Az utóbbi napok vezető agrárhíre az volt Szerbiában, hogy Milan Krkobabić vidékfejlesztési miniszter Újvidéken bejelentette: az általa vezetett tárca nem kevesebb, mint 150 ezer üresen álló falusi házat „oszt szét” a fiatal mezőgazdasági termelők között, azzal a feltétellel, hogy vállalják a rurális vidékeken maradást és az ottani élelmiszer-termelést. Részletekkel egyelőre nem szolgált ezzel kapcsolatban, mert a program kidolgozása még folyamatban van.
Házosztás a fiatal termelőknek
Amit mondott, attól sokan megrettentek, főként az idősebbek, mert eszükbe jutatta, hogy ilyet, ház- és földosztást csak a kommunisták műveltek a térségben a II. világháború után. Akkor az osztozkodás előtt előbb kollektíven háborús bűnössé nyilvánították a félmilliós jugoszláviai németséget (mára alig háromezren élnek Szerbiában) és a Sajkás-vidéki magyarokat. Az összes vagyonukat elkobozták, és házaikat, földjeiket a Boszniából érkező több százezer kolonista között osztották szét. Így váltak akkoriban egész városok szerb többségűvé.
Csak feltételezni lehet, hogy ez alkalommal is valami hasonlóról lesz szó. Előbb-utóbb kitudódik. Biztosak lehetünk benne, hogy a kormány illetékesének nem áll szándékában olyan vagyonelkobzáshoz folyamodni, mint ami a világégés után történt. Viszont 150 ezer üres ház megvásárlása – merthogy ennyi a cél – hatalmas falat a szerb kormány számára. Ennek ellenére reménykedünk benne, hogy ez mégis megfelelő kapaszkodó lesz a külföldi munkavállaláson gondolkodó fiatal munkanélküliek számára.
Ennek megvalósulásáig azonban marad a szomorú valóság, ami az, hogy mérvadó becslések szerint, ha tovább gyorsul a népességcsökkenés Szerbiában – jelenleg évente 51 ezer fővel fogy a lakosság –, akkor az országban található 4709 település egynegyede, 1200 falu 15 éven belül kihal, egyetlen lakója sem lesz. A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 85 olyan település volt a nyugat-balkáni országban, ahol kevesebb, mint 10 ember élt, majdnem ezer faluban pedig kevesebb, mint 100.
A helyzet azóta tovább romlott. A fogyás oka a születések alacsony száma és a tömeges elvándorlás. A falvakban kevés a munkalehetőség, ezért az ott élők, főként a fiatalok, külföldre mennek a könnyebb megélhetés reményében, vagy jobb esetben valamelyik szerbiai nagyvárosban keresik a boldogulást.
Másrészt a mezőgazdasági termelők körében is erőteljes a polarizálódás. Egyre nagyobb mezőgazdasági földterület kerül egyre kevesebb tulajdonos birtokába. A földművelők középrétege megszűnőben van, úgy megváltoztak a gazdálkodási körülmények.
meg otthon felhizlalnak néhány disznót. Aki ma kevés földdel rendelkezik, annak meg kell izzadnia a bevételért.
Emiatt nő a primőr zöldségféléket, málnát, földiepret vagy dísznövényt termelők száma a délszláv térségben, és az sem véletlen, hogy ma már 21 ezer hektáron 6300 bejegyzett termelő folytat környezet- és egészségbarát biogazdálkodást Szerbiában. Egyszerűen rákényszerülnek, hogy az igényesebb termelésben keressék a boldogulás lehetőségét.
Az állam kelet-délkeleti nyitással segítene a termelőknek
Žarko Galetin agrárközgazdász szerint Szerbia jelenleg 3,5 millió tonna kiváló minőségű kukoricával rendelkezik, ami elenyésző mennyiség ahhoz képest, hogy Kína évi 18,5 millió tonna kukoricát importál. Elmondta, hogy a kukorica jelenleg a világban és Szerbiában is keresett áru. Itt 22 dinárt (68 forintot) fizetnek a felvásárlók kilójáért, ami az előző évekhez képest magas árnak számít. Ritkán jön össze olyasmi, mint most: tavaly kiváló termést sikerült betakarítani megfelelő minőségben, és a világpiaci hiánynak köszönhetően mégis 7 éves csúcson van a kukorica ára. Ennek örülni kell – de eközben fegyelmezetten meg kell tervezni és végre kell hajtani a következő lépéseket, hogy a kínai lehetőséget el ne veszítsük, tette hozzá a szakember. |
Szerbiában az utóbbi évek során gyakran elhangoztak olyan melldöngető kijelentések, hogy a fél világ szerbiai élelmiszerre éhes, és hogy az ország kiviteli lehetőségei kimeríthetetlenek. Aztán amikor akadt egy közgazdász, aki kimondta, hogy a világ néhány nagy gépjárműgyártó cégének, vagy például a legnagyobb növényvédőszer-gyártó vállalatoknak egyenként is nagyobb az éves költségvetése, mint amekkora a szerb államháztartás, akkor elhallgattak a dicsekedők. Be kell vallani, hogy Szerbia világviszonylatban kis ország, amely kiszolgáltatott helyzetben van. Jót tesz neki, ha nyitott szemmel, megfontoltan építi kapcsolatait a világ országaival.
Az állam jelen esetben azzal segíti őket – és a többi termelőt –, hogy miközben deklaráltan elkötelezte magát az EU-s felzárkózás mellett, Oroszországot és Kínát, sőt néhány arab országot is komoly partnernek – ahogy itt mondják, nagy testvérnek – tekint.
Tehát miközben Szerbián keresztül kiépült a Török-áramlat gázvezeték, és jó ütemben halad a kínai áruk Európába szállítását megkönnyítő Belgrád-Budapest vasútvonal építése, ezek árnyékában számos élelmiszerügylet is megvalósulhat, amik a szerbiai mezőgazdasági termények külföldi értékesítését könnyítik. Mindeközben az EU-s fejlesztési támogatások egy része is hozzáférhetővé vált a szerbiai gazdálkodók számára. Vegyünk sorra néhány példát!
A kínai lehetőség
Aki odafigyel rá, hogy mennyire jó viszonyban van a belgrádi vezetés Pekinggel és Moszkvával, az tudja, nem véletlen, hogy Szerbia éppen a kínai és az orosz vakcináknak köszönhetően került a világ élvonalába a koronavírus ellen beoltott népesség arányát tekintve.
Az sem véletlen, hogy Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter a minap aláírta a pekingi kormány képviselőjével a szerbiai kukorica kínai értékesítésére vonatkozó, az élelmezés-egészségügyi részleteket pontosító megállapodást.
Ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia már hosszabb ideje a világ tíz legnagyobb kukoricaexportáló országa közé tartozik, és hogy Kína a világ legnagyobb kukoricavásárlója, akkor belátható, hogy ez óriási lehetőség a szerbiai mezőgazdaság, sőt a szerb állam számára is.
De a történet csak most kezdődik. A megállapodás rögzíti egyebek mellett, hogy a belgrádi minisztérium köteles folyamatosan ellenőrizni a termelés folyamatát azokon a területeken, ahol a Kínába szánt kukoricát termesztik. A kínai exportra kerülő tengeri raktárairól külön nyilvántartást készítenek, és ezeket az objektumokat fokozottan ellenőrzik. Tehát semmi sincs ingyen. Fel kell nőni a feladathoz és helyt kell állni. Ezután lehet majd arról tárgyalni, hogy mennyi kukoricát és milyen áron értékesíthet Szerbia a világ legnagyobb piacán – merthogy a kínaiakat sem kell félteni…
Az orosz piac a leghektikusabb
Az elmúlt években több alkalommal is írtam az orosz piacra irányított szerbiai agráripari termékek sorsáról. Sok esetben sikeres volt a kereskedés a két ország között, a szerbiai termelők a haszonélvezői lehettek. De ha felidézzük, hogy szerb vélemények szerint több alkalommal is mondvacsinált okokra hivatkozva fordítottak vissza az oroszok a határról szerbiai alma- vagy őszibarack-szállítmányt, az egyik évben pedig fuzáriumtoxin miatt küldtek vissza kifogásolt minőségű kukoricát, akkor azért szkeptikus lesz az ember az orosz piac nyújtotta lehetőséget illetően. A szerb-orosz együttműködés ékkövei, úgy tűnik, egyhamar nem lesznek a szerbiai mezőgazdasági termékek.
És a Közel-Kelet?
Korábban beszámoltam arról, hogy az arabok élénken érdeklődnek az állami kézben lévő szerbiai mezőgazdasági birtokok megvásárlása iránt. Így került arab kézbe a legnagyobb szerbiai mezőgazdasági vállalat, a Belgrádi Mezőgazdasági Ipari Kombinát (PKB), 17 ezer hektár kiváló minőségű termőfölddel együtt. Az Egyesült Arab Emírségek vezető agrárvállalkozása, az Al Dahra tulajdonába került, a vállalat 105 millió eurót fizetett a kombinátért. A PKB szakszervezetének kimutatása szerint az agrárvállalatnak a mintegy 17 ezer hektár termőföld mellett 70 kilométeres csatornarendszer és öntözőhálózat, 17 ezer jószág és jelentős gépállomány képezi a vagyonát.
Sokan feltették annak idején a kérdést: a szerb állam szembemegy a nemzet érdekeivel? Ez azonban már a régmúlt, 3 éve történt. A nyitás hatására folyamatosan érdeklődnek közel-keleti arab országok a szerbiai mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek iránt.
Branislav Nedimović iráni üzletemberekkel tárgyalt a minap. Sok részletet nem árultak el a megbeszélésről, de az kiderült, hogy Irán a Szerbiában előállított kukorica és kukorica-vetőmag, gyógynövények, valamint marhahús vásárlása iránt érdeklődik, és szerbiai beruházásokban is gondolkodik.
Arról nem szólt a hír, hogy ezzel párhuzamosan a kragujeváci fegyvergyár termékeinek kiviteléről esetleg született-e megállapodás a két ország küldöttségei között. Viszont a múltban számos példa volt rá, hogy az arab országokból érkezők elsősorban a kiváló szerbiai harci eszközök és fegyverek iránt érdeklődtek – valós céljukat azonban agrárüzletek kötéséről szóló hírek felröppentésével palástolták. Dehát ami eladó, azt el kell adni – még Szerbiában is…
A mezőgazdaság szerbiai helyzete úgy jellemezhető a legrövidebben, hogy az egész ország keresi a helyét a nap alatt. A belgrádi kormány igyekszik otthon tartani a külföldi munkavállalás iránt tömegesen érdeklődő fiatalokat – köztük a földdel rendelkezőket is –, eközben azon is dolgozik, hogy a szerb mezőgazdasági termékek hosszú távon biztos vásárlókra leljenek a világpiacon.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |