0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Erdőszélen Manó kuckó

Aki szereti ügyes kezét próbára tenni, apróságokat alkotni némi segítséggel, az bizonyára szívesen nézegeti Kiss Tamara rövid Manó kuckó filmjeit a neten. Az ünnepváró készülődés jegyében egy szép tobozkarácsonyfa összeállítását követhettük végig, ám ezúttal személyesen, a kuckós műhelyben.

Ajka kertvárosi részén járva egyenesen a mesék világába csöppentünk. A domboldalra futó, virágos nevű zsákutcácska végén barátságos ház, előtte kis patak, köröskörül erdő. És akkor a hat, innen-onnan előkandikáló cicáról még nem is szóltunk.

Itt él Tamara a családjával, és itt teremnek a népszerű Manó kuckó vlogok, amik beavatnak kézműves fortélyaiba, az ötlettől a kész alkotásokig.

A fiatal pár szobája valóságos műhely, kiállítótér és videostúdió egyben. A falakon téli hangulatú festmények, mint kiderül, a tájképek mindegyikét türelemjátékkal, 3000 darabos kirakókból maguk állították össze. Halk karácsonyi zene szól, az asztalon pedig a készülő adventi koszorúk, ajtó- és asztaldíszek, és a fenyőtobozokból megálmodott karácsonyfa hozzávalói. Utóbbi elkészültét mutatja be lépésről lépésre vendéglátónk.

Elsőként barna kartonpapírból csavar tölcsért, és ragasztópisztollyal rögzíti. A papírkúp aljához egy azonos méretűre vágott körlapot is ragaszt, hogy stabilabb legyen, hiszen ez lesz a díszfácska alapja. A kúp tetszőleges mérete nagyjából megszabja a kész tobozkarácsonyfa méretét is. Erre kerülnek körkörösen a feketefenyő-tobozok, több „emeletben”. Először az alsó sor tobozait ragasztja talpukkal a kartontölcsérre. Ha ez a kör bezárult, jöhet fölé szorosan a következő sor, egészen a csúcsig.

Érdemes játszani a tobozok méretével is, hiszen a kisebbekkel ügyesen be lehet tölteni az esetleges réseket.

Amikor, mintegy záró elemként, fölkerül a csúcsra a legutolsó toboz, következhet a fácska díszítése.

Tamara előzetesen fehér akrilfestékkel szegélyezte a tobozpikkelyek peremét, így a natúr színek finom „havas” kontúrt kaptak. A tobozokhoz színben, anyagban harmonizáló erdei terméseket illesztett. Az égerfa sötétbarna, apró áltobozkáit, és a bükkfa kinyílt kupacsait, melyeket előbb aranyfestékkel színezett, majd még nedvesen megszórt csillámporral. Fehér nyírfakéregből kivágott csillagok is kerültek a karácsonyfára, amiről a csúcsdísz se maradhatott le, egy aranyozott rattancsillag képében.

Amíg a dísz készül, a ragasztó szárad, házigazdánk elmeséli, hogy szívesen sétálnak, bicikliznek a közeli erdőben. Közben tavasztól őszig gyűjtöget vadgesztenyét, tölgymakkot, tobozokat, mindenféle termést, fakérget, gubacsot, érdekes faleveleket. Sok kincsre lel, amiből – kivált így, adventi időszakban – remek alapanyag válik a kreatív ajándékkészítéshez. Otthon kiszárítja a zsákmányt, ha kell, lekefélgeti róluk a sarat, szennyeződést.

Csak az ép, rovarmentes darabokat gyűjti, hogy ne vigyen haza meglepetésvendéget.

Szerszámai egyszerűek. Fő darab a ragasztópisztoly, ami gyors, és sokféle anyaghoz használható, ebből idők során többet „elfogyasztott” már. Praktikus a sima hobbiragasztó is, meg a ragasztóstift, különösen a vékonyabb papírokhoz. Festék mindig van kéznél, akril és tempera sok színben, ezekhez a kisebb-nagyobb lapos ecsetet kedveli. Kellék még a jó olló, körző, vonalzó, ceruzák. Csupa hasznos hétköznapi eszköz, ami a háztartásokban és az iskolatáskákban is megtalálható.

Mikor Tamara az iskolatáskát említi, erősödik a gyanúm, hogy tanítónő, hiszen minden vlogjában olyan mosolygós türelemmel és műgonddal magyaráz, ahogy a született pedagógusok tudnak. Jót derül a tévedésemen, de nem lepődik meg. Gyakran felismerik, és kérdezik erről, legutóbb a közértben mondták, hogy „óvónénis feje” van. Pedig a munkahelye nem iskola, óvoda, hanem könyvesbolt.

A kreatív hajlamot otthonról hozta, édesanyja régen foglalkoztatóként dolgozott, és a saját gyerekeit is sok ügyes fortélyra megtanította.

Ennek örömét igyekszik továbbadni, mert úgy látta, mások is szeretnének a kezükkel alkotni, csak nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Gondolta, megmutatja érthető, követhető módon, hogy bátorítsa a kezdőket. Így született meg pár éve a Manó kuckó vlog, amihez ő maga is kapott biztatást és hátteret a férjétől. Tibor készíti a felvételeket, és gondoskodik világításról, hangról, képről. Jól kiegészítik egymást, és ezt már a középiskola óta tudják.

A visszajelzések mutatják, a nézők rokonszenvesnek találják Tamara közvetlen, természetes magyarázatait, kedvelik ötleteit, és azt, hogy nem akar tökéletesnek látszani. Úgy tartja, ha már ő belefutott valami hibába, nem törli ki, jobb, ha azt is megosztja, másnak ne kelljen bajlódnia vele. Vannak, akik elküldik neki a saját munkáik fotóját, amik azért érdekesek, mert a bemutatott minta nyomán számos változat készül. Mindenki beleviszi az egyéniségét. Egy tárgy, sokféle megoldás. Kisgyermekes anyák, óvónők, tanítók is üzennek, hogy ezt vagy azt elkészítették az aprókkal.

A legmulatságosabb, amikor kiderül, hogy az ötletéből lecke lett: a gyerekektől visszahallja, hogy feladták valamelyik munkáját házi feladatnak.

Közben elkészült a fácska, odakerült a többi ünnepváró koszorú és dísz közé. Láthatóan azonos stílusban, harmonizáló színvilággal, hasonló alapanyagokból született a készlet. Már a jövendő helyük is megvan, családi, baráti ajándék válik belőlük. Karácsonykor a házban minden színekbe és fényekbe öltözik. A régebbi dekorációk mellé kikerülnek a legújabbak is, mert, ahogy mondják, megszállott díszrajongók.

Vloggerünk esténként sorozatnézés helyett szívesebben böngészi a Pinterestet. Maga is fenn van a weboldalon, ami szárnyakat ad a képzeletnek, hiszen a világ minden tájáról kínál izgalmas kézműves ötleteket.

Búcsúzóban a Manó kuckótól, még megtudjuk, azért kapta e nevet a műhely, mert Tamara már gyerekkorában arról ábrándozott, hogy ha neki egyszer lesz kreatív hobbiboltja, annak ez áll majd a cégtábláján.

És lesz egyszer boltod? – kérdezek vissza. Mosolyogva tárja szét a kezét: nincs kizárva, nyitottak vagyunk mindenre.

Sándor M.

Forrás: A Mi Erdőnk