0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szabad szemmel nem látható kártevők

A szőlőben minden évben több atkafaj kártételével találkozhatunk. Közülük a szőlőlevélatka, a szőlőgubacsatka, a piros gyümölcsfa-takácsatka és a kétfoltos takácsatka károsítása a leggyakoribb. Az atkák a meleg, száraz évjáratokan okozzák a legnagyobb károkat.

A szőlőlevélatka 2 pár lábú, lapított orsó alakú, sárgásfehér, nagyon apró (0,15-0,16 mm), szabad szemmel nem látható állat.

Gazdasági szempontból a szőlőt károsító atkák közül a legjelentősebb.

A házikerti szőlőkben gyakran megtalálható kártevő, a szőlőlevelek fodrosodását okozza. A kifejlett nőstényei telelnek át a tőkerészek kérge és a rügypikkelyek alatt, több egyedből álló kolóniákban. Tavasszal folyamatosan elhagyják a telelési helyeiket, és szívogatni kezdik a kis leveleket és a fiatal hajtásokat. A károsítás következtében a fiatal levelek zsugorodnak, fodrosak lesznek, és áteső fényben sok apró, sárgás foltocska látható rajtuk. Erős atkakártétel esetén satnya, fejletlen hajtások képződnek, hosszúságuk csak az egészséges hajtások egyharmadát éri el. Főleg az idősebb fás részek szomszédságában fekvő hajtások fejlődnek gyengén. Az erősen fertőzött tőkék a sok fattyúhajtás előtörése miatt folyamatosan seprűsödnek. Főleg a fiatal telepítésekben veszélyes a kártétele, mert évekre visszavetheti a tőkéket a fejlődésben.

A meleg, száraz évjáratok kedvezőek elszaporodására.

A szőlőgubacsatka szintén 2 pár lábú, hengeres alakú, sárgásfehér-rózsaszínű, nagyon apró (0,15 mm) állat. A szőlőlevelek gubacsosodását okozza. A szőlőlevélatkával rokon faj, megjelenésük is hasonló, egyedüli tápnövénye a szőlő. A két atkafaj gyakran együtt telel a rügypikkelyek alatt, illetve a vesszők tövénél a kéreg alatt. A kifejlett, áttelelt atkák tavasszal már a duzzadó rügyekben megkezdik szívogatásukat. A szívogatás hatására a szőlőlevelek színén kidudorodások keletkeznek, a levelek fonákán pedig sűrű, kezdetben sárgásfehér, majd barnuló nemezes foltok képződnek. Májusban-júniusban szaporodik a leginkább, de gyengébb fertőzés esetén a jellegzetes kárkép csak az alsó leveleken figyelhető meg. Olykor virágfertőzés is lehetséges. A szőlőgubacsatka csak nagyon erős levélfertőzés esetén okoz súlyos károkat.

A nemezes foltokból ősszel az atkák a rügyekbe húzódnak.

A takácsatkák közül a szőlőültetvényekben elsősorban a piros gyümölcsfa-takácsatka károsít, de a sárgászöld színű kétfoltos takácsatka is előfordul. Soktápnövényű, azaz nemcsak a szőlőre specializálódott atkafajok. A tenyészidőszak alatt 4-6, de több nemzedékük is lehet. A lárva, nimfa és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak. A takácsatkák károsítása nyomán a levelek vörösre vagy rozsdabarnára színeződnek el, majd idő előtt lehullanak.

A 0,5-0,6 mm nagyságú piros gyümölcsfa-takácsatka közvetlenül fakadás után okozza a legnagyobb kárt, amikor a fiatal lárvák tömegesen lepik el, illetve szívogatják a fakadó rügyeket és a kis hajtásokat. A fiatal korban károsított leveleken apró, elhalt foltok, vagy súlyosabb esetben a levélszélek barnulása, a levelek kanalasodása figyelhető meg. Leginkább a későn fakadó és a lassúbb növekedésű fajták károsodnak.

A nyári kártétel hatására csökken a levelek asszimilációs képessége, ami késleltetheti a termés beérését.

A piros gyümölcsfa-takácsatka kárminvörös színű téli tojásai telelnek át az egyéves vesszők alján, a kétéves fás részeken, a kéreg repedéseiben és a rügyek környékén.

A 0,4-0,5 mm hosszú, különböző színű kétfoltos takácsatka károsításával csak később, a nyár folyamán lehet számolni. A kártevő a nyár elejéig a tőkék közvetlen környezetében lévő gyomokon él. Az atkák a szőlőlevelek fonákán szívogatnak, ahol pókhálószerű szövedéket is készítenek. A szívogatás hatására a levelek foltosan elszíneződnek, számos szívásnyom látható rajtuk. A lombozat piszkossárga, bronzszínű lesz, és az erős kártétel rendszerint korai lombhullással jár együtt. A kártétel következtében romlik a tőkék fagytűrése is. A kétfoltos takácsatka kifejlett narancssárga nőstényei telelnek át a kéreg repedéseiben, gyommaradványokon vagy a talaj felső rétegeiben.

Védekezés

Az atkák elleni védekezésben legfontosabb a kártétel megelőzése!

Leghatékonyabban speciális atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük.

Az első permetezést még a fakadó hajtások károsodása előtt – a rügyfakadás és a 2-3 leveles állapot közötti időszakra kell időzíteni. Több atkafaj együttes előfordulása, vagy elhúzódó előjövetele esetén a megfelelő hatáshoz érdemes 10-12 napon múlva megismételni a permetezést.

Meleg, száraz években egy nyári permetezés is indokolt ellenük, amivel a fajok egyedszámát, ezáltal a lerakott telelő tojások számát is hatásosan csökkentjük. A nyár végén a telelőre vonulás megindulásakor a telelő népesség számát csökkentő kezelés már a következő év termésbiztonságát szolgálja.

A piros gyümölcsfa-takácsatka nagyobb előfordulása esetén a tenyészidőszak elején eredményesen használhatjuk a Nissorun 10 WP atkaölő szert a takácsatkák tojásai és lárvái ellen. Kerülni kell a túlzott mértékű nitrogéntrágyázást, mert az fokozza a takácsatkák kártételének mértékét.

Az atkák szaporítóanyaggal is átvihetők, ezért fontos, hogy telepítésre csak egészséges szaporítóanyagot használjunk.

A szőlőben élő kártevő atkák egyedszámát a ragadozó atkák (pl. Typhlodromus pyri, Zetzellia mali) kordában tudják tartani, de kímélésük érdekében egyes hatóanyagokat (piretroidok, ditiokarbamátok) csak nagyon korlátozottan használjunk.

Forrás: Kerti Kalendárium