0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Neveljünk emberméretű fát!

Házikertekben a mai napig leggyakrabban nagyméretű, létrát és mászást igénylő gyümölcsfákkal találkozhatunk. A termés számottevő része emiatt sokszor a fák tetején romlik meg, vagy válik a madarak martalékává. A gyümölcsültetvényekben azonban már jó ideje kisebb, emberléptékű fák kialakítására törekednek, amelyeken hatékonyabban végezhetők el az ápolási munkák és a betakarítás.

Ezen nevelési módszerek jól alkalmazhatók a kiskertekben is, cikkünkben ezeket tekintjük át. Az utóbbi évtizedekben a kis faméretek alakításának lehetőségét jelentős részben a nemesítési tevékenység alapozta meg. Az alanykutatás során számos törpésítő alanyt állítottak elő, amelyek mérsékeltebb növekedési eréllyel bírnak.

Amikor a faiskolában ugyanis oltványokat vásárolunk, egy két részből álló növényt veszünk, amit oltással vagy szemzéssel állítottak elő.

Az alany képezi a fa gyökerét, a nemes fajta pedig a törzset és a koronát. A két növényi rész nagy hatással van egymás élettevékenységére, legfőképpen az alany befolyásolja azt a faméretet, amit a növény az élete során elérhet. Az almánál leggyakrabban az úgynevezett M.9 alannyal találkozhatunk, ami törpe növekedést eredményez, így a fa nem nő meg 3-4 méternél magasabbra. Használják még a féltörpe M.26, illetve a középerős MM.106 alanyt is, amelyek valamivel nagyobb faméretet eredményeznek. Körténél általában vadkörtealanyra szaporítják a fajtákat, amivel szintén kialakítható a könnyebben kezelhető faméret. A cseresznyéből, amely a természetes gömbszerű koronaformájával elérheti a 15-25 méter magasságot is, szintén nevelhető olyan fa, amelyről a gyümölcs nagy része a földön állva leszedhető. A faiskolában vadcseresznye- és sajmeggyalanyt használnak, utóbbiakkal kapjuk a kisebb fákat.

A meggy esetében nincs nagy választási lehetőség, kizárólag a cseresznyénél is jellemző sajmeggyet alkalmazzák.

A szilvánál is általában csak egy alannyal, a mirobalánnal találkozhatunk. Az őszibaracknál a vadőszibarack erősebb növekedésű, homoktalajra való, míg a mandulaalany kisebb fát eredményez, a kötött, meszes talajt kedveli. A kajszinál a vadkajszialany erősebben nő, a síkvidéki, homokosabb területeken alkalmazzák, míg a mirobalán kisebb faméretet ad, a dombvidéki termőhelyeken érzi jól magát.

Vásárlás előtt mindenképp tájékozódjunk tehát, hogy az adott oltvány milyen alannyal rendelkezik, ugyanis ez nagyban befolyásolja a fák méretét, illetve az adott területhez való alkalmazkodóképességét.

A törzsmagasság

A gyümölcsfák méretét az alany mellett igen nagy mértékben meghatározzák a metszési beavatkozások, illetve az azok kiegészítő műveletei.

A fák ültetése után a legfontosabb feladatunk az oltványok visszametszése, amit kiskertekben sajnos nagyon sokszor elmulasztanak, vagy helytelenül végeznek el.

Általános szabályként fogalmazható meg ugyanis, hogy minél nagyobb egy fa törzsmagassága, annál nagyobb méretet ér el a növény. Az alacsony fák neveléséhez tehát rövid, 70-90 cm-es törzset szükséges kialakítanunk, ami az emberméretű fák elérésének fontos feltétele. Ha egyéves suhángot vásárolunk, akkor a koronába metszésnél úgy járunk el helyesen, ha a 70-90 cm-es magasság fölött megszámolunk 4-6 rügyet, és visszavágjuk az oltványt. Ne zavarjon meg minket, hogy fejlett suhángoknál a teljes hosszúságuk akár felét is el kell távolítani. Ha ezt nem tennénk meg, akkor az oltvány felső részén az első évben csak igen rövid, fejletlen hajtásokat kapnánk, ami késlelteti a termőre fordulást, illetve nemkívánatos, túlzottan magas törzsmagasság alakulna ki.

Külön érdemes megemlíteni a diót, amelynél kicsit magasabb, 100-150 cm-es törzsmagasságot ajánlott kialakítani.

Viszont ennél a fajnál sem nélkülözhető a telepítés után a suhángok erős visszametszése. Az egyéves dióoltványoknál akár a teljes hosszúság felét-kétharmadát is el kell távolítanunk, mert a dióra jellemező az úgynevezett „ülve maradás” jelensége, vagyis ha nem vágjuk vissza az oltványt az ültetés után, akkor kevés, rövid, vékony, cingár hajtás fejlődik a növény felső részén, míg az alapi része nem hajt ki, kopasz marad. Ez nagyban hozzájárult ahhoz az általános nézethez, hogy a diófát az unokáinknak ültetjük, ugyanis a metszetlen diófák valóban nagyon későn fordulnak termőre. Viszont, ha a telepítés utáni 4-5 évben rendszeresen metsszük a diófát, akkor 7-8 év után elérheti a termőkort.

Lekötözés

Ha jól fejlett, kétéves koronás oltványt vásárolunk, akkor a fák törzsmagasságának beállításával nincs teendőnk, hiszen azt a faiskolában már kialakították. Ebben az esetben a különböző metszést kiegészítő ápolási munkáknak van nagy szerepe, mint a lekötözések, leívelések.

Fiatal, 2-3 éves korú fákon az elágazások vízszintes vagy vízszinteshez közeli, 30-45°-os lekötözésével ugyanis jelentősen mérsékelhetjük a fák növekedési erélyét, ezzel párhuzamosan gyorsítjuk a termőre fordulást.

Mindenképp célszerű ezt a műveletet elvégezni almánál, körténél, cseresznyénél és szilvánál.

Nyári metszés

A növekedési erély mérséklésére termőkorú fáknál is van lehetőség, aminek legfőbb eszköze a nyári metszés. Az optimális időben végzett beavatkozással csökkentjük a fák lombozatát, így az asszimiláló felületét, ami jelentősen mérsékli a növekedését. Almánál fajtától függően július végétől szeptember elejéig végezhetjük, a betakarítás előtt 2-3 héttel. Cseresznyénél és meggynél szüret után kell metszeni 2-3 héten belül. Az őszibarackot két időpontban is célszerű, először június végén, majd a betakarítás előtt 2-3 héttel. A kajszinál júliusban, a szedést követően végezzük el a nyári metszést.

A beavatkozás alapvető feltétele, hogy a lomb kiváló egészségi állapotban legyen, vagyis kórokozók, kártevők ne legyenek rajta.

Ha ugyanis egy erősen károsított lombozatú fának csökkentjük az asszimiláló lombfelületét, akkor nagyobb kárt okozunk a fának, mintha nem nyúltunk volna hozzá. De ha jó erőnlétű a növény, akkor a nyári metszésnek a növekedési erély csökkentése mellett sok más kedvező hatása is van. Javítja a fa belső részeinek megvilágítottságát, több lesz a szépen színeződött gyümölcs, jobban átjárja a permetlé a koronát.

Gyűrűzés, csavarás

Ritkábban, főként kiskertben használt beavatkozásnak számít a gyűrűzés. Ekkor a törzsön vagy az ágakon tavasszal gyűrű alakban kimetsszük a kérget, vagy fémhuzallal egy-két csavarással körbetekerjük. Fontos, hogy ezt a huzalt legkésőbb ősszel távolítsuk el, mielőtt teljesen belenőne a fába.

A gyűrűzés hatására megszakad a folyamatos tápanyagáram, így ideiglenesen csökken a növekedés, illetve ezzel párhuzamos több termőrügy alakul ki.

Ezt a beavatkozást almánál, körténél vagy cseresznyénél végezhetjük el, de semmiképpen se gyűrűzzük a kajszit vagy őszibarackot, ahol a sebek könnyen elfertőződnek.

Gyakran előfordul, hogy a fán belül egy-egy hajtás kiugróan erősen növekszik, eltávolítani viszont nem célszerű, ha az eredése közelében nincs alkalmas helyettesítője. Ekkor alkalmazhatjuk a hajtáscsavarást, azaz a nyár első felében, amikor még nem fásodott a hajtás, az alapjánál fogva megcsavarjuk. Ha elkésnénk a beavatkozással, akkor a nyár második felében, amikor már fásodott az alapi része, megtörjük a hajtást. A hajtáscsavarással a háncsrészek, míg a megtöréssel a farészek folytonosságát szakítjuk meg, ami csökkenti a növekedést, valamint elősegíti a virágrügyképződést.

Mint ezekből látható, kiskertekben is megvan rá a lehetőség, hogy könnyebben kezelhető, a földről szüretelhető és metszhető fákat neveljünk, amelyek rendszeresen, kiváló minőségű gyümölccsel örvendeztetnek meg bennünket.

Ennek érdekében informálódjunk vásárlás előtt az oltványok alanyhasználatáról, állítsuk be az optimális törzsmagasságot, évente végezzük el gondosan a metszést, valamint az azt kiegészítő ápolási munkákat.

Dr. Csihon Ádám

Forrás: Kerti Kalendárium