Ha ehhez hozzáadjuk a fertőzésen bizonyítottan átesettek, így immunissá váltak számát, akik Szerbia népességének több mint 10 százalékát teszik ki, akkor megalapozottnak tekinthető az emberek igyekezete, hogy mielőbb visszaállítsák a világjárvány előtti állapotokat, még ha tisztában is vannak vele, hogy a pandémia után többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte.
Ha felidézzük az 1 évvel ezelőtti állapotokat, akkor azért derűlátóak lehetünk. Tavaly tavasszal Szerbiában, így a Vajdaságban is szigorúan korlátozták a mozgást, aminek következtében az idős méhészek százai – hogy más példát ne említsek – hetekig nem hagyhatták el otthonukat, nem látogathatták meg és kezelhették méhcsaládjaikat, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Olyasféle világ volt ez, aminek az eljövetelét korábban álmunkban sem képzeltük volna, mégis meg kellett tapasztalnunk, át és túl kellett élnünk.
Történelmi csúcson a szója ára
Szerbiában eddig nem volt rá példa, hogy a szója kilogrammjáért 94 dinárt (278 HUF) fizessenek a felvásárlók, de most bekövetkezett (1 RSD = 2,9565 HUF). Ez több, mint a kétszerese az 1 évvel ezelőtti árnak. Van belőle raktáron, de a termelők nem sietnek túladni rajta, inkább visszatartják, abban bízva, hogy tovább emelkedik az ára.
Agrárközgazdászok szerint az ősz óta tartó áremelkedés még mindig nem ért véget, és ez a búza, a kukorica, a napraforgó, az étolaj és a margarin árára is vonatkozik. Az étolaj literje jelenleg 185 dinárba (547 HUF) kerül a boltokban. Szerb agrárközgazdászok szerint az élelmiszeralapanyagok iránti kereslet növekedése a koronavírus-járvány miatt világszerte eluralkodott félelemnek tudható be.
A világ fejlett országai emiatt újra elkezdtek készleteket felhalmozni, ami a kereslet növekedéséhez és az árak emelkedéséhez vezet.
Hogy mekkora a kereslet a kukorica iránt, az abból is látszik, hogy a takarmánygyártók már most, négy hónappal a betakarítás előtt 20 dinárt hajlandóak előre fizetni az idei termésért. Ha valakinek nagyon kell a pénz, az belemegy az üzletbe, akinek viszont még van tartaléka, az – ahogy lenni szokott – egyelőre kivár.
Megdrágult a vetés
Sunčica Saković, a Žita Srbije gabona- és olajnövény-termelői társulás igazgatója arról számolt be nemrég, hogy Szerbiának még 158 ezer tonna szójája van tartalékban, valamint hogy az ország tavaly szeptembertől idén áprilisig 142 ezer tonna szóját szállított külföldre, mintegy 27 ezer tonnával kevesebbet, mint 1 évvel korábban.
Ugyanis a nyugat-balkáni országban – a dél-amerikai országoktól eltérően – nem engedélyezett a GM-szója termesztése, ezért jóval magasabb árat hajlandóak fizetni érte.
Ugyanakkor mindaz, ami történik, nem kedvez az állattenyésztőknek, hiszen a kereskedők olcsón importált húsokkal leverték az itthoni jószágárakat, így a két legfontosabb takarmánykomponens, a kukorica és a szója árának emelkedése miatt még kilátástalanabb helyzetbe kerültek az állattartók. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a takarmányként használatos korpa ára a kenyérliszt árával azonos szinten mozog, akkor jól látszik, hogy az agrárpiaci termékek árának alakítói közül senki nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a sorsa a sertéstenyésztőknek vagy a baromfihizlalóknak.
A fehérje- és az olajnövények, valamint a gabonafélék árának emelkedésével párhuzamosan Szerbiában a tavaszi vetés költségei is emelkedtek az idén. A termelők szerint 20 százalékkal többe kerül 2021-ben a vetőmag és a műtrágya, mint 1 évvel ezelőtt.
Sokba kerül az EU-felzárkózás
Mivel Belgrád egyértelművé tette, hogy eltökélt szándéka bekerülni az Európai Unióba, a brüsszeli feltételek alapján módosítani kell egyes törvényeket, hogy a szerbiai jogszabályok összhangba kerüljenek az EU-s szabályozással. E jogszabály-módosítások sorában most épp a jövedéki adót szabályozó törvény módosításáról folyik a vita a köztársasági parlamentben.
Ennek eredményeként jóval nagyobb jövedéki adó terhelte például a behozott whiskyt és gint, mint a hazai pálinkát. Ha a kormány módosítási javaslatait a képviselők elfogadják – amihez, a kormánypárti többséget figyelembe véve, kétség nem férhet –, akkor hamarosan az eddiginél jóval olcsóbbak lesznek az importált tömény italok, és megdrágulnak a hazai pálinkák. Hogy ez kinek jó, azon érdemes elgondolkodni, merthogy a pálinkafogyasztóknak és -készítőknek nem felel meg, az biztos. A whiskykedvelők viszont örülhetnek.
A behozatal a szerbiai paradicsomtermesztőknek sem kedvez
A behozatal nemcsak a szerbiai állattenyésztőket és pálinkakészítőket hozza nehéz helyzetbe, hanem – mint a jelenlegi helyzet mutatja – a paradicsomtermesztőket is. Mivel idén a hideg tavasz miatt késett a primőr paradicsom beérése, a vásárlók viszont keresték a piros bogyójú zöldségfélét, a kereskedők a behozatalhoz folyamodtak.
Emiatt termelési költségeik növekedése ellenére áron alul kénytelenek kínálni a szerbiai termelők a saját portékájukat. A paradicsom kilója jelenleg 200 dinárba (591 HUF) kerül Szerbiában, ami ráfizetésessé teszi a hazai termelést.
Háborgó szamócatermesztők
Amikor hetekkel ezelőtt a hazai szamóca megjelent a piacon, 800 dinár (2364 HUF) volt az ára. Ezt „beintésnek” tekintették a kereskedők, és azonnal a behozatalhoz folyamodtak, aminek következtében egyik napról a másikra 200 dinár alá zuhant az ára. Persze, ez jó a szerb fogyasztóknak, most már kilószámra vásárolhatják a bogyósgyümölcsöt – de kérdés, mi lesz a szamócából élő szerbiai termelőkkel. Merthogy az utóbbi években sokan közülük már vándorbotot vettek a kezükbe.
A legfrissebb hírek szerint ugyanez történt a cseresznyével, ami háromszor annyiba került, mint a legdrágább szamóca. Alighogy megjelent a piacon az első Szerbiában termett cseresznye, a szemfüles kereskedők lerendezték, hogy 12,5 ezer kilométerről hozzanak az országba chilei cseresznyét, és leverjék vele a hazai árát.
Magas a napszám, mégsincs elég napszámos
Közben oda jutottunk, hogy a teljes ellátás mellett már szállást és 5 ezer dináros, közel 15 ezer forintos napszámot is kínálnak Szerbiában annak, aki hajlandó földiepret, cseresznyét vagy majd málnát szedni. Csakhogy kiderült: hiába a kecsegtető munkabér, így sincs elegendő idénymunkás.