemi fejlődésének védelmével indokolják mindezt a javaslattevők.

Ez persze badarság, hiszen szinte minden jelenlegi vadász gyerekként, az apja vagy valamelyik férfi rokona kíséretében fertőződött meg ezzel a szenvedéllyel. A parlament elé beterjesztett többi törvénytervezet meg egyenesen a vadászat és az érdemi vadgazdálkodás ellehetetlenítését célozza. Olyan módosításokat tartalmaznak ugyanis, mint például kotorékozás és disznóhajtás során a kutyák használatának megtiltása, mivel ezeket a tevékenységeket tiltott állatviadalnak kívánják minősíteni.

Továbbá a róka, a dolmányos varjú és a szarka a szaporodási ciklusában védettséget élvezne, ami ugyancsak nonszensz, hiszen e fajok állománya ezt abszolút nem indokolja, hisz köztudottan a legveszélyesebb apróvad-kártevőkről van szó.

A legmeredekebb viszont az, hogy egyes elképzelések szerint a vadászatok és a vadgazdálkodási limitek megállapítása felett úgynevezett „társadalmi ellenőrzést” gyakorolhassanak a zöld szervezetek. Az egyik barátom találó módon úgy fogalmazott, hogy totálisan vad-, vadász- és vadászatellenes intézkedések sorozatáról van szó.

Jómagam csupán a következőkre utalnék: a törvényhozók elfelejtik nagy igyekezetükben, hogy a világban jelenleg ott vannak a legnagyobb biztonságban a vadállatok, ahol szakszerűen művelik a vadászatot. Erre számos példát tudunk hozni több kontinensről is.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság