Pandémia-Vadgazdálkodás
A koronavírus-járvány a vadászatra jogosultak bevételeit is jelentősen befolyásolta. 2020 első negyedévében bevezetett korlátozások először az őzbak vadászatát sújtották.
A külföldről érkező bérvadászok a határzár miatt nem tudtak részt venni a lefoglalt hazai vadászatokon, ami számos vadásztársaságnak jelentős anyagi veszteséget okozott.
Ugyanakkor a korlátozások nyári lazításával a külföldi vadászok mellett a belföldi bérvadászok az augusztusban, üzekedésben elejtetett bakok által keletkezett bevétellel a vadászatra jogosultak számára valamelyest kiegyenlítődött ez a kiesés.
Az őszi, szeptemberi gímszarvasbőgéskor visszahozott szigorítások már a gímszarvasbika-vadászatokat nehezítette.
Ekkor nem voltak egyértelműek a határátlépésről szóló szabályozások, ezért a vadászkamara lépéseket tett annak érdekében, hogy a vadászatot gazdasági tevékenységnek minősítsék, ezáltal a külföldi vadászok beléphessenek az országba.
A Belügyminisztérium határozata azonban elutasította kérelmüket, ezáltal újabb bevételkiesést kellett elkönyvelniük az érintett vadásztársaságoknak.
„Ugyanez a helyzet alakult ki társasvadászatok: vaddisznóhajtások, terelővadászatok, apróvadvadászatok esetén is” – ismertette a pandémia vadgazdálkodásra tett hatását az vadászkamara elnöke.
Ez a probléma országon belül, területegységenként eltérő volt. Észak- és Kelet-Magyarországon kevésbé volt érezhető a külföldi vendégvadászok elmaradása, ami annak is köszönhető, hogy ezekben a térségekben jóval nagyobb volt a belföldi vendégvadászok vadászatának aránya.
Jámbor László leszűrve a konzekvenciákat két aggodalomra okot adó problémát ismertetett. Egyrészt, azok a külföldi vadászok, akik nem tudtak részt venni az előre lefoglalt magyarországi vadászatokon, később visszacsábíthatók-e hazánkba.
Másfelől a vadászatra jogosultak tagjai és a hazai bérvadászok előreláthatóan nem tudták maximálisan teljesíteni az éves kilövési tervet, a megnövekedett vadállomány hatására pedig több vadkár keletkezett mind a mezőgazdaságban, mind az erdőgazdálkodásban az előző évekhez képest.
A jelentkezett kárt márpedig valakinek meg kell fizetnie, a vadászatra jogosultak esetében ez azért is lenne halmozottan hátrányos, mert a pandémia miatt a kisebb elkönyvelt árbevétel mellett a nagyobb vadkárt is fizetniük kell.
Vadkárprotokoll
Az év elején kiadott vadkárfelmérési útmutatót többek között a vadászkamara és az agrárkamara konstruktív együttműködése eredményezte.
A protokoll elsősorban nem a vadkár orvoslására, hanem annak megelőzésére helyezi a hangsúlyt, emellett a már bekövetkezett vadkár korrekt értékelésének feltételeit is megteremtették.
„Korábban nagy viták alakultak ki a vadkármegállapítási folyamatok során a vadkárszakértők részéről különféle szubjektív tételek jelentkezésével, most ennek a helyzetnek a kezelésére született meg az új protokoll, ami a különböző szituációkban az eltérő káreseményeket más-más növénykultúrában levezeti az egzaktabb megállapítás érdekében” – mondja Jámbor László.
ASP
A több éve megjelent afrikai sertéspestisről az elnök elmondta, hogy bármennyire is paradox kijelentés, de bevétel szempontjából az ASP mentette meg anyagilag a vadgazdálkodást.
A gondolatmenet abból eredeztethető, hogy az állam a vaddisznó állományapasztását anyagi támogatásokkal segítette, ezek pedig lehetővé tették a vadászatra jogosultak kiesett bevételének kompenzálását.
Ennek folyamán a terítékre hozott, diagnosztikai céllal elejtett vaddisznók után darabonként térítési díjat kapott a vadászatra jogosult. De ezzel az anyagi segítséggel nem lehet, és nem is szabad hosszú távon tervezni, teszi hozzá Jámbor László.
A vadászkamara támogatja azt az Európai Unió által előírt vaddisznólétszámapasztási tervet, amellyel elérhető az az állománysűrűségi szint, amivel a kór már nem, vagy csak minimális ütemben terjed tovább.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint jelenleg Magyarországon 0,9 darab vaddisznó/100 hektár az állománysűrűség, a terv pedig előírja, hogy ezt a mennyiséget 2025-ig le kell csökkenteni 0,5 db/100 hektárra.
A kamara ezzel a kikötéssel egyetért, de csak azzal a feltétellel, ha ezt az állománysűrűséget országos átlagnak lehet tekinteni.
Ellenben azokban a térségekben, területeken, ahol a vaddisznó jelenléte indokolt (az ottani vadásztársaságoknak a bevétele a vaddisznóvadászatra épül), ott viszont lehessen az állománysűrűség 1-1,5-2 db vaddisznó/100 hektár, tehát differenciáltan kell ezt az ügyet kezelni” – ismereti az OMVK elnöke.
Vadgazdálkodási Alap
Végezetül Jámbor László a Vadgazdálkodási Alapra is kitért, ami véleménye szerint nem jöhetett volna létre kormányzati támogatás, valamint a vadászkamarán belüli strukturális átrendeződés nélkül.
Az előző évben összesen 1,5 milliárd forint támogatást kapott mintegy 750 vadászatra jogosult. Ez a szám az összes magyarországi vadászatra jogosultnak több mint a fele, ami azt mutatja, hogy a vadgazdálkodók körében kifejezetten magas a pályázási kedv.
Az említett támogatási összegen felül, a vadászatra jogosultak önrészével együtt a támogatás teljes összege megközelítőleg 2,4 milliárd forint fejlesztésre fordítható forrást jelentett a magyar vadgazdálkodási ágazatban.
A pályázati forrás főkét az apróvadállományra, az apróvad-élőhelyfejlesztésre, a ragadozógyérítésre és a vízpótlásra (itatók, kutak kialakítása) vonatkozott.