A genetikai szelekció rendkívül hatékony eszköz az állatállomány hosszú távú fejlesztésére, a genomi szelekció alkalmazása megduplázta a hozam mértékét a tejelő szarvasmarháknál.
A tudósok az egyesült államok nemzeti tejelő állományjavító programján keresztül gyűjtött adatokat használták fel ahhoz, hogy kiszámítsák az állatok összehasonlítására és rangsorolására szolgáló szelektálás céljából végzett genomértékeléseket.
Az index értéke több tenyésztési érték becslésétől függ, melyeket rendszeresen felülvizsgálnak. Ezért a mutató egyes frissítései során nehéz meghatározni, hogy melyek azok a gazdasági szempontból hasznos tulajdonságok, amelyek módosításra szorulnak, illetve ezeket milyen mértékben kell súlyozni.
Az idők során a tenyésztési kiválasztási szempont megváltozott. A bikák és tehenek genetikai érdemeik szerinti rangsorolásához használt szelekciós indexek közül a hozamot jellemző elsődleges tulajdonságok helyett a fertilitás, egészség és fitnesz tulajdonságok kerültek fókuszba. Ezen új tulajdonságok némelyikének fenotípusait nehéz vagy költséges lemérni, illetve gyakran az olyan gazdaságon belüli gyakorlatok változásaitól függ, amelyeket még nem alkalmaztak széles körben. Ezért egyre nagyobb az érdeklődés az olyan szenzor alapú rendszerek iránt, amelyek folyamatosan mérik a farm környezetét, az állatok egyéni teljesítményét és a részletes tejösszetételt.
Elméletileg minden gazdaságnak a saját pénzügyi helyzetéhez és üzleti céljaihoz igazodó egyéni szelekciós indexét kellene használnia.
A különböző tenyésztőknek eltérő céljaik vannak, amelyek befolyásolhatják tenyésztési programjaikat. Egy olyan kereskedelmi tejüzemnek, amelynek jövedelme elsősorban a tej szárazanyagainak értékesítéséből származik, más jövedelmei és kiadásai lesznek, mint az embriókat és elit csíraplazmákat értékesítő nemesítőnek, ami azt jelenti, hogy másfajta tenyészérték mutatók jelentik a jövedelmet az egyik tenyésztőnél és megint más a másiknál.
Az elmúlt években számos új szelekciós index alakult ki az Egyesült Államokban. Az NM$ -ral és a PDCA (Fajtatiszta Tejelő Szarvasmarha Egyesületek szervezete az USA-ban) által közzétett indexekkel ellentétben ezeknek az új indexeknek a sokaságát a tenyésztő vállalatok népszerűsítik termékeik megkülönböztetésének eszközeként.
Azonban előfordulhat, hogy a gazdák számára nem egyértelmű az egyes indexek közötti különbségek, ami némi zavart okozhat a termelésben. Aggodalomra ad okot az is, hogy a marketing szakemberek esetleg túlságosan is hangsúlyozzák az indexek közötti különbségek fontosságát.
A tenyészérték tulajdonságok száma folyamatosan növekszik, ami azt sugallja, hogy új kifejezőbb és átfogóbb indexekre lehet szükség a tulajdonságok csoportosításához. Ha a NM$-hoz takarmányozási paramétereket is hozzáadnak növekedhet a feszültség a gazdasági érték és a tulajdonságok megbízhatósága között, mely lehetetlenné teszi az összes fajta számára használható egyetlen index közzétételét.
– mondta a tudományos áttekintő cikk fő szerzője, John B. Cole. „Az ipar számára az lenne a legjobb, ha az egész rendszert irányító tejtermelők igényeit ki tudnánk elégíteni és a genetikai értékeléseket közös javakként tudnánk kezelni, melyek mindenki számára előnyösek.”- tette hozzá.
