„Most már megalapozott bizonyítékunk van arra, hogy a szarvasmarha takarmányban lévő tengeri hínár hatékonyan csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ez a hatékonyság az idő múlásával sem csökken.”- mondta Ermias Kebreab professzor, a Sesnon Állattudományi Tanszék vezetője és az Élelmezési Világközpont igazgatója.
Azoknak a szarvasmarhának, amelyek körülbelül 80 gramm hínárt fogyasztottak, súlygyarapodásuk megegyezett az állományban lévő hínár mentes étrenden nevelkedő többi állatéval, azonban metánkibocsátásuk jelentősen -82%-kal- csökkent. A professzor és a kutatásban résztvevő Ph.D. hallgatója, Brenna Roque a kísérletet a tejelő szarvasmarhákkal kapcsolatos korábbi munkájukra alapozta, mely elsőként vizsgálta tengeri hínár takarmányként való alkalmazását.
Mivel bizonyos tanulmányok szerint a szarvasmarha tartás jelentősen hozzájárul az üvegház hatást okozó káros gázok kibocsátásához, sokan úgy gondolják, hogy a vegán étkezés segít a klímaváltozás enyhítésében. Azonban Kebreab professzor a szarvasmarhák takarmányozásában látja a kulcsot.
„Sok föld csak legeltetésre alkalmas, ezért az állatállománynak létfontosságú szerepe van a nemsokára a bolygón lakó 10 milliárd ember táplálásában. Mivel az állatállomány metánkibocsátása nagyrészt magából az állatból származik, a takarmányozásnak nagy szerepe van a megoldás megtalálásában.”
A tengeri hínár gátolja a szarvasmarha emésztőrendszerében lévő enzimet, amely hozzájárul a metán termeléséhez.
2018-ban Kebreab és Roque több mint 50 százalékkal tudták csökkenteni a tejelő tehenek metánkibocsátását azzal, hogy két hétig táplálékukat hínárral egészítették ki. Az új tanulmányban Kebreab és Roque azt tesztelték, hogy vajon hosszabb távon is fenntartható a csökkentett metán kibocsátás.
A tengeri hínárt fogyasztó szarvasmarhák sokkal kevesebb metánt bocsátottak ki, és az idő előrehaladtával sem növekedett a mutató.
A következő lépésként a kutatók azt is vizsgálták, hogy a hínár milyen hatást gyakorol a hús, illetve tej ízére. A tesztek eredményei pedig azt mutatták, hogy semmilyen különbség nem érezhető a végtermékek ízminőségében.
További vizsgálatok tárgyát képezik még, hogy miként lehet a kutatásban is használt tengeri hínárt- az Asparagopsis taxiformist- termeszteni, mert a természetben nincs elegendő mennyiség a széles körű alkalmazásához. A másik kihívást pedig azt jelenti, hogy hogyan jut majd el a tenyésztőkhöz a hínár táplálék kiegészítő.
„Most egyértelmű választ kaptunk arra a kérdésre, hogy a tengeri hínár takarmány kiegészítők fenntarthatóan csökkenthetik az állatállomány metánkibocsátását és annak hosszú távú hatékonyságát.”- tette hozzá Ermias Kebreab.