0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Galgahévíz még kitart

Bármennyire is szeretnék feléleszteni a kistermelői piacokat, nem látni, hogy újra sikerülne visszaterelni a fogyasztókat. Pedig igazi nyerő helyzet lenne mind a vásárlók, mind a gazdák számára. Mészáros Vendel, sok galgahévízihez hasonlóan mezőgazdasági termelésből él. A víz, a munkaerő és a piac hármasában fogalmazta meg azokat a gondolatokat, amelyek ma a kistermelőket foglalkoztatják.

A Budapest környéki települések mindig a főváros éléskamrái voltak, így Galgahévíz is híres volt zöldségeiről, gyümölcseiről. Régebben, mire a településről a gazda lovaskocsival felért az újpesti piacra ki is pihente magát, ma viszont rohan vissza, öntözni kell, permetezni kell, várja a munka.

A vírushelyzet magával hozta a bezártságot, a vendéglátás kiesése miatt jelentősen csökkent a forgalom.

„A termelői piacokat nem a koronavírus teszi tönkre, sokkal inkább a nagy áruházláncok rovására írható”- fogalmazta meg a szakember, hogy a mélyrepülés már korábban elkezdődött.

A kispiacoknak pedig lenne rendeltetése, ha szerepet szánnak neki a termelő és a fogyasztó közötti kapcsolatok erősítésében. Jó hangulat, baráti beszélgetések, tiszta, minőségi és hazai alapanyagok. Az emberek körében egyre hangsúlyosabban jelenik meg a helyi értékek és a helyi termékek védelme, az élelmiszerek eredetének ismerete, így a termelőkkel kialakított személyes kapcsolat iránti igény is.

Miközben a termelői piacok fontosságát hangsúlyozzák, a helyzetet jól tükrözi a „migráns burgonya” esete, amikor a tavalyi kamionstop idején, a magyar krumpli termelői ára pillanatok alatt 300 forint fölé kúszott. Ha visszatekintünk, volt idő, amikor a kenyér csak kicsivel volt drágább, mint a burgonya.

A szakember véleménye szerint ma 100 forintos önköltségi ár jelenti az alsó határt, ugyanakkor vannak, akik nagytételben 40-60 forint között is kínálják, csak megvegyék.

Ezen csak ront a „honosított” áruk kérdése, amit a kocsi hátuljában címkéznek át. Sajnos ez a hatóságok számára szinte ellenőrizhetetlen marad.

Ha az import termék nem jönne be, akkor januárra a magyar burgonya elfogyna a tárolókból, s elégedettek lennének a termelők. Jó példa erre a német gazdaság, amíg van saját krumplijuk, az import labdába sem rúghat.

„Ne idegenedjünk el az élelmiszer előállítástól, tudni lehet, hogy ki, hol és milyen módon termelte meg az élelmiszert, amit magadhoz veszel. Ezzel nem csak a helyi kistermelőket, őstermelőket támogatod, hiszen tudod, csak megbízható és minőségi ételek kerülnek az asztalra, egyenesen a faluról” – magyarázta a szakember, nem többezer kilométerről hozzák, így nincs lefagyasztva vagy telenyomva tartósító szerrel.

„Amilyen magas színvonalú volt a hazai szabadföldi zöldségtermesztés, most olyan mélyrepülésbe kezdett…” – hívta fel a figyelmet Mészáros Vendel, hogy az elmúlt pár évben a régi termesztőkörzetek kezdtek összezsugorodni.

Nagyon nagy a munkaerőhiány, ennek sem tett jót a vírusos időszak, ugyanis sokan Erdélyből, vagy újabban Ukrajnából jöttek a földekre dolgozni. Az is látható volt, hogy a munkabér igények rövid időszak alatt megduplázódtak, viszont a munkaerő minősége nem, hogy jobb lett, hanem a jó kereseti lehetőség ellenére sokan inkább elmenekültek a szakmából.

Egyre csökken a nagyvárosok környékén az elkötelezett termelők száma. A régi zöldség-gyümölcs hagyományok veszni látszanak, a kistermelői vonal megszakad. Kevés az olyan fiatal, aki vállalja az ezzel járó kockázatot, a bizonytalan bevételt. És ebben nem csak az időjárás értendő, hanem az import áru megjelenése is.

Korábban egy kispiacon naponta 3 mázsa krumplit adott el a gazda, ma 50-60 kilónak is örül.

Már nincsen szükség a nagyobb autóra, az utánfutóra, a napi áru elfér a csomagtartóban. Ebből pedig a helypénzt is alig lehet kigazdálkodni. A termelőt lehet fülön fogni, másra nehéz ráterhelni a költségeket. Az áruházláncok pedig elszívják elölük a vásárlókat.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu