0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

1600 éves birkamúmia titkaira derült fény

1600 éves birkamúmia DNS-ét sikerült feltérképezni Írországi, iráni, német és osztrák genetikusok és régészek közreműködésével. A ritka lelet egy ősi iráni sóbányából, Chehrābād-ból került elő, ahol a speciális körülményeknek köszönhetően szokatlanul hosszú ideig őrződtek meg a lágyszövetek, és bennük az értékes genetikai anyag.

A Chehrābād sóbányáról korábban is ismert volt, hogy a szerves anyagokat képes jó állapotban megőrizni. A sóban gazdag környezet gyorsan elvonja a nedvességet a tetemekből. Ezzel lehetővé teszi, hogy a lágyszövetek – melyek egyébként gyorsan lebomlanak – mumifikálódjanak, így őrizve meg az állati és emberi maradványokat is.

Korábban több emberi maradvány is előkerült már innen, melyek só múmiákként váltak ismertté. Ezúttal azonban állati leletet találtak: egy ősi birka mumifikálódott lábát.

A dublini Trinity College genetikusai által vezetett kutató csoportnak sikerült DNS-t kivonni a sóbányában talált mumifikálódott juh lábának bőréből. Normál esetben egy ilyen idős leletnél a genetikai anyag erősen sérült és töredezett, azonban a most kinyert DNS kivételesen jó állapotúnak mondható. Ennek oka vélhetően a sóbányában uralkodó kivételes körülményeknek köszönhető.

Az így nyert genetikai anyagot összevetették a modern juhfajták genetikájával. Arra voltak kíváncsiak, hogy a megtalált példány gyapjas volt-e, illetve rendelkezett-e zsírfarokkal. A vadjuh félék – mint az ázsiai muflon – „normál” bundát növesztenek, mely hosszú, vastag szálú felszőrből és lágyabb pehelyszőrből áll. A legtöbb háziasított birka csak pehelyszőrrel rendelkezik, ez a gyapjú. A zsírfarok az ázsiai és afrikai juhfajtáknál gyakori. Egyrészt gasztronómiai okokból, másrészt az ilyen fajták könnyebben alkalmazkodnak a száraz éghajlathoz.

A sóbányából előkerült példány genetikai anyagából nem mutatták ki a gyapjas fajtákra jellemző géneket.

A szőrszálakat elektronmikroszkópos vizsgálata is azt igazolta, hogy az ősi birka vagy normál bundával rendelkezett, vagy úgynevezett durvagyapjas fajta lehetett. A zsírfarok jelenlétét azonban kimutatták. Az állat feltárt tulajdonságai alapján nagyon hasonló lehetett az Iránban ma is tenyésztett zsírfarkú birkákhoz.

A szakértők ennek tudatában úgy vélik, hogy 1600 évvel ezelőtt az ősi iráni emberek kifejezetten a húsáért tenyésztették a juhokat, és meglehetősen fejlett állattartási gyakorlattal rendelkezhettek.

Forrás: phys.org