0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy tragikus sorsú erdész emlékére

A kőkereszt a felirata szerint „Jézus nagyobb dicsőségére 1890 Fultán János orozva meggyilkolt erdész emlékezetére” emeltetett. De vajon ki lehetett Foltán János, és miért állított emlékére az utókor ilyen feltűnő emléket?

Számos legenda, történet, cikk született már a keresztről, ám a legendák valódi gyökerét eleddig kevesen kutatták. Végül a családi emlékezetet és a fellelhető dokumentumokat segítségül hívva aprólékos kutatómunkával Sziva Zoltán családfakutató tárta fel, és tette közzé blogján Foltán János erdész tragikus napját.

A Turisták lapja A Fultán-kereszt felszentelése címmel már 1890-ben foglalkozott a témával, a cikk írója, Jász Géza a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának tagjaként személyesen is jelen volt a kőkereszt felszentelésén.

„E helyen történt egy borzalmas éjszakán a gyászos eset, melynek emlékére áll a kereszt.

Iszonyú szél dühöngött, zúgott az erdő s a bükkóriások keserves recsegéssel veszítve el legszebb ágaikat, nyögve hajoltak meg a vad hatalom előtt. Az eső patakként szakadt s minden madár, minden bogár rejtekhelyébe bújt. Mind ez nem tartá vissza Fultán János erdővédet kötelességének teljesítésétől; hírét véve, hogy ez éjjelen két fatolvaj fog e helyen fát lopni, rájuk lesett. Azok csakugyan meg is jelentek, s midőn Fultán reájok támadt, dühös szóváltás, majd ádáz tusa következett, melynek áldozata lőn a derék erdővéd. Másnap halva találták a földön elterülve”. E legendát tovább színesíti a családi emlékezet: a leszármazottak szerint felmenőjük,

Foltán János a füzetébe bejegyezte a rajtakapott személyek neveit, majd jegyzetét zsebre rakta, és ezután érte őt a végzetes inzultus.

Később ezen írás segítségével tudták az elkövetőket beazonosítani.

Először fakeresztet emeltek

A kutatás során kiderült, hogy a helyen eredetileg egy fakereszt állott emlékül, ezt cserélték le és szentelték fel 1890. július 6-án a ma is álló kőkeresztre. Tehát a gyilkosság napját még korábbi időkben kell keresnünk. Sziva Zoltán kutatott a közeli települések halotti anyakönyveiben, hiszen a kor szokásának megfelelően hajdanán azokat így vezették, ám egyikben sem járt sikerrel. Majd eljutott Verőce községbe, ahol a római katolikus egyház dokumentumai között akadt egy latin bejegyzés az 1890 előtti időkből.

Abból pedig kiolvasható volt, hogy Foltán János, az Eszterházy herceg vadásza 1853. május 2-án „az erdőt körbejárva” eltűnt.

Holttestére szűk két hónap múlva, 1853. június 24-én leltek rá.

Foltán János feleségével, Vörös Annával a Szokolyahuta (ma Királyrét) 7-es számú házában éltek. A 32 esztendős erdész temetésére 1853. június 25-én a hajnali órákban került sor. Feltételezhető, hogy a már bomlásnak indult, erősen bűzlő testet szekérrel szállították le Szokolyára, és azt azon nyomban el is hantolták a helyi temetőben. Síremlékét Sziva Zoltán nem találta meg.

1853-ban történt

A korabeli újságok több ízben lehozták a tragikus sorsú erdész meggyilkolásának hírét. A Budapesti Hírlap 1853. július 7-i száma így tudósított a bűncselekményről: “Nem régen egy borzasztó és szívrázó eset adta elő magát a városunktól 3 órai távolságra eső környéken. Herczeg Eszterházi Pál úr ipolypásztói uradalmában Hont megye innenső szélén hutai alerdész Foltán János f.é. május 2-án d.u.2 órakor távozott el szerető családja – neje s két növeletlen gyermeke köréből, hivatalát teljesítőleg, de este, midőn az övéinél megszokott jelenni – visszajövetelére hasztalan várakoztak.

Nem jött meg reggelre, nem másod s harmadnapra! Távoztával nem tudott róla senki bizonyost mondani, elveszett!

Jun. 24-én Pelczéder Titus erdőpásztor a szokolahutai, ugynevezett „szénpataki” erdőrészben vadászgatván – kopója hajtó – ugatás közt mintegy csalogatva egy csermely árkához inti őt, hol egy iszonyú kőhalom alól ruhát vonszol ki. Említett erdőpásztor megvizsgálván e véletlen tüneményt, látja, hogy a kőhalom alá emberi hulla temetett(?) el, azonnal jelentést tesz az illető erdészi hivatalnál, hol éppen váczi orvos Stróber János úr is jelen levén, rögtön a helyszínre siettek. A kő széthányása után a vízből Foltán János hulláját vonszolták ki, melynek valóságáról bizonyosságot csak a feje alá helyezett vadásztáska, egyenruha, s lábravalójába himzett F.J. betűk tehettek, minthogy már rothadó félben volt. Zsebében találtatott órája is, melynek láncza nem levén lejárva, mutatója 6 óra, 25. perczen állott meg, hihető tehát, hogy a rémítő gyilkosságot esti 6 órakor követték el rajta, s abban hihetőleg többen kellett részt venni.”

Az írás megjelenését követően hamarosan kézre kerültek az elkövetők, melyről a Budapesti Hírlap 1853. augusztus 10-én megjelent cikke tudósít:

„Megírtam volt nemrégen (jul.3.1. B.P.H. 158-dik sz.) ama borzalomteljes tényt, miszerint Hont megyében a hutai erdősz Foltán János kegyetlenül megöletett, gyilkosai most kézre kerültek. A főgyilkos Bolda András, 23 éves, perőcsényi, hontmegyei születés, Kánai József szokolai lakos szolgája, szabadságos katona. Segédje Bricsko Szabó József, 21 éves, nős, özv. aszszony fia Szokoláról. E két gonosztevő f. évi május 2-án a tilosban levén, említett szerencsétlen erdősz által észrevétetve, már előre alkudoztak, hogy odaérkezőt azonnal ki fogják végezni az élők sorából. A boldogult mit sem sejditvén a veszélyről, kérdőre vevés végett megszólítja, s Bricsko Szabó József eléje állván, összetett kézzel rimánkodik – a t. olvasó véleménye szerint – kegyelemért, azonban csak ürügyül, hogy a főgyilkos addig háta mögé sompolyogva lesujthassa! Ez meg is történt, mire szegény erdősz arczra bukván, az alczinkos – fejsze levén kezében – gaztársa által feje levágására unszoltatott, megborzadva azonban a bűntől, nem meré tenni, de amaz kiragadván a fejszét, azzal a szerencsétlen nyakán hármat vágott keresztül, s fokával koponyáját is összezúzta.

Itt még nem volt vége az égbekiáltó marczangolásnak, egy elővont hegyetlen késsel melle s oldala összeszurdostatván, a czimbora segélyével a patakba hurczoltatott, s hulláját nagy kőhalmazzal beborították.

A bűn világosságra hozója egy harmadik egyén volt, ki az nap szintén a tilosban legeltetett. Gyanuból befogatván, a valódi czinkosokra utalt, kik a kerületi derék főbíró igen ügyesen irányzott legügyesebb vallatása következtében – mindent kibeszéltek. Így a gonosztevőket most méltó büntetésük várja.”

Újabb szálak

Mi vezetett ehhez a brutális cselekedethez, milyen elképesztő állatias ösztön dolgozhatott az elkövetőkben? Az eredeti írás erre is keresi a választ, de röviden talán annyit említhetünk, hogy azokban az időkben a történelmi háttér, a földesurak és a jobbágyság közötti kritikussá feszült helyzet kiélezte a mindennapok történéseit. A napjainkban tomboló járvány nem teszi lehetővé, hogy a szerző még alaposabban feltárja a történetet, a levéltárak, a balassagyarmati börtön dokumentumai, a Besztercebányán őrzött Hont vármegyei iratok még számos információt rejtenek.

A történet szálai még tovább vezetnek, és bízunk benne, hogy a közeljövőben tovább bővül a Foltán-legenda feltárásának anyaga.

(Az eredeti írás az alábbi oldalon található: https://hiuzhaz.blog.hu/2020/04/28/lehullott_a_lepel_a_foltan-legendarol)

A Foltán keresztet az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészete újítatta fel a 2000-es évek elején, és azóta is az erdészet munkatársai gondozzák.

Osztrozics Dóra

Forrás: A Mi Erdőnk