0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Színes-formás sárgarépák

A statisztikai jelentések szerint az utóbbi 10-15 évben egy magyar ember évente átlagosan 6,5-7 kg sárgarépát és petrezselyemgyökeret fogyasztott. Ez egy hétre vetítve 125-135 grammnak, azaz egyetlen sárgarépának felel meg.

Egy átlagos négytagú családra számítva, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a családok egy-két tagja általában hétköznaponként egy főétkezést nem otthon fogyaszt el, az éves otthoni fogyasztás 10-15 kg. Ha saját veteményeskertünk van, az „átlagnál” több zöldséget fogyasztunk, de a szükséges mennyiség saját megtermesztésére akkor is jó esélyeink vannak. Lássuk, mi kell ehhez!

A sárgarépa (hazai körülmények között) szabadföldről június első felétől október végéig frissen fogyasztható, az év többi részére pedig tárolhatjuk, vagy egyszerűen feldolgozhatjuk (mélyhűtés, befőzés, szárítás). Fűtetlen fólia alatti hajtatás segítségével a tavaszi szedéskezdet előrehozható akár május elejére is.

A szabadföldi termesztés sikere elsősorban a fajtaválasztástól és a területi adottságoktól (főként a talajtól és az öntözhetőségtől) függ, de természetesen a gazda gondossága sem maradhat el.

Lehetőleg jó szerkezetű, laza talajba ültessünk sárgarépát, ott fejlődik a legszebben.

Fajtatípusok

A sárgarépafajtákat elsősorban gyökéralak szerint szoktuk csoportosítani, eszerint hazánkban legismertebbek a Párizsi (vásár), Amszterdami, Nanti, Chantenay, Flakker, Berlicum, Danvers és az Imperator típusok. A csoportok mindegyike az első jelentős fajtáról kapta a nevét, s a vetőmag csomagolásán általában feltüntetik azt is, hogy az adott fajta mely fajtatípusba tartozik. Ez alapján sok mindent megtudhatunk:

  • milyen hosszú a tenyészidő, ennek megfelelően mikor tudjuk majd szedni
  • milyen a gyökér alakja, azaz milyen talajon érdemes termeszteni, és milyen speciális talajmunkát igényel (ágyás, bakhátkészítése)
  • milyen erős a lombozata – ez a gyökérnevelésen kívül a felszedhetőség szempontjából is fontos információ: a lombja elég erős-e, hogy annál fogva (némi talajlazítás után) kihúzzuk a karógyökeret, vagy sem
  • hogyan használhatjuk fel: frissen fogyasszuk vagy tárolható is, esetleg felszedés után ajánlatos viszonylag gyorsan feldolgozni
  • a besorolás a „klasszikus” színű, narancssárga fajtáknál a legtöbb esetben a gyökér színintenzitásáról (ami a karotintartalommal van összefüggésben), ízéről, cukortartalmáról, szárazanyag-tartalmáról is információt ad.

A Párizsi vagy Párizsi vásár típusba tartozó fajták igen rövid, 70-80 napos tenyészidejűek.

A fajtakörre jellemző a gömb vagy hosszúkás gömb gyökéralak, a rövid tenyészidőnek megfelelően gyenge színeződés és íz, valamint a viszonylag kicsi lombozat.

Kizárólag friss fogyasztásra termesztik házikertben, vagy kisebb piacokon értékesítik. Kora tavaszi vetéssel fűtetlen fóliában vagy fátyolfóliás átmeneti takarással ezek adják a legkorábbi termést.

Az Amszterdami típushoz rövid (90-100 nap) tenyészidejű fajták tartoznak. A rövid, körülbelül 15 cm hosszú gyökerek hengeresek, tompa végűek, és kora tavaszi vetésből nyár elején-közepén takaríthatjuk be a „csomózott répák” fő időszakában. Viszonylag kis lombozatot nevelnek, ami – különösen, ha megkésünk a felszedéssel – könnyen leszakad. A gyökerek cukortartalma és színe is közepesnek mondható, szárazanyag-tartalmuk alacsony, ami miatt nem túl jól tárolhatók, könnyen fonnyadnak. Ízük azonban kellemesnek mondható, viszonylag finom szerkezettel (nem fásodó, nem durva).

A Nanti típusú fajták ennél kicsit hosszabb tenyészidejűek (95-120 nap), és a gyökerek is átlagban 2-3 cm-rel hosszabbak, mint az Amszterdami típusú fajtáké, de alakjuk szintén hengeres.

Egyes fajták karógyökerének karotintartalma (és ezzel narancssárga színe) már kedvezőbb, mint az előző csoporté, ahogy a cukortartalmuk is, ehhez azonban megfelelően kell választani a fajtatípuson belül a fajtát, és nem árt az sem, ha a termesztés egyéb tényezőit is figyelembe vesszük (pl. jobb káliumellátás, legalább középkötött talaj). Konzisztenciájuk az előző csoporthoz nagyon hasonló, viszonylag lágy, egynemű, nem „fásodó”. Tárolhatóságuk az előző csoportéhoz hasonló, szárazanyag-tartalmuk 10-12%. Tavaszi első vetésekből nyár elején-közepén szedhető, de szakaszos vetéssel, és akár másodvetésként is termeszthető – akkor természetesen őszi betakarítással. Hajtatásban, valamint átteleltetéses termesztésben is ebből a fajtakörből érdemes fajtát választani.

A Chantenay típusú fajták középhosszú tenyészidejűek (120-140 nap), karógyökerük az Amszterdami típusba tartozó fajtákhoz hasonlóan 14-16 cm hosszú, viszont kúpos alakú: széles vállúak, az aljuk elkeskenyedő-csúcsos.

Közepes a gyökerek karotin- és cukortartalma. Lehet találni köztük viszonylag nagy középső szívrésszel rendelkező fajtákat is, melyeknek azonban legtöbbször világosabb a szívrésze, mint a külső része. (Egyébként a hagyományos narancssárga sárgarépáknál az a kedvelt, ha a gyökér keresztmetszetében egységes, homogén színű.) Nyár végén vagy ősszel érdemes betakarítani, lombozatuk viszonylag erős, a fajták nagy részénél még gépi betakarításra is alkalmas. A friss fogyasztás mellett rövidebb, maximum közepesen hosszú tárolásra is alkalmasak.

A Flakker típusba tartozó fajták középhosszú-hosszú tenyészidejűek (130-160 nap, azaz 4,5-5 hónap), tavaszi vetésből őszi betakarításra alkalmasak. Friss fogyasztás mellett jól tárolhatók, de a feldolgozóipar is használja ezeket a fajtákat, erős lombozatuk bírja a „nyűvő” rendszerű betakarítást.

A karógyökér alakja ennél a fajtakörnél kúpos, a válltól egyenletesen keskenyedő, jellemzően 22-24 cm hosszú.

Beltartalmi tulajdonságaik általában kedvezőek, nagy-közepes karotintartalom, intenzív narancssárga szín, édes íz (nagy cukortartalom) jellemzi, de több fajtánál számítani kell, hogy a szerkezete kicsit „érdes”, főzés nélkül fogyasztva nem olyan kellemes sima, mint a korai, kisebb gyökerű fajtáké. Ez összefüggésben van a magasabb szárazanyag-tartalmával (12-14%) is.

A Danvers típusú fajták tenyészideje és beltartalmi értékeik is közel azonosak a Flakker típusú fajtákkal. Karógyökerük alakja szintén kúpos, de a Flakker típushoz viszonyítva kicsit rövidebbek, és néhány fajta esetében vállasabbak. Nagyüzemi körülmények között kifejezetten tárolásra vagy feldolgozóipari felhasználásra keresik, de természetesen frissen is fogyaszthatók. Lombjuk erős, ami a betakarításkor segítségünkre jöhet.

A Berlicum típusú fajták ezeknél néhány nappal rövidebb tenyészidejűek, a karógyökerek a Danvers­hez hasonlóan átlagosan 20-22 cm hosszúak, de alakjuk hengeres, tompa véggel.

Nyár végén vagy ősszel szedjük fel őket, tárolhatóságuk nem túl jó, az előző két fajtához képest kissé alacsonyabb a szárazanyag-tartalmuk is. Azonban egyes fajták beltartalmi értékei a hosszabb tenyészidejű fajtákéval is felveszik a versenyt.

Az Imperator típusra igen hosszú (26-28 cm, vagy ennél is hosszabb), hegyes karógyökér a jellemző, viszonylag keskeny vállal. A Berlicum típusú fajtákhoz hasonlóan középhosszú tenyészidejűek (130-150 nap), friss fogyasztás mellett a feldolgozóipar számára is ajánlottak. Tárolásra kevésbé kedveltek a viszonylag gyors apadás, illetve a hosszú gyökerek felszedéskor bekövetkező nagyarányú töréskár miatt. Beltartalmi értékeik többé-kevésbé kedvezők.

Fehértől a bordóig

Néhány éve még csak az érdekességeket kereső hobbikertészek, ma már a feldolgozóipar is igényli a különleges színű sárgarépákat. Ilyenek a citromsárga, fehér, piros, barnás–bordó színű fajták.

A színválaszték nem véletlen, hiszen a mai sárgarépafajták őseinek gyökere citromsárga (csekély mennyiségű karotin volt benne), vagy ritkábban lila (antocinidokat tartalmazó) volt.

Egy, a citromsárgából több mint 300 éve véletlen mutációval kialakult narancssárga változat lett végül a mai fajták őse. A ma hagyományosnak tekinthető narancssárga szín mellett a takarmány-sárgarépák világos narancssárgák vagy citromsárgák, és vagy ezekből, vagy a narancssárga növények újabb mutációi alapján nemesítik a különleges gyökérszínű fajtákat.

A különleges színű fajták beltartalmi értékeiről nem lehet közös leírást adni, karotintartalmuk mellett cukortartalmuk is igen eltérő. Vannak például kifejezetten édes, világos citromsárga fajták, jellegzetes sárgarépaillattal és -ízzel, valamint olyanok is, amelyeknek alig felfedezhető az ízében a „fajjelleg”.

Közös jellemzőjük azonban, hogy gyökerüket nyersen vagy párolva érdemes tálalni, feldolgozott termékként főként mélyhűtött zöldségkeverékekben találkozunk velük.

(A lila vagy barna gyökerek a felöntőlevet barnára, továbbfőzve szürkére színezik, így nem ajánlott levesbe tenni.) Különlegessé teszik a friss salátakeverékeket.

Legjobb bakhátban

A termesztés minden zöldségfélére jellemző feltételeinek (például megfelelő vetésidő, növénysűrűség, ápolási munkák, növényvédelem, betakarítás stb.) kialakítása, betartása mellett a sikeres sárgarépa-termesztés fő kulcsa a talaj minőségében, előkészítésében és gondozásában rejlik. Mivel a fogyasztott rész a talajban fejlődik, a fő gyökérzónában (a fajtára jellemző gyökérhossz + minimum 5 cm) a talaj szerkezetének jónak kell lennie. Nem megfelelő a rögös, köves talaj, valamint, ha nem tudjuk kellő mélységben egyenletes finom (de nem poros!) szerkezetűre alakítani azt.

Mindemellett a vízgazdálkodásra, főként az egyenletes vízellátásra is figyelni kell.

A jó talajszerkezetet üzemi körülmények között bakhátak vagy ágyak kialakításával érik el, ahol a talaj szerkezete finomabb, és a sorközökből a felső kedvező talajréteg összehúzásával megnövelik a jó minőségű gyökérzónát. Így nincs szükség extra mély talajmunkákra még a hosszú gyökerű fajtáknál sem, és könnyebb a betakarítás is. Hagyományos síkművelést leginkább lazább, homokos talajon ajánlott folytatni.

A bakhátas vagy az ágyas termesztés akár házikertben is megvalósítható, bár a legtöbb esetben nincs gépünk bakhátak kialakítására, de nagyobb fejű kézi kapával többszöri lépésben felépíthető a bakhát, majd lapáttal eligazítva, és keskeny hengerrel a két oldalát és tetejét tömörítve kezdődhet is a vetés. A bakhátakra középkötött vagy kötött talajon ikersorokat vetünk.

Homoktalajon, ahol nem egyszerű magas, de viszonylag keskeny bakhátat kialakítani és egész évben megtartani, alacsonyabb, szélesebb bakhátat készítünk, és három sort vetünk rá.

Bár a bakhátak kialakítása többlet fizikai munkával jár, ikersoros termesztésnél feleannyi, háromsoros bakhátnál harmadannyi bakhátat kell kialakítani, mint ahány sorunk egyébként síkművelésben lenne, és szinte biztos, hogy legalább 30-40%-kal nagyobb terméshozamot érhetünk el azzal, hogy a gyökerek nagyobbra fejlődnek majd. Bakhátból a kézi ásós betakarítás is sokkal könnyebb, mint síkművelésből.

A bakhátak jellemző méretei:

  • gerinctávolság: 70-75 (esetleg 50) cm
  • magasság: 20-25 cm, alacsony bakhátak esetén 10-15 cm
  • koronaszélesség: 15-20 cm.

A bakhátakon a sortávolságot 6,5-10 cm között érdemes kialakítani, házikertben akár ilyen széles sávban szórva vetni.

Ha kiemelt ágyást készítünk, háromnál több sort is vethetünk egymáshoz közel, 12-15 cm-re – ezt azonban elsősorban rövid tenyészidejű, kisebb gyökértestű és lombú fajtáknál érdemes csak választani.

Bakhátas termesztés során másképp öntözünk, mint a hagyományos síkművelésnél. Figyelembe kell venni, hogy a bakhátak gyorsabban kiszáradnak, ezért nagyobb jelentősége van például a vetés előöntözésének, valamint az egész évben kijuttatott vízmennyiség is nagyobb lesz. A bakhát oldalát az év során lehet, hogy többször is meg kell igazítanunk, ha eső vagy az öntözés hatására lemosódik. Az erősebb lombozatú fajták levelei jobban takarják a bakhátak oldalát, ez az árnyékoló hatás hozzájárulhat a gyomosodás és a bakhátak kiszáradása elleni védekezéshez.

A bakhátas vagy a kiemelt ágyásos termesztés is segíthet abban, hogy elkerüljük a talajhibákból eredő gyökérdeformációkat („talpas” vagy „lábas” répa), az egyenletes öntözés pedig megelőzi a gyökerek kirepedését.

Főként fajtaválasztással, valamint az esetleg lemosódott bakhátak visszatöltésével, a növények „nyakig” való betakarásával védekezhetünk a zöldvállúság ellen.

A talaj lemosódása és a túl sekély vetés okozhatja még a nyakas répák fejlődését. Ezen hibák kiküszöbölésével a termés mennyisége és minősége egyaránt javul.

MMG Direkt

Elindult a Magyar Mezőgazdaság új műsora, az MMG Direkt. Ezen a héten Viniczai Sándor, a Magyar Mezőgazdaság kiadó rovatszerkesztője beszélget Nagy Ticiána szőlész-borász mérnök szakos hallgatóval és Dusnoki Csaba agrármérnöki osztatlan szakos hallgatóval. Mindketten a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen tanulnak. A teljes adást holnap, 2021.04.21-én nézheti meg a youtube csatornánkon.

De már most bepillanthat a beszélgetésbe – MMG Direkt röviden:

youtube://v/0731Pd8kaQU

 

Forrás: Kerti Kalendárium